oktatás;

Nem tolonganak a magyar egyetemisták, hogy az Erasmus programban külföldön tanuljanak

A hazai rendszerben több visszatartó erő van, amelyek megoldásra várnak – mondta Eszterhai Marcell, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke.

Rekordszámú résztvevőt vártak a hazai felsőoktatás “seregszemléje”, a nemrég zárult Educatio szakkiállítás programjaira. Megdőlt a rekord?

Igen, idén csaknem 60 ezer látogatónk volt, mintegy 9 ezerrel több, mint tavaly. Emellett közel 150 kiállító jelent meg, a rendezvényen szinte valamennyi hazai felsőoktatási intézmény képviseltette magát, most az egyetemek is úgy érzik, versenyhelyzetben vannak a diákokért.

A kiállítást eredetileg Csák János felsőoktatásért is felelős miniszter nyitotta volna meg, ám végül nem volt ott a megnyitón. Hova tűnt?

Úgy tudom, miniszter úr sürgős programváltozás miatt nem tudott ott lenni az eseményen.

Miközben a magyar felsőoktatás egyik legnagyobb botránya robbant ki két hete, a területért felelős miniszter eltűnik a nyilvánosság elől. Ahogy lapunk először megírta: 21 “modellváltó”, fideszes politikusok irányítása alá került egyetemet zártak ki átmenetileg az uniós Erasmus+ és a Horizont kutatási programokból. Előbbi egy cserediák program is, mennyi hallgatót érinthet?

Az Erasmus+ uniós weboldalán még nincsenek fent a 2022-es adatok, de 2021-ben mintegy 8 ezer magyarországi hallgató vett részt a programban.

Ez nem tűnik túl soknak, a felsőoktatásban jelenleg majdnem 290 ezren tanulnak.

A résztvevők száma felszálló pályán volt a Covid előtti időszakig, 2019-ben 14 ezer hallgató vett részt az Erasmusban. De valóban nem állunk túl jól a mobilitás terén, például Csehországban, ahol a népesség és a felsőoktatásban tanulók száma is nagyjából megegyezik a magyarországi adatokkal, 20 ezer hallgató volt erasmusos 2019-ben.

Nálunk az egyik legnagyobb visszatartó erő a kreditelismerési rendszer: a magyar egyetemeken a külföldön elvégzett kurzusok után járó kreditek átlagosan 69 százalékát nem ismerik el, ami azt jelenti, hogy aki jelentkezik egy féléves Erasmus programra valamelyik külföldi egyetemre, az itthoni tanulmányaiban jó eséllyel csúszni fog fél évet, de az is lehet, hogy egy teljes évet.

Ez miért van így? A legtöbb egyetem bátorítja a hallgatóit, vegyenek részt az Erasmus programban.

A törvényi szabályozás nem szigorú a kreditek elfogadása tekintetében, de az látszik, hogy azok az egyetemi bizottságok, ahol erről döntenek, illetve bizonyos oktatók nem támogatják, hogy a kurzusaikat máshol végezzék el a hallgatók, csak a saját maguk által meghatározott tartalommal, szakirodalommal, vizsgatípussal teljesített képzést fogadják el. Sajnos ez egy létező oktatói hozzáállás, ami nem erősíti a mobilitási kedvet.

Ha a kormány nem tud megegyezni az EU-val, azt ígéri, átvállalja az Erasmus költségeit. Ennyivel meg is lehet oldani?

A finanszírozási oldal rendezése az ügy egyik része, de azt feltételezzük, teljes mértékben nem oldja meg a problémát. A külföldi egyetemek számára az Erasmus nemcsak pénzkérdés, hanem egyfajta presztízs lehetőség is. Például a Freiburgi Egyetem, aminek évtizedes együttműködése van a Semmelweis Egyetemmel, lehet, hogy azt mondja, továbbra is várják a semmelweises hallgatókat, de mondjuk a Hágai Alkalmazott Tudományok Egyeteme meg úgy dönt, nem szeretne a jövőben olyan egyetemekkel együttműködni, amelyeket az EU nem tart szerződésre alkalmas partnernek. Ezen felül itt olyan keretszerződésekről van szó, amelyeket, ha az érintett magyar egyetemek nem vehetnek részt a közös programban, egyesével kellene megkötni, ami szintén nehezítheti a helyzetet.

Eszterhai Marcell

Eszterhai Marcell, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke. 2022-ben végzett magyar-történelem középiskolai tanári diplomával az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE), az ELTE hallgatói önkormányzatának munkájában 2016-tól vett részt közéleti referensként, alelnökként, elnökhelyettesként, majd 2020-tól elnökként. 2023 január 1-jétől a HÖOK elnöke. Jelenleg mesterképzésen tanul az ELTE-n történelem szakon.

Egy hallgató esetében mekkora összegekről van szó?

Az Erasmus+ program régiókra osztja az EU-t, a résztvevők a különböző régiók szerint kapnak ösztöndíjat arra az időszakra, amíg külföldön tanulnak. Ennek az átlaga körülbelül 400-600 euró havonta, amit a hallgatók arra kapnak, hogy fedezzék külföldi tartózkodásuk kiadásait. Ugyanakkor azt látjuk, sok esetben a hallgatóknak ehhez még hozzá kell tenni, például munkavállalással vagy valamilyen hazai, kiegészítő ösztöndíjjal, vagy a család, a szülők is besegítenek. Attól is függ, mi a célország, más költségei vannak egy féléves kint tanulásnak Csehországban, mint például Hollandiában.

Ez is lehet visszatartó erő?

