„Maffia? Nem ismerem ezt a szót, barátom. A mi nevünk ezen a tájon az, hogy Mamma” – így felelt 1986. február 10-én a palermói „bunkerteremben” felszerelt rács mögött a 476 vádlott egyike egy újságíró kérdésére közvetlenül a történelem első nagy maffiaperének kezdetén. Ez a mondat is illusztrálta a ma már szinte közhelynek számító igazságot, miszerint a szicíliai szervezett alvilág még a helyi lakosok egy részének a szociális ügyeit is meg tudja oldani, ha az állam nem képes ott betölteni ezt a szerepet.
Azóta harminchét esztendő telt el, sok minden változott, az olasz állam sikert sikerre halmozott a bűnüldözés terén. Legutóbb 30 évnyi bujkálás után elfogták Matteo Messina Denarót. Három évtizedre volt ugyan szükség, hogy kézrekerítsék az olasz csizma legkeresettebb maffiafőnökét, bár korábban távollétében már életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. A hatóság és a bűnszervezet soha véget nem érő háborújában állítólag ő ütötte a legnagyobb sebeket 1992-ben Giovanni Falcone és Paolo Borsellino vizsgálóbírók meggyilkolásával - ők vettek részt a fent említett perben -, több nagyvárosban elkövetett robbantásokkal, számos más gyilkossággal. Régebben is horogra kerültek évtizedeken keresztül bujkáló nagyfőnökök, mint Nitto Santapaola, Bernardo Provenzano vagy Salvatore Riina.
Engedély a Keresztapa forgatására
Ez az eset is beilleszkedik a maffia-narratívák látványosabb, bűnügyi filmek közönsége számára is érthető folyamatába: maga a szervezett alvilág – mint hírlik – előzetesen áttanulmányozta a Keresztapa forgatókönyvét, mielőtt „engedélyt adott” Francis Ford Coppolának a film forgatásához. A gyilkolás technikai eszköztára a kornak megfelelő szinten fejlődött. Amikor Benito Mussolini 1925-ben Szicíliába küldte Cesare Morit, a „Vasprefektust”, egylövetű puskákkal, rövidcsövű „luparákkal” lőttek, a prefektus olykor maga is kézbe vette a lőfegyvert. A nyolcvanas évek ügyészei viszont nem mentek golyózáporba, szinte hermetikusan elzárt irodában vizsgálódtak, de a maffia így is módot talált arra, hogy Falconét egy gomnyomással a levegőbe repítse az aszfalt alatt elrejtett tonnányi robbanóanyag révén.
A visszautasíthatatlan ajánlat
Az olvasói fantáziát megmozgató bűnügyi dimenzió mellett azonban van egy másik, unalmasabb vonatkozás, az, ami inkább a meghamisított könyvelésekben, közbeszerzési pályázatok erőszakkal kicsikart megnyeréseiben, pénzügyi honlapok meghekkelésében, kenőpénzek megfelelő zsebekbe csúsztatásában, zsaroló figyelmeztetésekben jelenik meg. Ezen a terepen egyébként már a kezdetektől, a XIX. század elejétől dívott a „visszautasíthatatlan ajánlatok” gyakorlata, bár ezek „békés” megegyezéssel is végződhettek. Nem túl hitelesnek, de „jól kitalált” történetnek tűnik, hogy Garibaldinak 1860 májusában a szicíliai partraszálláshoz meg kellett egyeznie a helyi maffiával, amely így nem csupán pénzhez, hanem a később megalakult egységes olasz állam keretében hallgatólagos „előjogokhoz” is jutott. S bár az itt leírtakat komolyabb kutatók erőteljesen vitatják, kétségtelen, hogy azóta már közhellyé vált, hogy többrétegű érdekrendszerében a maffia nagyobb ívű politikai ügyekben is illetékesnek tartja magát. Hogy csak egy példát említsünk: a II. János Pál pápa elleni merénylet ügyében indított egykori Antonov-perbe is „bekavart” a szicíliai alvilág.
A net a Cosa Nostra korszerű vadászterülete
A mai korban azonban a fenti történetnél bonyolultabb a maffia gazdasági garázdálkodásának a természete. E téren is az egyre fejlettebb technika játszik elsőrendű szerepet, mégpedig az internet, amely a 2000-es években a Cosa Nostra korszerű vadászterülete lett. A pénzügyi szektor zegzugos útjain a világháló segítségével is úgy halad előre, mint kés vajban. Már a nyolcvanas években nyilvánvalónak látszott, hogy az elmaradott olasz dél maffiája a fejlett észak gazdaságába fektetett be egyre többet, s mivel genetikailag egyesülni látszott a politikai és gazdasági elit egy részével, hozzáférése lett az európai uniós pénzekhez is. Falcone vizsgálóbíró harminc évvel ezelőtt fogalmazta meg a bűnüldözés alapvető módszerét: „Kövesd a pénz útját!”.
