- Itt a szilveszter, tizenhárom ismert embert kérdeztünk arról is, mit tennének, ha egy napra megkapnák a hatalmat Orbán Viktor helyett

Csalódás és reménység

Az idei esztendő „a csalódások éve” volt Vásárhelyi Mária szociológus szavaival. „Csalódás volt az előválasztás eredménye, az ellenzék önámító, számomra irracionális döntése, a választások végeredménye. Kétségbeejtő Magyarország egyre gyorsuló mélyrepülése. Traumatikus volt és ma is az, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Ha egy napra miniszterelnök lennék, azonnal felhívnám Ursula von der Leyent és elmondanám neki, hogy szeretném rendezni Magyarország kapcsolatait az EU-val. Szeretném, ha az ország összeférhetetlen, kellemetlen, kötözködő helyett autonóm, de hatékonyan együttműködő tagja lenne a közösségnek. Délután pedig leülnék egy nagy asztalhoz a »nép«-pel, és megpróbálnám elmagyarázni, hogy miért volt tévút az ország elmúlt 12 éve, és mi szolgálná Magyarország érdekeit a XXI. században. A jövőre nézve van miből erőt merítenem, elsősorban a családomból, a gyermekeimből, az unokáimból és a barátaimból. Tőlük kapok szeretetet, bizalmat, velük tudok úgy időt tölteni, hogy elfeledkezem arról a reménytelen külvilágról, ami körülvesz. És apró reménységet ad a pedagógusok és diákok egy részének elszánt, okos, bátor kiállása jogaikért és az ország jövőjéért.”

Valahogy életben maradjunk

„Van egy szép gondolat Mózes első könyvében. Jákob birkózik az angyallal, aki azt mondja neki, ezután a te neved Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és kibírtad. Ez jut eszembe 2022-ről. Mi nem akartunk győzni, de azt sem engedtük, hogy mások győzzenek felettünk – összegezte az évet Iványi Gábor lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője. – Ha miniszterelnök lehetnék egy napra, hoznék egy olyan határozatot, hogy Orbán Viktornak azonnal távoznia kell a hatalomból, és soha többé nem térhet vissza a közéletbe. A lopott pénzeket pedig szolgáltassák vissza, amelyből az oktatás és az egészségügy helyzetén javítanék, és mérsékelném a rettenetes vidéki szegénységet. A jövőre vonatkozó terveim között meghatározó helyen van az, hogy valahogy életben maradjunk. Működjön tovább az a nagy rendszer, amelyben körülbelül húszezer emberről gondoskodunk, és több mint ezer dolgozónak adunk minden hónapban fizetést. A kórházaknak, a főiskolának, közoktatási intézményeinknek, az idősotthonoknak, a hajléktalanellátónak működnie kell. Családsegítő szolgáltatásunkkal több mint ezer családot támogatunk. Ennél magasztosabb feladatot és célt nem tudok magam elé kitűzni. Közben mindig vannak előre nem tervezett vagy nem látott feladatok is. Most például a nyíregyházi idősotthonunkba kellene liftet szerelni, hogy bővíthessük a férőhelyek számát. Ebben az ínséges időben ez nem kis feladat és nem kevés tétel. Jó lenne az autóparkot is bővíteni, mivel a közlekedés sok vidéki településen akadozik, a borsodi, szabolcsi térségben ezekkel szállítjuk a gyerekeket az iskoláinkba. Mindezen túl legfőképpen békességre vágyom, ami rajtam áll, azzal én hozzá fogok járulni ahhoz, hogy ez az ábránd megvalósuljon.”

