Bodor Máté 14 évesen kezdett gitározni, Spirkó Károly és Alapi István tanítványa volt, majd Yamaha ösztöndíjjal került London egyik legnívósabb zenei egyetemére az Institute of Contemporary Music Performance-ra. „Mindenképp szerettem volna külföldre menni, könnyűzenét itthon egyetemi szinten már nincs túl sok lehetőség a tanulni, ráadásul nem szerettem volna itt ragadni hazai zenekarokban, mert láttam, hogy elég hamar elérik a sikerük csúcsát, és nem tudnak hova tovább építkezni. Egy idő után mindig csak ugyanazokon a helyeken játszol, ugyanazoknak éveken át. Szerettem volna világot látni” – magyarázta a gitáros, aki ennek ellenére, tartalmas karrierje során számos hazai zenekarban, többek között a Wisdomban, és a Leander Killsben is megfordult már, mígnem 2015-ben, a skótként elhíresült, vegyes hátterű Alestormban állapodott meg.
2018 óta többször is „a magyar metálszíntér legkelendőbb nemzetközi exportcikkeként” hivatkoztak rá, hiszen szabad perceiben éveken keresztül akár egész turnékra beugrott, hogy parádés gitárjátékával segítse ki zenésztársait. „Régebben volt, hogy hónapokig, vagy akár egy fél évig megállás nélkül koncerteztem, és az Alestorm turnékon tanultam meg azoknak a zenekaroknak a dalait, akikkel aztán szabadidőmben még további harminc estét lenyomtam. Ez már a múlté. Nagyon élveztem ezt az időszakot, de a Covid segített kicsit lecsillapodni. Immár mások a prioritások” - mesélte Bodor Máté, akinek 2021-ben jelent meg első, régóta tervezgetett, instrumentális szólólemeze, az Alestorm turnék alatti állandóan visszatérő, s a zenekarban immár szállóigévé vált, rácsodálkozó reakciója ihlette „Oh Wow” címmel.
Az összeállítást legjobb hangszeres előadó kategóriában Petőfi díjra is jelölték.
„Mivel nagyjából ismerem az instrumentális gitárzene határait, nem számítottam különösebben nagy visszhangra, annál is inkább, hogy akkor és azóta sem igazán reklámoztam a lemez megjelenését. Meglepett, de nagyon jól esett a jelölés, és a váratlanul pozitív, szívélyes fogadtatás. Sosem akartam celeb lenni, egyszerűen csak csinálom a dolgom úgy, ahogy jónak látom. Erre az albumra is olyan dalok kerültek, amiket én hallgatnék, ez az én zeném.”
A zenésznek, aki egyúttal az egyik legismertebb és legközkedveltebb elektromos gitárokat fémjelző japán hangszergyártó cég, az Ibanez reklámarca, idén kurzusa is indul a gitározni tanulást segítő JTC Guitars felületén. „Ezt az órasorozatot abszolút nekem kellett kitalálnom és felépítenem, jól esett, hogy beleáshattam magam bizonyos technikákba. Van ilyen nagyon hosszútávú tervem, hogy ha nem is feltétlen egyetemi szinten, de kifejezetten a gitárra fókuszálva zeneiskolát indítsak, akár a brit rendszerhez hasonló franchise jelleggel, nem többszáz, csak 5-10 tanulót kinevelve a nagyobb városokban. Londonban mindvégig adott volt az a kreatív közeg, ahol minden hangszer elérhető volt, órák után akár este 10-ig is bent maradhattunk gyakorolni, próbatermet, stúdiót foglalhattunk egy-egy szerzemény felvételéhez. Jó lenne ezt itthon is megteremteni, sokat adhatna a kamaszoknak az együtt zenélés lehetősége, öröme. Hiszek abban a megközelítésben, hogy gondolkodj lokálisan, cselekedj globálisan.”
Törpök, herceg, kacsák és pálinkát mindenkinek!
Nem akármilyen metálcsemege válogatással készült az idei év első hétvégéjének második koncertjére a Barba Negra. A január 8-i este húzóneve, a kalóz-témájú és hangvételű, metálosan folkos lüktetésű dalaikról ismert Alestorm előtt három tematikus zenekar is színpadra lépett. Elsőként a Rumahoy csapott a húrok és billentyűk közé, kalózjelmezben, fekete, csak a szemük és szájuk körül kivágott rablómaszkkal a fejükön, akik diszkó-metál dalaikkal, hihetetlen energiáikkal azonnal megtöltötték az óriási sátor alatti teret, magukkal ragadva a mintegy kétezer fős tömeget. Őket az olasz Wind Rose viking törpöknek öltözött együttese, végül majd a Gloryhammer követte, a mindent és mindenkit legyőző hős herceg bőrébe bújt énekesével az élen. A koncertek közötti átállásban még egy Tom Jones számot is meghallgathattunk, az idős énekes életnagyságú kartonképének „előadásában”. Az Alestorm végül két és fél óra után robbant be a koncertjeikről már megszokott óriási sárga gumikacsa, ezúttal gumikacsák elé – három is volt -, a ráadással együtt egy igen bőkezű, másfél órás koncerttel ajándékozva meg az utolsó pillanatig maximális lelkesedéssel velük együtt éneklő, üvöltő, evező – a koncert egy-egy pontján többszázan leültek a helyükön és ütemes, összehangolt „evezésbe” kezdtek – közönséget. A nagy slágerek mellett a Magyarország című szerzemény is helyet kapott, így már csak azokért a pillanatokért is megérte végigállni az egyébként talán túl hosszú, öt órás showt, amikor minden jelenlévő a torkaszakadtából üvöltötte a refrén befejező sorát: „Pálinka for everyone!” (Pálinkát mindenkinek!)
