Karácsony közeledtével megváltozik a világ. Megállunk a mindennapok rohanásában és szeretteink felé fordulunk.
Nincs nagyobb kincs annál, amikor a család és a tágabb közösség, amelyben élünk, egy időre félreteszi az élettel járó elkerülhetetlen gondokat, békességben és szeretetben fordul egymás felé. Mintha az ünnepek közeledte fényt gyújtana a lelkünkben – rádöbbent bennünket az összetartozás és az emberség fontosságára. Tőlünk függ, hogy át tudjuk-e érezni az együttlét sokszor elfeledett örömét, meg tudjuk-e nyitni a lelkünket mások felé, az egymás iránti szeretet krisztusi üzenetének befogadására.
Jézus születésének ünnepe nemcsak arra a Megváltóra emlékezés, akinek az emberek testvériségéről szóló tanítása új világot teremtett. Azokra az eltávozott szeretteinkre is emlékezünk, akik már nincsenek velünk, de a lelkünkben örökre őrizzük az emléküket. És gondolunk azokra is, akik az esztelen háború pusztításai között rettegnek gyermekeik életéért, és békére, biztonságra vágynak.
A szeretet ünnepe nem az ajándékról szól – az legfeljebb csak jele, szimbóluma a törődésnek. Az igazi tartalmát az adja, ha érezzük, hogy milyen szép lehetne a világ, ha minden napon képesek lennénk egymással békességben és szeretetben élni. Ahogy telnek az évek, úgy nő bennünk a vágy egy szebb világ iránt, amelyben több a szeretet és a jóság.
A békesség és a szeretet tegye széppé az ünnepeket, hogy lélekben is megerősödve kezdhessük majd el az új esztendőt!
Békés karácsonyt és boldog új évet kívánok minden jóakaratú embernek, bárhol él is a világban!