30 gramm a nyelven

„Az elmúlt egy évemet egy Seneca-idézettel jellemezném – feleli Dézsi Fruzsina drámaíró, –, mivel idén vele és a sztoikus filozófiával töltöttem az időt. »Kétségtelenül ostobaság már most szerencsétlennek lenni azért, mert valamikor szerencsétlen leszel.« Én rendkívüli módon képes vagyok gyötörni magam, katasztrófák egész sorát képzelem el, és rendszerint már előre halálosan rettegek valamitől, ami csak a fejemben létezik. A sztoikusok viszont sokat segítenek abban, hogy kilássak magamból, így elkezdtem szétszálazni, hogy mi az, amire a komplexusaim kényszerítenek, és mi az, amire valóban vágyom. Ez utóbbi például az írás, úgyhogy a következő pár évem egészen biztosan a családregényemmel töltöm. Pont olyan kalandor művész leszek, mint ahogyan azt gyerekként elképzeltem: utazgatok Európában és szétírom a napjaimat. Ráadásul a TÁP Színház – a második családom – jövőre lesz harmincéves, úgyhogy van min dolgozni, és van mit ünnepelni. Ha pedig egy napra miniszterelnök lehetnék, akkor bevezetném a szósúlyozást: nemzet 12 gramm, vér 8 és fél gramm, demokrácia – ismeretlen egység. Senkinek sem szabadna egy mondatban 30 grammnál többet a nyelvére vennie. Talán ez segítene megfékezni a vágyat, amely mindenből nemzeti, nem pedig emberi kérdést akar csinálni.”

A lokalitás vége

Kemenesi Gábor biológus, víruskutató így foglalja össze az évet: „Kinőttük. Mármint a bolygónkat. Ennek mára letagadhatatlanul érezzük számos hatását a gazdaságtól az aszályon át a sarki hidegbetörésekig és járványokig. Banglades lesz a következő három évben a második otthonom, egy pályázatnak hála kutathatok ott. A túlnépesedés és a természetpusztítás a járványok melegágya. Globális problémák sora van előttünk, ezeket csakis globális színtéren kezelhetjük hatékonyan. A globalizált világban nincs többé lokális probléma” – állítja a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, aki ha egy napra a miniszterelnök székébe ülhetne, először is felszólalna a megosztottság ellen. „Túl sokat nyerészkedtek a politikusok az emberek megosztásán. Az elmúlt harminc év politikája erre épült, és egy végtelenül kiszolgáltatott társadalmat teremtett. Ideje lenne megtanulnunk, hogy a politikus értünk van, és igenis számon kérhető. A világnézetek kora leáldozóban, a fő kérdés inkább az: hogyan lesz elég energia, étel és víz, hogyan győzzük le a következő járványokat? Az intézkedések szintjén biztosítanám a számonkérhetőséget, és létrehoznék egy tudományos tanácsadó rendszert, amiben a legelismertebb magyar és külföldi szakértők szolgáltatnának muníciót a döntéshozatalhoz. Vagyis: megteremteném a cselekvőképes párbeszédet a szakértelem, tudomány és politika közt.” És mindeközben a kutatót vajon mi motiválja? „Én a tudomány megoldásai­ból és kimeríthetetlen kérdéstárából merítek erőt. Ez a megoldandó problémákból sugárzó sürgető, de nemes érzés – talán hivatástudatnak lehetne hívni.”

Élni a jóval

„Ha az a kérdés, hogy az elmúlt évemet milyen idézettel tudnám a leginkább jellemezni – kezdi válaszát Németh Róbert zenész, író –, akkor legyen a Biblia egyik legjobb, vagy talán a legjobb része, a Prédikátor könyve egyik bekezdése (a Préd 7, 14), aminek az én olvasatomban még van egy finoman humoros rétege is: »A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.« Ha egy napra beülhetnének a miniszterelnök székébe, nos, az nem lenne egy nap, mert akkor az első és egyben az utolsó intézkedésem az lenne, hogy rohadt gyorsan elhúznék onnan. Üljön ott más. És hogy miből merítek erőt az új évhez? Unalmas és közhelyes leszek: mindenből, ami 2022-ben is lelkesített, vagyis abból az ígéretből, hogy vannak és még jöhetnek is jó dolgok. És hogy mik a jó dolgok? A gyerekeim, a szeretteim, jó könyvek, jó lemezek, jó koncertek, jó pillanatok, ilyesmi.”

