Hivatkozások, bizonylatok
Teremtésre hivatkoznak,
kezdetet a végzet hozhat?
Akárhogy lesz, legyen másképp,
változás lesz az ajándék.
Virágágyás a fák alatt,
egyik ág közéjük szakad.
A jövő is ilyen biztos,
nem hasonlít a tegnaphoz.
(Ad notam: Temetésre szól az ének)
Varjú károg fönt a tetőn
Varjú károg fönt a tetőn.
A fák tele vannak velük.
Károgjatok, bár nem tudom, miről!
Köd ez, vagy a lélegzetük?
A hangjuk is rosszul esik,
s a fáról ürülék potyog:
reggel fehér csomók hevernek ott,
ahogy kivégzett angyalok,
kiket lelőtt a varjuzaj.
Bár egyesével madarak,
együtt egy fosztogató hadsereg,
világ ellen támadt harag.
Károgó bűzös bogarak,
ifjú démon követei,
kinek e gyilkos eszköz arra kell,
a jókedvünk követeli.
A ricsajról eszembe jut
az irodalom és a szex,
mindkettő bűnös élvezet megint,
pedig kivánják részeim.
De az egész tiltakozik,
minek a gond és izgalom?
Habár a vágy valamit visszahoz,
a bűnlistámat számolom.
És álmodom, és álmaim
Petőfit rajzolják elém:
Júlia és Ági angyalok! – így
cserélünk eszmét könnyedén.
De lelkem üressége nagy,
egy ennél jobb élet a tét,
ha fölriaszt a varjúkárogás,
nem érdekes már az egész.
(Ad notam: Pacsirtaszót hallok megint)
Vegán a vásárban
Hajtások, termések,
fájdalom,
a húsos kaját rég
kihagyom.
Nem eszek májat, se
tepertőt,
soványabb vagyok mint
azelött.
Nem eszek tojást és
sajtokat,
fejemben tisztább a
gondolat.
Ha vegán burgerbe
harapok,
a kertből egy tyúk rám
kikotyog,
hálásan röfögnek
a disznók.
Mindenki kérdezi:
Hogy is volt,
mikor még húsunkból
faltatok?
Mától ti vagytok az
angyalok,
fölöttünk az ég egy
kék gomba,
míg esett, a nap meg-
álmodta!
(Ad notam: Disznótorban)
