Mit lehet csinálni háromcentis műkörmökkel? Igazából bármit. Hutira Zsani a tökéletes példa arra, hogy a sztereotípiák mennyire tévútra vezethetnek minket. Aki meglátja a 150 centiméter magas, bájos fiatal nőt a hosszú, lilára festett hajával, a rózsaszín körmeivel, és meghallja kedves kacagását, biztosan elbukná a fogadást, hogy Zsanett mivel foglalkozhat.
„Édesapám cégében dolgozom több mint tíz éve, a fő profilunk kútfúrás. Eleinte főleg az irodában segítettem, de az apukám az évek során rengeteg pénzt ölt abba, hogy idegen embereknek kifizette a jogosítványt, segített nekik megszerezni különböző papírokat, és amikor ez megvolt, akkor leléptek. Ebből lett elege, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem megszerezni a jogosítványt teherautóra. Hát, hogy a viharba ne lett volna! Személyautóra több mint tíz éve van jogosítványom, azzal is mindig jól elboldogultam, úgyhogy tavaly megszereztem a C és a C+E jogosítványt. Az egyik autónk pedig darus, ahhoz mindenképpen meg kellett csinálnom a darukezelői vizsgát is.”
A kamionsofőrök között már viszonylag gyakran találunk nőket, de Zsaninak nehezebb a dolga, mint nekik. Ő ugyanis nem modern, kényelmes járműveket vezet, hanem akár húszéves teherautókkal fuvarozza a kavicsot, acélcsöveket. A sebességváltás sem egyszerű feladat, és olykor a kormányba is kapaszkodni kell, ha a hepehupás terepen táncol a kocsi. „Kell hozzá fizikai erő is, de főleg fejben kell nagyon ott lenni. Nem szabad szórakozni, nagyon nagy súly van az ember alatt, ez nem játék. Kicsit harcolni kell vele, meg nem mindig azt akarja a kis drága, mint én – de imádom! Azt szoktam mondani, hogy én egy kicsi lány vagyok, nagy autóval. Most például kellett vennem egy háromfokú létrát, mert az egyik autónak letörtek a legalsó lépcsői, és nem tudtam beszállni.”
Igazából nem így tervezte az életét, de mindig is vagány kislány volt, nem félt, nem undorodott semmitől, és úgy alakult, hogy 11 férfival dolgozik együtt, akik számára teljesen természetes, hogy ez az apró hölgy egyenrangú partner a munkában. „Rózsaszín kis habcsóknak szoktak hívni, mert mindenem rózsaszín, és alakra is olyan vagyok, mint egy habcsók. De ha kell, a legnagyobb sárba is bemegyek, csak előtte felkapom a rózsaszín gumicsizmámat. Bármit megcsinálok, amit a férfiak, kevertem már építkezésen betont, fúrtam cölöpöket kerítéshez. Egy dolgot nem vállalok: tetőre nem mászok ki, mert félek a magasban.”
Előítéletekkel, negatív hozzáállással még nem találkozott a munkája során. A barátnői, az édesapja büszkék rá, bár édesanyja azért szokott aggódni a kislányáért, a barátnői pedig gyakran elhűlnek, mi mindenre képes „Adok a külsőmre, de ez soha nem tartott vissza attól, hogy például az autópálya szélén megszereljem az autót. A múltkor például elszakadt az adagolóhoz vezető áramkábel, ezért leállt a motor. Csak női cuccok voltak nálam, nem találtam a szerszámosládámat, így kellett megoldanom a problémát. Egy borotvával leszedtem a borítást, összecsavartam, és egy tisztasági betéttel leszigeteltem, így jutottam el a következő benzinkútig. Az a típus vagyok, aki a jég hátán is megél.”
A 31 éves Zsani még a szüleivel él Újpesten, egyelőre nem vágyik saját családra. Élvezi a jövés-menést, azt a szabadságot, amit a munkája ad. Nem tervezget előre, hagyja, hogy alakuljanak a dolgok körülötte. Azért vannak kifejezetten nőies hobbijai is, szabadidejében szívesen kötöget, kenyeret süt, tésztát gyúr, és főzni is nagyon szeret. A legfrissebb szerelme a horgászat. „Már messziről ki lehet szúrni a parton, a felszerelésem csupa rózsaszín és lila. Nem nagyon viszek haza halat, kapnak egy puszit, aztán visszaengedem őket.” Az állatok iránti szeretetét az is mutatja, hogy egy időben rendszeresen bejárt önkénteskedni egy állatorvosi rendelőbe, amit most a sok munka miatt kicsit félre kellett tennie, de mindenképpen szeretne újra segíteni.