Sírni és nevetni

Selmeczi Bea dramaturgot, színdarabírót is megkértük, jellemezze az óévet. „Épp Einar Már Guðmundsson izlandi író A mindenség angyalai című regényét olvasom, úgyhogy stílszerűen tőle idéznék: »A sofőr felénk int, ahogy útnak indulnak, mi pedig ott állunk a szitáló esőben az elmegyógyintézet előtti parkolóban.«” Ha egy napra beülhetne a miniszterelnök székébe… „Kinevezném magamat kulturális miniszternek. Aztán külföldi és belföldi szakemberek segítségével kialakítanék egy új kulturális stratégiát, hogy a hazai művészeti és kreatív kezdeményezések világviszonylatban is ismertté válhassanak, valamint a művészetnek újra társadalmi megbecsültsége legyen. Nagyobb teret adnék a kísérletezésnek, mert hiszek abban, hogy inkább rosszat hozzunk létre, mint középszerűt. A rossz új távlatokat nyithat, a középszerű viszont mindig érdektelen marad.” Arról is érdeklődtünk, ő miből merít erőt az új évhez? „Abból a reményből, hogy nem mindig akkor zár be a miskolctapolcai Barlangfürdő, amikor végre ráérnék. Természetesen a következő munkámat is nagyon várom, pontosabban azt nem várnom kéne, hanem megírni: Michael Foucault A szexualitás története 1. című esszékötetéből kiindulva készítünk előadást Lénárd Róbert rendezővel, a jövő évadban pedig a Pinceszínház műsorra tűzi a Három és fél nővér című darabomat. Remélem, a következő év megint hoz sok nevetést, hogy utána arcunkra fagyjon a mosoly, és sok sírást, hogy utána felszabadultan nevethessünk. Számomra ez a sajátságos hazai íz, ami meghatározza a kultúránkat.”

Nem lehet feladni

„Talán a most megjelent egyik könyvem címe, a Kettészakadt világ jellemzi legkifejezőbben azt, ahogy én 2022-t látom” – felelte kérdésünkre L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója, szakmai vezetője. Ha egy napra miniszterelnök lehetne, úgy fogalmaz, egy elég hosszú listából dolgozna. „Ezt a rendszert ebben a formában alkalmatlannak tartom arra, hogy a feszítő problémákat kezelje. Újratervezném, strukturális átalakításokkal az oktatást, egészségügyet, szociális rendszert, és mindenképp megpróbálnám a korrupciót is visszaszorítani. Átalakítanám a kulturális támogatások rendszerét, a médiát, tisztességes kommunikációs szabályokat írnék elő. Tisztáznám az egyházak helyzetét. Visszahoznám a szakmai szempontokat a döntésekben a politikai döntések helyett. Azt hiszem, egyszerűbb lenne azt a listát összerakni, mihez nem nyúlnék hozzá. De ezen többet kellene gondolkodnom.” A pedagógus, grafikusművész a mindennapokban az emberekből merít erőt. „Jó, hogy tudok kapaszkodni azokba, akik értik, érzik, hogy mekkora a szakadék a társadalomban, hogy vállalhatatlan az ilyen mértékű gyerekszegénység, és mellettünk vannak. Akik nem a kirekesztő, hibáztató, gyűlölködő, büntető oldalra állnak, hanem a megoldáskeresőre. És azokból a gyerekekből is tudok erőt meríteni, akikkel előre lépünk. Mert ők a visszacsatolás, hogy van értelme… és nem lehet feladni.”

Elengedésben

Bernáth Szilárd filmrendezőnek 2022-ről Faludy György próféciája jut eszébe: „…nemsokára könyv sem lesz, / költő se lesz és rím se lesz, / és autódhoz benzin se lesz, / és rum se, hogy leidd magad, / mivel a boltos ki se nyit, /s kivághatod a pénzedet. De sokszor dúdolom mostanában az 1941-es Chattanooga Choo Choo című dalocskát is, mert néha fura pillanatokban köszön be a boldogság.” És hogy mit tenne, ha egy napra beülhetne a miniszterelnöki székbe? „Ez a gondolatkísérlet még a szellemeskedés szintjén is felelőtlen és értelmetlen vállalásnak tűnik. Elképzelni sem tudom, hogy ne sülne el rosszul még a legjobb szándékú próbálkozás is. Így hát nem ülnék be. Vagy beülnék, de aztán, amint lehet, lemondanék. És hogy miből merítek erőt az új évhez? Az elmúlt időszak szinte tökéletes lehetőséget adott rá, hogy végleg elengedjem a Larry című filmemet, ami decemberben került a mozikba. Várom a következőt, miközben tudom, hogy valószínűleg azt még nehezebb és fájdalmasabb lesz megcsinálni, mint az elsőt volt. De nem baj, ez ilyen. A magánéletemmel kapcsolatban is sok bátor újévi fogadalmam van, ha be tudom tartani őket, egy kicsit minden jobb lesz.”

