Az RTL Klubból RTL-lé lett csatorna másokhoz hasonlóan letudhatta volna egyszerűen a kötelező feladatot: himnusz, pezsgő, koccintás, tűzijáték, BÚÉK, ám - ahogy ahogy immár évek óta hagyományosan - most is megmutatták december 31-én éjfélkor, mi az, ami valóban fontos a világban.
2020-ban Fischer Iván vezényletével a Budapesti Fesztiválzenekar sérült fiatalokkal, cigány kislánnyal és indiai férfival, fehér kezeslábasba bújt vírustesztelő szakemberrel, rendőrrel, kórházi nővérrel kiegészülve adták elő Kölcsey Ferenc Erkel Ferenc által megzenésített sorait. Tavaly a Fejér megyei Szent György Kórház kórusának előadását előzték meg a Covid-oltásra váró sorok és a csöpögő infúziók képei, és követte a négy éves, SMA-s betegséggel küzdő és közadakozásból gyógyuló Zente története, és az édesanyja által megfogalmazott üzenet: csodák vannak.
Ami 2022. szilveszterét illeti, az év az RTL szerkesztői szerint a tanárokról és az Ukrajna elleni háborúról szólt.
Mindezt ízléssel, visszafogottsággal, a hatásvadászat csapdáját elkerülve mutatták meg. Ezúttal a kecskeméti Kodály Iskolában énekelték együtt tanárok és diákok a himnuszt, osztott képmezőt láthattunk, benne az ünnepet és az iskolai hétköznapokat. Nem voltak tüntetésképek, nem is volt rájuk szükség, a tanítás idején üres iskolai folyosó, a klasszikus csengő vagy a tablóképek épp eleget jelentenek.
A himnusz után Traski Viktor, a volt és remélhetőleg leendő fizika-matematika szakos egyetemi docens, most katona mesélt az Ukrajna elleni háború hétköznapjairól valahol az ukrán fronton.
„A nagyobbik fiamat az óvodába elkísértem, jövök visszafelé, felhívom a feleségemet, mondta, hogy elkezdődött a háború. Én nem hittem egyből, de mondjuk egy félórára rá, vagy egy órára rá hívtak az óvodából és mondták, hogy jöjjek a fiam után, mert bezár az óvoda és nem tudják, hogy mikor nyílik újból. Amikor azt mondtam, hogy milyen döntést is hoztam február 24., 25. folyamán a családomnak, akkor nem mondhatnám, hogy repdestek az örömtől.” A kisfilmben a háború képei, ismét visszafogottan, sokkoló, tragikus jelenetek nélkül, „csupán” romokkal, lövészárokkal. „Amikor halljuk, hogy hogyan süvít a lövedék, akkor attól fogva négy másodperce van az embernek arra, hogy lehasaljon vagy valahova beugorjon.” A beszámolót Koncz Zsuzsa dala, a Békét és reménységet című dala követte. Nem is kellett, nem is kell ennél több.
