El lehet képzelni, mekkora lelkesedéssel vetette bele magát Fábián Marcell masszív rajongótábora a zombori detektívfelügyelő újabb kalandjának olvasásába a karácsonyi ünnepek alatt, hiszen Hász Róbert immár trilógiává bővült regénysorozatának második része cirka 3 éve jelent meg, 2019 novemberében, az író pedig a Nyitott mondatnak adott interjújában (2020. április 30.) 2021 nyarára jósolta a monarchiabeli krimitörténet záró darabjának megjelenését. 2022 decemberére, mikor végül hozzáférhetővé vált, a jó és kedvelt olvasmány iránti kiéhezettség már-már eposzi méreteket öltött – bennem legalábbis. Mivelhogy a Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja (2018) és a Fábián Marcell és a táncoló halál (2019) című regények a – századelőn játszódó – kortárs magyar krimik közül a csúcsminőséget képviselik, mind képzelőerejük, mind megalkotottságuk szempontjából. Az eredendő szándék szerint szecessziós, családtörténeti rejtélyt feldolgozó történet középpontjában az árván felnőtt, detektívfelügyelővé vált Fábián Marcell-lel és a bácskai Zombor városában elkövetett bűnesetekkel. Ám a harmadik regényben mind a nyomozó, mind a szerző átlép önmaga szabta határain.
Az 1904 hideg-fagyos januárjában megvalósuló bűnügyi történet ugyanis a szomszédos Torontál vármegye területén játszódik egy arisztokrata kastélyban és annak birtokán, ahol Fábiánnak semmi, de semmi illetékessége nincs hatóságilag. Az elbeszélés formáját tekintve pedig a Fábián Marcell és a Hét nővér nem más, mint egy levélregény-memoár, amit az év augusztusának végén ír maga a detektív – egy kontinenssel és egy óceánnal odébbról, egykori barátjának és munkatársának, Veszelinovics Milorádnak címezve, felidézve az eseményeket, a szépirodalom-kedvelő és hatalmas olvasottsággal bíró, valamint írói ambíciókkal kacérkodó felesége, Amália hathatós segítségével. Emigyen sikeresen eltávolodva térben-időben-szerzőileg a történettől, annak fikciós jellegét megerősítve.
Hogy Jókai Mór vagy Gozsdu Elek fel-feltűnik a regénytrilógia lapjain szereplőként, nem újdonság, ahogy az irodalmi allúziók sokasága is összekacsintásra késztet a szerzővel – hát hogyha még a nyomozás egy útirajzok szerzősége révén elhíresült local hero, saját fontosságát messze túlértékelő író körül zajlik! (Ebben a fikció szerint nyilván Amália keze lehet…) De hogy ennyire ízesen és ízlésesen a Conan Doyle-i és Agatha Christie-i motívumok is megidézésre kerülnek, arra korábban talán nem volt még precedens a trilógia első két részében. Példának okául a detektív itt kéretlenül egy nadrágot viselő(!), ugyanakkor hazudós bakfis-Watsont kap társául, a gyilkosságokkal tarkított bonyodalmas, a nyomozó magánéletét is nagyban érintő dráma pedig talán a Gyilkosság az Orient expresszen című Christie-krimi, szürke agysejteket igencsak megmozgató összetettségére hajaz. (A „keleti” szál az isztambuli, gróf Széchenyi Ödön pasa személyét is megmozgató, előzménytörténettel pedig még tovább erősödik…)
Ám a Hét nővér nemcsak jóval borúsabb végkifejletű a megelőző két regénynél, de egyben társadalmi-egzisztenciális krimivé is terebélyesedik, „nemesül” – talán nem minden egybecsengés nélkül a megírása idejének (XXI. század eleje) egyéni és közösségi dilemmáival. A XX. század kezdeti monarchiabeli magyarországi társadalom összes osztályos képviselője megjelenik benne az eladósodott arisztokratától, a katonatiszten és az ügyvéden át a tisztes polgárig, a tanítón és a papon át az alacsonyabb népi kasztok tagjaiig – egymáshoz és a közösséghez való viszonyaikat kellőképp bemutatva, erényeiket, illetve azok hiányában fluid moralitásukat a szintén nagy számban feltűnő bűnöző elemekéhez (csalók, tolvajok, hazárdőrök) közelítve. Itt már az össztársadalmi „minden Egész eltörött” állapotához érünk, ahol az igazság(tétel) fogalma értelmezhetetlen (a krimi műfajként némileg felszámolja magát), s így az egyik lehetséges reakció rá a főszereplő „visszavonulása” – pont kerül Fábián Marcell detektív (honi) történeteinek végére. Az elbeszélések mestere, Hász Róbert további regényeit azonban nem kevesebb izgalommal várjuk. (Kortárs Kiadó, 2022. 394 o.)
