Aggódik a kormány, hogy az ország nem tud kitörni a közepesen fejlett államok köréből, de nem adja fel vízióját, hogy 2030-ra utolérjük Ausztria fejlettségét. Nos, az előbbi csapdahelyzetbe a kormány lavírozta magát az elmúlt 12 évben, amikor erősítette az olcsó bérű ország összeszerelő jellegét, s ezt most tetézi azzal, hogy akkumulátorgyártó ország leszünk, annak minden gondjával együtt. A növekedés hajszolásával pedig elfelejtette az Orbán-kabinet, hogy ingatag alapokra épít, mondhatni kártyavár, amit összehozott.
A problémák felismerése, azok előidézésében játszott szerepének beismerése akár erősségévé is válhatna egy kormánynak, de a mostani nem ilyen. Hallgatva Orbán Balázst, a miniszterelnök politikai igazgatóját az ATV-ben sugárzott beszélgetésben, olyan érzésem támadt, hogy mindenki hibás, csak a kormány nem. Az infláció 27 éve nem látott szintre emelkedésének kiváltó okait firtató kérdésre még csak választ sem adott, pedig bizonyítottan vastagon felelős a kormány a felelőtlen, pénzt szóró intézkedései miatt. Az ársapkákat védte, hangoztatva, hogy ez a legalsó jövedelmi osztályban rekedt (ott tartott?) rétegeket segítő intézkedés, holott köztudott, mindenki élvezi az áreltérítés talmi gyönyörét. És a gazdagabbak, a többet fogyasztók jobban.
A politikai igazgató szavaiból az is kitűnt, hogy nagyon megromlott a kormány növekedési politikáját korábban feltétel nélkül támogató jegybank és a kormány kapcsolata, különösen az inflációt kiváltó okok megítélésben, és főként a csökkentés módjában. De ez valószínűleg csak a felszín.
A pedagógusbérek emelésének tologatásával kapcsolatban sem lettünk okosabbak, azt viszont újfent nyilvánvalóvá vált, hogy Brüsszelt szapuló rész nélkül nem múlhat el kormányoldali megnyilatkozás. Rejtve maradt ugyanakkor, miért akar levetetni a szankciós listáról újabb orosz oligarchákat a kabinet. Az Orbán kormány maga a titok.