A Halacska csoport óvóbácsija
Hajdu Erik neve sokak számára ismerős lehet, a fiatalember tavaly A Dal című műsorban is szerepelt nagy sikerrel, egészen az elődöntőig menetelt Szürke madár című saját szerzeményével. Bár a dal hangvétele szomorkás, Erik a mindennapokban egy életvidám, boldog, kiegyensúlyozott ember, akinek a zenélés csak az egyik hivatása. Amikor nem a színpadon áll vagy klipet forgat, egy budapesti óvoda Halacska csoportjában neveli, terelgeti a kisgyerekeket óvóbácsiként.
Komplex nevelés
„2012-ben diplomáztam Szarvason óvodapedagógusként. Eredetileg az volt az elképzelésem, hogy nagyobb gyerekeket szeretnék tanítani zenére, testnevelésre, de amikor az egyetemen jöttek az első terepgyakorlatok, kimentünk óvodákba, akkor megszerettem ezt. Sokan azt hiszik, hogy ez a munka nem több, mint gyerekmegőrzés, csak játszunk egész nap, de valójában az elsődleges cél, hogy a gyermeknek egy olyan szociális közeget alakítsunk ki, hogy megtanuljon olyan alapdolgokat, mint például hogyan alkalmazkodjon a társaihoz, hogyan viselkedjen egy közösségben. Nyilván sok mindent hoznak a családból, de mi itt, az óvodában igyekszünk hozzátenni olyan apróságokat, mint az anyanyelvi nevelés, tehát verseket, meséket olvasunk, tanítunk nekik, emellett az ének-zene, a mozgás, a környezeti nevelés egy komplex egészet alkot.”
Erik Békéscsabán született, harmadik fiúgyerekként a családban. A Chain Bridge Pop zenekart 2016-ban alapította az egyik bátyjával és egy barátjával közösen, a másik bátyja pedig turnémenedzserként vesz részt az együttes életében. Erik egy személyben dalszerző, szövegíró, énekes, gitáros, zenei producer. „Elég nehéz összeegyeztetni a két életet, mert rengeteg időt vesz el az, hogy teljes munkaidőben dolgozom. Az ember szeretné lelkiismeretesen végezni a munkáját az élet minden terén. Támogatnak a munkahelyemen, de tudom, hogy hosszú távon ez nem fog működni. Előbb vagy utóbb döntenem kell majd, hogy melyik ujjamat harapjam meg.”
A 31 éves fiatalember Budapesten albérletben él, egyelőre egyedül. „Futok, TRX-ezek, bringázok, snowboardozok, de csak a mozgás öröméért. A testi-lelki egyensúly nagyon fontos számomra. Ezzel pihenem ki magam, nekem is kell valami, ami se nem zene, se nem ovi, hanem 100 százalékos kikapcsolódás. Én nem nézek sorozatokat a tévében, inkább kint mozgok a természetben egyedül. Szeretek időnként elkóborolni erre-arra a saját gondolataimmal, igénylem az egyedüllétet is, hiszen amúgy többnyire zajban élek, sok ember vesz körül.”
A hivatását nagyon szereti, és fontosnak is tartja, hogy részt vehet a kisgyerekek nevelésében, nem hiába foglalkozik velük éveken keresztül, tanúja lehet a fejlődésüknek. Az óvodájukban vegyes csoportok vannak, így minden évben ballagnak tőle és érkeznek hozzá új ovisok is. Az elszakadás nem mindig könnyű, hiszen óhatatlanul kialakul a kötődés a gyerekekkel, de a kapcsolat nem szűnik meg, a gyerekek is szívesen visszajárnak az óvodába, és ő is meglátogatja őket később az iskolájukban. „Egy óvodapedagógus a személyével nevel. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy férfi vagy nő. Ha ő önazonos, és át tudja adni azokat az értékeket, amik számára fontosak, akkor az működik. A szülők ebben szerencsére abszolút partnerek, elfogadják, hogy Erik bácsi ilyen. Amikor először meglátnak, inkább a tetoválásaim miatt meresztenek nagy szemeket, nem azért, mert férfi vagyok. Soha nem tapasztaltam semmiféle ellenérzést senki részéről.”
