Hatalmas erőfeszítéseket tett a horvát politikai vezetés azért, hogy az országba hivatalos fizetőeszköz legyen a közös európai valuta és végre a schengeni övezethez tartozzon, fél esztendő híján tíz évvel az ország uniós csatlakozása után. Egyúttal nagy kő esett le a zágrábi vezetés szívéről azzal, hogy decemberben Brüsszel zöld utat adott a horvátok schengeni integrációjának, miután a Romániát és Bulgáriát igazságtalanul visszatartó Ausztria, az elé nem gördített akadályt, hogy Horvátoszág tagja legyen az unió belső határainak átjárhatóságát biztosító egyezménynek.
Miért kivételezett Ausztria a horvátokkal? Erről több elmélet született. Nyilvánvaló, hogy Karl Nehammer elsősorban a belpolitikai érdekeket tartotta szem előtt, amikor nemet mondott Bukarest és Szófia schengeni övezethez való csatlakozásához, mivel az osztrák kancellár kétségbeesett pártja, az Osztrák Néppárt (ÖVP) katasztrofális közvélemény-kutatási eredményei miatt és attól tartott, ha minden gond nélkül hozzájárul a schengeni határok kibővítéséhez, akkor tovább esik az ÖVP népszerűsége és még inkább megerősödik a több közvélemény-kutatást vezető szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (ÖVP). Az osztrák közvélemény is erősen bővítésellenes volt, Horvátország schengeni integrációja azonban kivételt képezett, hiszen a horvát tengerpart az osztrák turisták körében is népszerű célpont. Zágráb hírek szerint komoly nyomást gyakorolt a színfalak mögött Ausztriára, állítólag megfenyegette Bécset, ha nemet mond Horvátország schengeni csatlakozására is, akkor megakadályozza az osztrák cégek további befektetéseit az országban. Komoly harc dúlt tehát a háttérben.
Mindenesetre Horvátország joggal ünnepelhet, hiszen a horvát állampolgárokat mostantól nem ellenőrzik majd a szlovén és a magyar határon.
Amint Davor Bozinovic belügyminiszter fogalmazott, hazája polgárai végre beléphetnek "a világ legnagyobb szabad mozgási zónájába". „Horvátország bebizonyította, méltán tagja az EU-nak, és képes a schengeni csatlakozás valamennyi feltételét teljesíteni” – emelte ki.
A schengeni csatlakozásnak komoly geopolitikai jelentősége is van, hiszen Zágráb szerepe még inkább felértékelődik – Szlovénia kivételével – a többi volt jugoszláv tagköztársasággal szemben, aminek komoly gazdasági vonzatai is lehetnek.
A közös valutával és a határon várakozás nélkül valóátkeléssel Horvátország "104 év után visszatér a nyugati civilizációhoz, amelyhez eleve tartozik"
– írta euforikusan az Index.hr internetes portál, amely megjegyezte: Horvátország ezzel „végső búcsút” vett a Balkántól. Meglehetősen göröngyös út vezetett el idáig Zágráb szempontjából. A kilencvenes évek háborúi során az országnak meg kellett harcolnia a függetlenségért, de közben inkább csak távolodott az európai eszmeiségtől a néhai elnök, Franjo Tudjman nacionalista, és önkényes országlása alatt. Nehezen is szabadult meg a múlt béklyóitól. A nehézségeket tetézte a 2008-2009-es gazdasági világválság, amely rendkívüli nehézségeket jelentett Zágráb számára is. A nehéz kezdés ellenére azonban majdnem egy évtizeddel az EU-hoz való csatlakozás után Horvátország végre jobban megtalálja helyét a közösségben. Zdenko Lucic, zágrábi külügyi államtitkár a Die Pressének elismerte, hogy a kilencvenes évek, valamint a 2000-es évek végének negatív hatásai még a 2013-as uniós csatlakozás után is sokáig hatottak az országra. "Ám a széljárás megváltozott: minden, amit Horvátország az uniós integráció érdekében tett, meghozta gyümölcsét" – fejtette ki.
Bár a horvát közvélemény komoly áttörést várt az uniós integrációtól, sokan eleinte inkább csalódást éreztek. Az EU többi államában sem sikerült jelentősen javítani az országtól kialakult képen. Az EU-ban Horvátországot "az elszalasztott lehetőségek államaként" és "Európa új problémás gyermekeként" emlegették, egyebek mellett a kirobbant korrupciós ügyek miatt. Sokáig szó sem volt gazdasági felemelkedésről, sőt, a csatlakozást követő első két esztendőt igencsak megszenvedték a horvátok, mert a GDP csökkenésnek indult. Sőt, 2017-re egyenesen drámai lett a helyzet, az egy főre jutó bruttó nemzeti termék tekintetében ekkor már Bukarest is megelőzte Zágrábot és Bulgária után a második legszegényebb uniós tagállam lett.
Sokat nyomott a latban, hogy erős népvándorlás indult meg Horvátországból, százezrek kerestek külföldön munkát, így a lakosság száma jelentősen megcsappant 2018-ban Kolinda Grabar-Kitarovic elnök úgy foglalt állást, hogy rendkívüli állapot alakult ki: a demográfiai problémák elhanyagolása miatt összeomlás fenyegeti a nyugdíj-, a munka- és az egészségügyi rendszert. A 2021-es népszámlálás szerint a lakosság lélekszáma az 1991-es függetlenség óta csaknem ötödével, 4,7 millióról 3,87 millióra csökkent. Az emberek "a kenyérkeresés, a korrupció és a klientelizmus miatt" távoznak - kommentált keserűen a Slobodna Dalmacija című lap. "Az emberek azért mennek el, mert amit 1991-ben ígértek a politikusok, az valahogy sosem jött el" – hangoztatta a lap. Valójában a háború régi árnyai, de a „sógorkomaság” és a régi beidegződések is nehezítik az előrehaladást.