Gáz/szerelés

„Sajnos nem bírtam átállni fatüzelésre a gázról, mert a rezsicsökkentésnek nevezett bűvészmutatvánnyal magam alatt vágták a fát” – összegezte az emúlt évet Nagy Bandó András. Megkérdeztük őt is, ha egy napra beülhetne a miniszterelnök székébe, mi lenne az első és legfontosabb intézkedés, amit meghozna? „Fogós-ravasz kérdés! Egy napra? És ugyanúgy egyedül hozhassak fontos intézkedést? És ki engedne vagy vinne be engem a Karmelitába? (Ha ott van a kérdésben szereplő szék?) Szék-e az egyáltalán, vagy az alkotmány gránitjának maradékából faragott trón, olyanféle, mint Minósz királyé? Vagy a parlamenti bársonyszékről van szó? Mindegy is, talán egy rendelkezésre futná: bejelenteném a rendkívüli helyzetet, mely szerint (többször megismételhető) három hónapig azt tehetek, amit akarok. Nem sorolom, lenne mit akarnom. Egy gond van: hogy tenném ezt hírré abban a közmédiában, mely engem nem kérdezne péntek reggel? Ja, és intézkednék, hogy a számlámon 800 ezer forint legyen.” A humorista az új évvel kapcsolatban optimista: „Annyi energiám van, mint kamaszkoromban volt, és megmaradt a humorom, mely reményt ad a túlélés(ük)re, ez a kettő talán elég lesz. Ha nem, akkor kitanulom a gázszerelést.”

Nem kell semmiből sok

Hogy milyen volt 2022 Kukorelly Endre számára? „Príma év. És tűrhetetlen. Platón szerint a béke »puszta szó«, minden állam minden állammal szüntelenül örökös háborúban áll, Hérakleitosz szerint a háború mindenek atyja és mindenek királya. Ezt nem lehet nem tudomásul venni. A príma dolgokat kezeled, a tűrhetetlent tűröd, nagyjából így őröl a malom. Ha meghal egy nagyon-nagyon-valakid, vagy súlyosan megbetegszel, az kezelhetetlen. A »minden szinten« rám vetülő horrorra gondolva egy meglepően fiatal kolléga, József Attila sora jut eszembe: »karóba nem húznak ma már«. Volt minap egy átlövéses gólom, erre jó gondolni. Írtam nem sok verset – ebben a legjobb körülbelül az, hogy a nem sok. Nem kell semmiből sok. Hogy – tessék, ha nem tetszik, ami megy – söpörjünk a portánk előtt, műveljük kertjeinket! A legjobb a kertem Szentistvántelepen: egy még meglepőbben ifjú, kétszáz éves kollégát, Petőfit idézve „élő szerelmem bölcseje a kert”. Működik a Nyugodt Szív a Lakhatásért Alapítvány és a Baumgarten Emlékdíjat kiadó Gyümölcsöskert Irodalmi Egyesület. Könyvkiadót csináltunk, neve K.E.R.T., megjelentek Tasnády Attila versei és Farkas Zsolt tanulmányai” – sorolja az író, költő, szerkesztő. Őt már nem tudtuk zavarba hozni második kérdésünkkel: „Egyszer, csak hülyeségből, beleültem a Parlament patkójában a min.eln. székébe, akkor az volt az első intézkedésem, hogy felálljak onnan. Ez volt akkor. Most és ezennel korrekt, szigorúan szakmai konszenzus alapján brutálisan megemelném az oktatásra és kultúrára szánt erőforrásokat.” A József Attila-díjas alkotótól is tudakoltuk, miből tud erőt, lendületet venni az új évhez. „Erőt nehéz meríteni. Merül vagy sem. Szerencsére sokszor ébredek arra, hogy van kedvem. Dolgozni meg minden.”