Extraprofit és globalizáció
Több tanulmány is felhívja ugyanakkor a figyelmet, hogy a maffia gazdasági károkozása nem csupán a közpénzek elsikkasztása vagy nagy magánpénzek eltulajdonításában rejlik, hanem abban, hogy csorbítja az egészséges piaci versenyt. Livio Ferrante és Stefania Fontana cataniai kutatók leszögezik: „Ahol a Cosa Nostra megjelenik, ott kisebb a konkurrencia”. Közös tanulmányukban kifejtik: a maffia beilleszkedése a legális gazdaságba nem csupán a bűncselekményekből származó pénz átmosására szolgál, hanem további nyereséget biztosít számára a bűnszervezet költségeinek fedezésére, például a börtönben ülő maffiatagok családjainak a megsegítésére. A maffia ugyanis megfélemlítő tetteivel eléri, hogy egy adott termelési ágban felborítsa a piaci viszonyokat, elnyomja a versenyt, így a maffiás tulajdonban lévő vállalatok magasabban tarthatják az árakat, s ez hoz számukra extraprofitot.
A mai maffiának van egy másik tulajdonsága, az, hogy a gazdasággal együtt globalizálódik. Itálián kívülre már a múlt században kinyújtotta csápjait, amerikai ága a tengerentúl is immár régóta „rendszeralkotó tényező”. Maga a maffia szó is globalizálódott, ma már calabriai maffiának nevezik a ’ndranghetát, nápolyi maffiának hívják a camorrát, a Sacra corona unita (Egyesült szent korona) is úgy jelenik meg a közbeszédben, mint a pugliai maffia. A jakuzát japán maffiaként tartjuk számon, van még orosz, ukrán, albán maffia, és sorolhatnánk tovább. S persze maffiának titulálunk minden olyan zárt, belső titoktartással rendelkező csoportot, amely kifelé éppen ezzel a zártsággal védi az érdekeit, mégha nem is gyakorol erőszakot, vagy nem követ el törvénysértést.
Omerta, a becsületkódex
Itt érdemes megemlíteni a hallgatás törvényét, az omertát, amely igazi becsületkódex, ez a maffián belül felülír bármilyen „nemzeti identitást”. Csakhogy a hagyományos maffia belső titkotartási törvényén a nyolcvanas években először széles repedés keletkezett, miután Tommaso Buscetta, az egyik maffiavezér az olasz hatóságokkal együttműködve „dalolni” kezdett. A történelemben elsőzör vált ismertté a Cosa Nostra belső szerkezete, s ez vezetett a már említett óriásperhez.
Azt már tudni véljük, hogyan működött a hagyományos maffia, de ismeretlen számunkra az a sok rejtély, amely mai lokális és globális tevékenységét jellemzi. A maffia alaptermészete tehát az evolúció, vagyis a biológiai világhoz hasonlóan genetikailag alkalmazkodik a változó viszonyokhoz. Egyre kifinomultabb lesz a tevékenysége a modern kor egyre kifinomultabb társadalmi-gazdasági körülményei között, s ennek következtében az államok bűnöldőző szervei is egyre kifinomultabb eszközöket fejlesztenek ki ebben a háborúban.
Ezért még ma is kérdés, hogy itt és most melyik oldal áll vesztésre vagy győzelemre. A La Repubblica olasz napilap középiskolásoknak szánt mellékletében didaktikusan próbálja megfogalmazni ezt a mai patthelyzetet. Azt írja: a maffia ma minden korábbinál alámerültebb, láthatatlannak tűnik. Egy vállalkozói maffiával állunk szemben, amely tökéletesen alkalmazkodott a politikai-gazdasági-társadalmi valósághoz. Korrupciós rendszerébe az „új maffia” bevon politikusokat, állami tisztviselőket, vállalkozókat, ezért még nehezebb szembeszállni vele, mert mélyen meggyökeresedett a rendszerben – olvasható a lapban, amely szerint csak hosszú távon lehet meggyengíteni, mégpedig azzal, hogy az új nemzedéket a törvényesség szellemében neveljük. Pontosabban szólva: ha az oktatás terén veszi fel a harcot a társadalom.
