Hiába zuhan a piaci gázár, ez Magyarországon nem jelenik meg a lakossági tarifában

Tegnap több mint egy és negyed éves mélyponton zárt a fűtőanyag magyarországi beszerzési árát is meghatározó, holland tőzsdei kurzus.

Tegnap lapzártánkkor 56 eurón állt a Ttf nevű holland tőzsdén a földgáz megawattóránkénti (MWh) ára. Utoljára 2021 szeptemberében járt ilyen alacsonyan a Magyarország orosz gázárának alapjául is szolgáló mutató. Ez a szint akkor, vagyis több mint egy és negyed éve már kedélyborzolóan magas rekordnak számított. Az irányadó, holland gázár ugyanis évtizedeken át alapvetően 10-20 euró között imbolygott. Bár tehát a szint már 2021-ben, vagyis az ukrajnai háború kitörése előtt megtöbbszöröződött, az orosz támadást követően még inkább az egekbe szökött. Így augusztus végén a kurzus járt 340 eurón is. Ez szinte lehetetlen pénzügyi helyzetbe sodorta a jelentős mennyiségű földgázt használó államokat, így Magyarországot is. Igaz, azóta a piaci gázár hasonlóan lendületes zuhanást mutat. Idei átlagárként eddig 69 euró adódik. A csökkenést szakértők elsősorban azzal hozzák összefüggésbe, hogy az uniós tagállamok gyorsan és hatékonyan válaszoltak az Oroszországgal folytatott kereskedelem brüsszeli tilalmai kiváltotta orosz ellenlépésekre, vagyis az uniós tagállamok zömébe vezető orosz gázvezetékek csapjainak nyári elzárására. Így téli tárolóikat, még ha csillagászati összegekért is, de zömében a világ számos államából származó, hajókon, cseppfolyósítva szállított földgázzal, vagyis LNG-vel töltötték fel. Miközben a teli tárolók ráadásul az eddig viszonylag kedvező időjárásnak hála, alig ürülnek, a jelek szerint egyre inkább megszilárdulnak az orosz ellátást tartósan megkerülő kereskedelmi kapcsolatok. Így ma már némiképp az – Ukrajnát változatlanul bombázó – oroszok is megengedőbbek az általuk elzárt uniós csapok újranyitását illetően.

A tagállamok közül gyökeresen más utat csak Magyarország járt be. Az Orbán-kormány ugyanis mindent megtesz, hogy elkerülje a nyílt szembehelyezkedést Moszkvával, Unión belüli lépései révén érdemben segítve Putyint. Így a mi orosz gázellátásunk mindvégig zavartalan maradt. Igaz, ezzel egy fillért se takarítottunk meg.

A Ttf tegnapi szintje számításunk szerint köbméterenként 218 forintnak felel meg. Bár ez még mindig sokkal magasabb a rezsicsökkentett lakossági díjban nettó 50 forinton nyilvántartott gázártételnél, a „piaci lakossági árba” épített, 550 forint körüli értéknek alig felére rúg. Vagyis – a kormányzati ígéretekkel szemben – a „piaci lakossági ár” immár nem tükrözi a tőzsdei szintet, hisz annál jóval magasabb. Igaz, az orosz gázt megvásárló, majd azt egyszersmind a lakosságnak értékesítő, állami MVM-nek az adásvételen összességében még így is tetemes vesztesége keletkezhet. Csak épp az Orbán-kormány azt ígérte, hogy míg a rezsicsökkentett lakossági tarifát függetlenítik a tőzsdei mozgásoktól, a „lakossági piaci ár” követi a nemzetközi ármozgásokat. Így a 2023-ra eredetileg tervezett 670 milliárd helyett 2610 milliárdra emelték a rezsicsökkentett tarifák fenntartására szolgáló költségvetési keretet.

Elsősorban az enyhe időjárásnak betudható, kegyelmi állapotként értékelte a mostani gázárszintet lapunk megkeresésére Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázpiaci elemzője. Másrészt a minden elképzelhető szinten túllépő nyári gázárak miatt Európa-szerte az iparvállalatok – például műtrágyagyárak, cink- és alumíniumkohók, üveggyárak - leálltak, illetve jelentősen visszafogták fűtőanyag-felhasználásukat. 2023 már csak az emiatt keletkezett termékhiány miatt is komoly kihívásnak ígérkezik. Az uniós LNG-átállás sem „lefutott meccs”: bár tavaly a kontinens partjainál kétségkívül gombamód megszaporodtak a lefejtőállomások, az európai helyzetet nagyban segítette a kínai gazdaság megingása, ami miatt a világpiacon nagyarányú túlkínálat jelent meg a termékből. Európa idei mozgástere tehát nagymértékben függ a távol-keleti helyzettől.

Ha január végén visszajönnek a hidegek, ismét három számjegyű lehet a MWh-nkénti tőzsdei gázár, ami 2023 egészére is kiterjedhet – vélekedett az Erste elemzője. Igaz, a 2022-t jellemző, kiugró – elsősorban orosz lépéseknek betudható – ártüskékre már nem számít. Ezeknek gátat szabhat az idén február 15-étől életbe lépő, MWh-nként 180 eurós uniós gázársapka is.

Bár az uniós gázellátás szempontjából 2024 sem ígérkezik könnyű menetnek, 2025-től számos kitermelő állam – mint például az Egyesült Államok, Katar vagy Mozambik – jelentős kínálatemelő beruházásokat tervez átadni. Furamód egyébként maga Oroszország is egyre nagyobb szeletet képvisel Európa LNG-ellátásából.

Ehhez képest Pletser Tamás a kormány földgázárpolitikáját kevéssé látja át.

Magyarország – úgy pénzügyi, mint mennyiségi - mozgásterét jelentősen behatárolja a 2021 októberétől az oroszokkal 15 évre megkötött gázvásárlási szerződés. Az időről időre visszatérő hivatalos bejelentések ellenére nem látja, hogy az Orbán-kormány – akár az osztrákokéhoz hasonló – hatékonysággal kutatna egyéb beszerzési lehetőségek után. Igaz, szerinte az árakat a mégoly elhivatott gázkeresés se törné le. Brüsszel és Moszkva elmérgesedett viszonya miatt – a kormányzati nyilatkozatok ellenére – az elemző által szükségesnek tartott Paks 2 megvalósítása is ködbe vész. Pletser Tamás szerint az energiaigények érdemi átalakításához gyökeres iparpolitikai szemléletváltásra lenne szükség. A „lakossági piaci gázár” csökkentését szerinte tartósan alacsony tőzsdei szintek tennék lehetővé, de eme árképzési elveket sem ismeri pontosan.

A magyar kormány bejelentése szerint a "lakossági piaci gázár" április végéig bizonyosan jelenlegi - október óta érvényes - szintjén marad. Közléseikből kitűnik, hogy osztják a későbbi piaci gázáremelkedési jóslatokat.