emlékezet;emlékév;Petőfi;kultusz;

Halmai Tamás: (ittvanújra)

fa leszek ha itt van az ősz
befordulni erdőbe
javában ég füstbe menni
tündérország kezdődne

még nyílnak a megállék a
tüzesen süt iluska
tán csodállak ámde hagylak
dicsőséges nagy úrra

neurópa újra csend lesz
ha majd hőség kosara
egy gondolat bán engemet
minek nevezz vagy soha

farkasok dalában kutyák
falu végén kurta korcs
hazamennek a remények
talpra terek hí a sors

teremtésre szól az ének
a virágnak nem lehet
földig ér a hallod-e te
föltámadnak tengerek

ez a világ amilyen vagy
borozgatót áldja meg
fürdik a hold harmatokban
négy ökör is egyre megy

oh lassan szállj és hosszan én
haldokló hat tyúk anyám
egyetlen gyöngy a szabadság
a szerelem óceán