A statisztikai adatok közül a legtöbb kétely a mindenkori átlagbérekkel kapcsolatos. Mostanság a jövedelmeknek az infláció elleni, párhuzamos csatáját nyomon követve még azzal is szembesülnünk kell, hogy míg a fogyasztói árak aktuális változásáról már a következő hónap első napjaiban értesülhetünk, addig a bérekről csak három hónappal később. Így a vágtató infláció és a két számjegyű fizetésemelések korszakában jogos az aggály, hogy emiatt torz következtetésekre jutunk, mivel az októberi évesített 18,4 százalékos átlagos bérnövekedési ütemet kell szembeállítani az egy hónappal későbbi 22,5 százalékos inflációs adattal.
S ne feledjük már a nyakunkon a következő, ráadásul egy péntek 13-ára eső decemberi, egy legalább 25 százalékos éves drágulási ütemről szóló KSH-adat is. Januárjában aligha tart közérdeklődésre számot, hogy tavaly októberben átlagosan "csak" 2,2 százalékkal ért kevesebbet az átlagfizetés, mint 2021-ben, amikor bizonyos, hogy azóta a bérek devalválódása már jóval túllépte ezt a mértéket. Immáron egész generációk számára feldolgozhatatlan az a tény, hogy az egyes területen jócskán megnövekvő családi bevétel egyre kevesebbet ér, s a közeljövő még a nyertesnek látszók számára is további romló tendenciát ígér, s a társadalmi igazságosság is csorbát szenved. Egy szakszervezeti vezető szerint: "A bérfejlesztések és az egyéb juttatások jelentős mértékű emelése azt a célt is szolgálja, hogy az újonnan érkező munkavállalók számára egy vonzó perspektívát jelentsen." A valóságot pontosan leképező véleményből kikövetkeztethető, hogy manapság érdemes többet költeniük cégeknek a képzetlen, új munkaerő betanítására, s az átlagosnál magasabb bérrel honorálására, mint a "régiek" fizetésének tisztességes rendezésre. A frissen toborzottak betanítása és megtartása sokkal költségesebb, mint maga a bérrendezés!
Néhány éve az 510 500 forintos bruttó, és a 339 ezer forintos nettó átlagkereset álomszerűnek tűnt. (A munkavállalók többsége számára ma is az!) Uniós összehasonlításban azonban ez is nevetségesen alacsony, hiszen 400 forintos árfolyammal számolva az alig több, mint bruttó 1275, illetve nettó 850 eurós fizetés csak a sereghajtók közé kerülésre elegendő. Még a legjobban fizetettnek számító pénzügyeseink, 2 110 eurója sincs köszönőviszonyban az uniós átlagfizetésekkel. Mindez egy olyan esztendőt tükröz, amelynek első felét a pénzszórás, korábban alig ismert kavalkádja jellemzett, s ennek a plusz bevételeit is gond nélkül felfalta az infláció, sőt még a megtakarításokba is belekóstolt.
A január rendszerint a múlt évi teljesítmények értékelésének időszaka. A kormányzat is ezt sugallja a közszféra számára, ha nem a saját béremelésük mértékéről van szó. De a munkaadók ezúttal bérsatuba kerültek, a minimális bérek 14-16, illetve a nyugdíjak, egyébként jogos, 15 százalékos emelése miatt, ugyanis ezt mindenképpen el kell érniük, ha talpon akarnak maradni. Ugyanakkor az inflációs és a recessziós veszéllyel is meg kell küzdeni. A kocka el van vetve.