Küzdelem és szeretet

A „hogyan jellemezné egy mondattal az elmúlt egy évét?” kérdést feltettük Dévényi Istvánnak is. „Highway to Hell” – válaszolta a népszerű író, publicista, műsorvezető, és csak remélni tudjuk, hogy az AC/DC örökzöld metálslágerére gondolt. Kíváncsiak voltunk arra is, ha egy napra beülhetne a miniszterelnök székébe, mi lenne az első és legfontosabb intézkedés, amit meghozna – és amit Orbán Viktor nem tesz meg? „Rendeletileg tiltanám meg, hogy bárki két ciklusnál többször lehessen miniszterelnök, és azonnal lemondanék a nevében” – felelte meglepő csavarral. Ez ám a matrioskaakció! S végül azt tudakoltuk tőle is, hogy miből merít erőt az új évhez, mi az, ami számára lelkesedést, feltöltődést ad? „Az óévből, mert bár küzdelmes volt, igazából tele volt szeretettel: kiderült, hogy a gimnazista fiam generációja szereti a demokráciát, hogy az olvasók szeretik a Magyar Hangot, a nézők a Kötöttfogást és a Flasztert, és magánemberként nekem is jutott belőle.”

Sötétség délben

„Történelmi korszakban élünk, és nem a történelem legfényesebb lapjait írjuk. Bár még ezt se látom, hogy írunk-e valamit – emlélkedett Rónai Egon televíziós és rádiós műsorvezető. – Mondják, hogy minden változásnak vannak áldozatai. De ami most történik a világban, nem olyan változás, amelyért érdemes áldozatot hozni. Lesújtó a tehetetlenségünk is, ahogy kétségbeesetten nézünk körbe, hogy mi a fenét kezdjünk ezzel a helyzettel. Igazi ötlete senkinek sincs. Szóval, Koestler regényének címe jut az eszembe az egészről: Sötétség délben. Az a furcsa, hogy bár ezt gondolom a múlt évről, de én egyébként jól vagyok. Megcsináltam a reggeli rádióadást, most értem haza, megyek föl, a gyerekekhez. Élek, dolgozom, kiegyensúlyozott munkahelyem van és szerető családom, nehéz lenne megmondani, miben szenvedek hiányt. De ha körülnézek, azt mondom, katasztrófa, milyen lett a világ, és hogy mi felé haladunk.” A Prima Primissima-díjas újságírónak is feltettük a kérdést, mit tenne, ha egy napra miniszterelnök lehetne. Így felelt: „Nem vagyok meggyőződve róla, hogy alkalmas lennék az ország vezetésére, legalábbis nem annyira, mint ahogy mások meg vannak győződve, hogy ők alkalmasak. Ha mégis miniszterelnök leszek, a népem problémája. Mert ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy közfelkiáltással választanak meg a Duna jegén. De nem sokat segítene, mert első intézkedésem az lenne, hogy lemondok.” Sok emberhez hason­lóan ő is a családjából merít erőt. „Hogy a feleségem és a gyerekeim ott vannak mellettem akkor is, ha zivataros az idő. Rajtuk kívül nincsenek olyan kapaszkodók az életemben, amelyek bármikor megtarthatnak, na de kinek vannak? A család és egy-két barát, meg hogy szeretem a munkám.”

Hajnali angyalok

Útközben értük el Rutkai Borit, a Specko Jedno együttes és a Rutkai Bori Banda alapítóját. Az énekesnő, dalszerző, mesekönyvíró és képzőművész a két ünnep közt épp dupla koncertre tartott Sopronba. Számítottunk a költői válaszra, mikor feltettük neki a kérdést, hogyan jellemezné az elmúlt évet. „Az apokalipszis zegzugos előszobája” – jegyezte meg talányosan. Ha egy napra beleühetne a miniszterelnöki székbe, első intézkedése lenne a mindennapos meditáció bevezetése az együttérzésről és a szeretetről. Azt is megkérdeztük, miből merít energiát az évkezdéshez, amire dalszövegnek is beillő választ kaptunk: „A gyerekek gondolataiból, az aranyos nagymamák végtelen ener­giájából, az aranyos nagypapák megértő kedvességéből, az anyukák ragyogásából, az apukák humorából, a petrezselyem zöldjéből, a rózsa szirmából, a sóvárgó hóvárás reménységéből, a csillagok kedves vezető fényéből, a hajnali angyalok meséiből és Anderson .Paak mosolyából.” Mindjárt kedvünk is támadt meghallgatni az amerikai R&B és hiphopénekes, multiinstrumentalista zseni egyik albumát, szilveszterre is pompás!