Karácsony előtt három nappal újabb szereplőkkel bővült az emberek mindennapi életét megkeserítő, sok esetben megbénító sztrájkhullám. Míg azonban a vasutasok és postások hetek óta tartó leállási sorozata "csak" a munkába menetelt, ajándékvásárlást, levél- és csomagküldést nehezítette meg, a kórházi ápolók keddi távolmaradása után harminc év első mentőssztrájkja életről vagy halálról dönthet.
Szerdára virradóra a mentőszolgálat 25 ezer orvosi és technikai alkalmazottja tette le a munkát, de az angliai és walesi kórházak túlnyomó többsége már korábban veszélyhelyzetet hirdetett meg. Az egészségügyi szolgáltató (NHS) által nyilvánosságra hozott figyelmeztetés minden kockázatos tevékenység elkerülésére intett, konkrétan kiemelve az alkoholizálással, autózással, otthon szüléssel járó rizikókat. Hatszáz katona segítette a betegszállítást, anélkül természetesen, hogy orvosi asszisztenciát nyújtottak volna. Rosszulléteket változatlanul a 999-es sürgősségi telefonszámon kellett bejelenteni, de teljes ellátásra csak az első kategóriába sorolt rászorultak, a szívrohamot vagy sztrókot kapott páciensek számíthattak, azok is csak úgy, hogy egyenként kellett engedélyt kérni a sztrájkőrségtől a munkabeszüntetés felfüggesztésére. Kéz- és lábtöréssel nem is volt érdemes a telefonközponthoz fordulni, a tanács úgy szólt, hogy rokonokat és szomszédokat, illetve a taxitársaságokot kell riasztani.
Az egészségügyi dolgozók és a kormány között kialakult patthelyzet oka, hogy sem Rishi Sunak brit miniszterelnök, sem Steve Barclay szakminiszter nem hajlandó tárgyalni a bérekről és kedvezőbb ajánlatot tenni, mint az imamalomként emlegetett független fizetésfelülbíráló testület által megállapított 4,5 százalék. Az ápolókat képviselő Royal College of Nursing a jelenlegi rendkívül alacsony bérszínvonalra hivatkozva a 10,7 százalékos inflációt is messze meghaladó 19 százalékos javítást követel, hozzátéve, hogy hajlandó a kompromisszumra. Steve Barclay reggeli tévényilatkozatai csak olajat öntöttek a tűzre. A már számos tárcát vezetett politikus azt állította, hogy "ha felülbírálta volna a bérgrémium ajánlását, a média lett volna az első, mely kritizálta volna a függetlenség megsértését".
A közvélemény mindeddig a sztrájkoló egészségügyi dolgozók oldalán állt, mert akinek csak volt személyes kórházi tapasztalata, tudja, mekkora nyomás nehezedik a nővérekre, milyen mértékben recseg-ropog a rendszer a koronavírus- és téli influenzajárvány, illetve a pandémia miatt elmaradt műtétek elvégzésének kényszere miatt. Az ellátásban komoly személyzeti hiány mutatkozik, ami viszont nem független a Brexittel bevezetett munkavállalási korlátozásoktól. Már a sztrájk előtt ijesztő történetek keringtek a mentőszolgálatra órákat váró, majd a mentőautóban, később pedig a kórházi osztályok előtti folyosón időt vesztegető, súlyos állapotban lévő betegekről. Úgy tűnik azonban, a kormány veszélyes stratégiát folytat, amikor arra spekulál, hogy a társadalom fokozatosan hátat fordít az ápolóknak és mentősöknek.