Az elvándorlás folyamata máig nem ért véget.
Mint a Vecernji List 2022 elején egy a 18-30 év közöttiek körében végzett felmérés alapján írta: a fiatalok mintegy a fele „időnként” vagy „gyakrabban” fontolgatja, hogy elhagyja az országot. Azok, akik maradnának, Horvátország szépségét és a hazaszeretetet jelölték meg visszatartó erőként, a kivándorolni szándékozókat pedig a korrupció és az őket zavaró tömeges turizmus zavarja.
A politikai életben is számos nehézség maradt. A nacionalizmus nem tűnt el, pedig Andrej Plenkovic miniszterelnöknek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy pártját, a Horvát Demokratikus Közösséget (HDZ) a centrum felé kormányozta. Ám a szélsőjobb retorikáját átvette az egykori szociáldemokrata miniszterelnök, Zoran Milanovic jelenlegi elnök, továbbá a centristaként indult párt, a Most, azaz Híd. Mindemellett az is tagadhatatlan, hogy az ultrajobboldali veteránszövetségek szintén állandó politikai tényezőknek számítanak. A 2019-es földrengések és a 2020-2021-es pandémia következményeinek kezelésére nyújtott uniós helyreállítási alap révén azonban jelentősen csökkent az euroszkeptikus pártok mozgástere.
Gazdasági szempontból Horvátország, amely GDP-jének mintegy ötödét turizmus adja, a járvány okozta 2020-as visszaesés után a fellendülés útjára lépett. Olyannyira, hogy 2021-ben 10,2 százalékos gazdasági növekedésével az egyik legjobb eredményt érte el az egész EU-n belül, de még a válságok sújtotta 2022-es esztendőben is 5,9 százalékos növekedést jósolnak neki. A 2,8 százalékos költségvetési hiány és a 70,2 százalékos államadósság mellett Horvátország jobban felkészültnek tűnik az euróövezetre, mint néhány régebbi euróövezeti tag.
Lucic külügyminiszter-helyettes meg van győződve arról, hogy Schengen nemcsak a turisták érkezését, hanem az árucserét is megkönnyíti. Az euró bevezetésének köszönhetően Horvátország ráadásul érdekesebbé válik a befektetők számára is. Egyúttal azt remélik, hogy elindulnak hazafelé mindazok a honfitársak, akik a jobb megélhetés reményében külföldön próbáltak szerencsét.
Tartanak is az eurótól, de örülnek is neki
Január 1-jétől Horvátország lesz az euróövezet 20. tagja, nyolc évvel a legutóbb belépő Litvánia után. Az ország a nyár elején hivatalosan is zöld utat kapott arra, hogy bevezesse a közös európai valutát. A 2016 óta hatalmon lévő Andrej Plenkovic kormányfő politikájának egyik sarokköve volt ez. "Azon vagyunk, hogy a legfejlettebb európai országok körébe kerüljünk" - hangoztatta.
Mintegy 640 millió, többnyire helyben készült érmét és 346 millió, más tagállamoktól "kölcsönzött" euróbankjegyet helyeznek forgalomba.
A lakosság többsége helyesli a változást, bár sokan tartanak az árak emelkedésétől. "Nem mintha a horvátok most látnák először az eurót" - mondja Boris Vujcic, a Horvát Nemzeti Bank elnöke a Le Figarónak. Valójában nagyon is hozzászoktak a valutákkal való zsonglőrködéshez. Eddigi nemzeti valutájukat, a kunát 1995-ban vezették be, a jugoszláv, majd a horvát dinár utódaként.
A jugoszláviai gazdasági instabilitás és a polgárháború idején a horvátok megtakarításaikat német márkára váltották át. Ennek megszűnte után azonban az euró „vette át a hatalmat”. A bankbetétek háromnegyede, az összes hitel fele, de az olyan nagy értékű vásárlások is, mint a lakás- vagy autóvétel, már az európai valutában történtek. A bankszektort olasz és osztrák szereplők uralják. Az összes kereskedelem több mint fele az euróövezettel folyik, és az országba látogató turisták 70 százaléka onnan érkezik. Az egy euróért 7,53450 kunában megállapított átváltási árfolyam már eddig is komoly fejtörést jelentett a helyieknek. A szeptemberben bevezetett kettős ármegjelenítés 2023 végéig marad érvényben.
Az egyébként jelentéktelennek számító Szuverenista Párt népszavazást követelt az euró bevezetéséről. A párt elnöke, Marijan Pavlicek figyelmeztette honfitársait, hogy "visszasírják majd a kunát", az ország függetlenségének jelképét, és "még nagyobb elszegényedés" vár rájuk. Szerinte az ukrajnai háború közepette, amely miatt az infláció novemberben 13,5 százalékra nőtt, ez további veszélyt jelent a vásárlóerőre. A tapasztalatok azt mutatják, hogy más országokban az euróra való átállás során az áremelkedés 0,2 és 0,4 százalék között maradt. A horvát vállalatok etikai chartában kötelezték el magukat arra, hogy nem használják ki az átállást a haszonszerzésre.