Igen, sajnos előfordulhat. Nyilván az lenne a legszerencsésebb, ha minél több hallgató tudna hozzáférni a programhoz, hiszen amellett, hogy külföldön tanul, rengeteg szakmai tapasztalatot szerezhet, nemzetközi kapcsolatokat építhet ki azon a területen, ahol el szeretne helyezkedni. Emellett a nyelvtanulás, a nyelvi kompetenciák fejlesztésében is nagy szerepet játszhat, különösen, hogy a hazai nyelvi kompetenciák sajnos nem kiemelkedőek.

Eddig a diploma alapfeltétele volt egy vagy több középfokú, esetenként felsőfokú nyelvvizsga. A kormány változtatott ezen, már nem kötelező. Ennek milyen hatása lehet a nyelvtanulásra?

Vitás kérdés, hogy a nyelvvizsga előírása jó vagy rossz dolog. Az egyetemeknek gondoskodniuk kell arról, hogy a hallgatók minél magasabb szintű, értékes diplomával rendelkezzenek. Ugyanakkor egy nyelvvizsga önmagában nem garancia arra, hogy a hallgató olyan nyelvtudással rendelkezik, amivel a piacon is meg tudja állni a helyét. Az egyetemnek elsősorban az lenne a feladata, hogy az adott képzési területhez tartozó szakmai szinten fejlessze a nyelvi kompetenciákat, az ehhez szükséges alapok megtanítása, egy középszintű nyelvtudás biztosítása inkább a közoktatás feladata lenne. Legtöbbször egy állásinterjún sem az az elsődleges kérdés, milyen típusú nyelvvizsgája van a jelentkezőnek, hanem hogy hogyan beszél a pozíció betöltéséhez szükséges idegen nyelven.

Biztos, hogy a közoktatás feladata a középszint biztosítása? A nyelvvizsgát sem az érettségihez, hanem a diplomához írták elő.

Sajnos az igaz, hogy azokban az iskolákban, ahol nem elég erős a nyelvoktatás és a szülők sem engedhetik meg maguknak, hogy gyermekeiket különórákra, nyelvtanfolyamokra írassák be, a közoktatás keretei között nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak el addig, hogy sikeresen letegyenek egy középfokú nyelvvizsgát. Ez egyenlőtlenségeket szül, de az sem jó, ha emiatt kiesnek a felsőoktatásból. A nyelvi képzésre az egyetemeknek is nagyobb hangsúlyt kellene fordítaniuk, de úgy látom, ez még nem került fókuszba. Vannak jó példák, amiket követni lehetne, a Budapesti Gazdasági Egyetemen például kiemelt szerepet kap az angol oktatása.

Nehéz lenne ezt máshol is kidolgozni?

Nem az erőforrásokkal van baj, inkább a szemléleten kellene változtatni.

Nem szabad, hogy ez csak egy kipipálandó dolog legyen. A kormány ugyan eltörölte a kötelező nyelvvizsgát, de az intézmények saját hatáskörben dönthetnek arról, milyen nyelvi követelményeket állítanak a diploma megszerzéséhez. Abban látjuk a veszélyt, hogy nem a nyelvfejlesztésre fognak koncentrálni, hanem valamiféle belső nyelvvizsgát alakítanak ki, amikor, mint már említettem, a képzés befejezésének nem elsősorban az a lényege, hogy valaki legalább egy nyelven középszinten beszéljen, hanem az, hogy a piacon értékesebb diplomával rendelkezzen úgy, hogy érti, használja a területéhez tartozó szakmai nyelvet.

A kötelező nyelvvizsga eltörlésének célja lehet az is, hogy többen jelentkezzenek és végezzenek a felsőoktatásban. Az utóbbi években lecsökkent a jelentkezők száma, különösen a tanárképzés került mélypontra. Mi lehet az oka?

A pedagógusképzés azért sem vonzó, mert egyrészt hosszú volt a képzés, egy fiatal pedagógus elvben 25-26 éves korára juthatott el odáig, hogy elkezdje az önálló életét. Másrészt az anyagi kilátások sem vonzóak, különösen egy pályakezdő nagyon keveset keres. Emellett már társadalmi presztízse sem nagyon van a hivatásnak. A képzési idő most rövidült egy évet, de a bérek még mindig alacsonyak, egy tanárszakos hallgató még 26 éves korára sem számíthat arra, hogy stabil egzisztenciával rendelkezzen. Nekem is magyar-történelem szakos tanári diplomám van, a szüleim is pedagógusok, közelről ismerem a helyzetet. Nehéz most vonzóvá tenni ezt a pályát.

Próbált tanárként elhelyezkedni?

Egy évig tanítottam gyakorlaton, a képzés utolsó évében, de nem helyezkedtem el tanárként. Magát a tanítást élveztem, de az nem működik, hogy az embernek olyan alacsony fizetésből kelljen megélnie, amiből önállóan még egy normális albérletet sem tud kifizetni. Ez a szakma nagy lemondásokkal jár. Megfontolnám, hogy a jövőben tanári pályára lépjek, ha olyan körülmények között lehetne dolgozni, ami méltó ehhez a szakmához.

A lakhatás sokszor az egyetemisták számára is kihívás. Mi a helyzet a kollégiumokkal?

Egy korábbi kutatásunk szerint 132 százalékos volt a túljelentkezés, Budapesten körülbelül 10 ezer férőhely hiányzott. Az ingatlanpiaci infláció, az árugrások csak fokozhatták a hiányt, ezért is tervezzük, hogy újabb kutatást indítunk, hogy feltérképezzük a helyzetet.

Hol tart a kormány által megígért, 8500 férőhelyes budapesti Diákváros projekt?

Nem tudunk arról, hogy az utóbbi időben történt volna előrelépés az ügyben. Két és fél éve a kormánytól kaptunk ígéretet arra, hogy majd egyeztetésre hívnak minket. Ilyen egyeztetés azóta sem volt.