Nem tolonganak a magyar egyetemisták, hogy az Erasmus programban külföldön tanuljanak

A hazai rendszerben több visszatartó erő van, amelyek megoldásra várnak – mondta Eszterhai Marcell, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke.

Rekordszámú résztvevőt vártak a hazai felsőoktatás “seregszemléje”, a nemrég zárult Educatio szakkiállítás programjaira. Megdőlt a rekord?

Igen, idén csaknem 60 ezer látogatónk volt, mintegy 9 ezerrel több, mint tavaly. Emellett közel 150 kiállító jelent meg, a rendezvényen szinte valamennyi hazai felsőoktatási intézmény képviseltette magát, most az egyetemek is úgy érzik, versenyhelyzetben vannak a diákokért.

A kiállítást eredetileg Csák János felsőoktatásért is felelős miniszter nyitotta volna meg, ám végül nem volt ott a megnyitón. Hova tűnt?

Úgy tudom, miniszter úr sürgős programváltozás miatt nem tudott ott lenni az eseményen.

Miközben a magyar felsőoktatás egyik legnagyobb botránya robbant ki két hete, a területért felelős miniszter eltűnik a nyilvánosság elől. Ahogy lapunk először megírta: 21 “modellváltó”, fideszes politikusok irányítása alá került egyetemet zártak ki átmenetileg az uniós Erasmus+ és a Horizont kutatási programokból. Előbbi egy cserediák program is, mennyi hallgatót érinthet?

Az Erasmus+ uniós weboldalán még nincsenek fent a 2022-es adatok, de 2021-ben mintegy 8 ezer magyarországi hallgató vett részt a programban.

Ez nem tűnik túl soknak, a felsőoktatásban jelenleg majdnem 290 ezren tanulnak.

A résztvevők száma felszálló pályán volt a Covid előtti időszakig, 2019-ben 14 ezer hallgató vett részt az Erasmusban. De valóban nem állunk túl jól a mobilitás terén, például Csehországban, ahol a népesség és a felsőoktatásban tanulók száma is nagyjából megegyezik a magyarországi adatokkal, 20 ezer hallgató volt erasmusos 2019-ben.

Ez miért van így? A legtöbb egyetem bátorítja a hallgatóit, vegyenek részt az Erasmus programban.

A törvényi szabályozás nem szigorú a kreditek elfogadása tekintetében, de az látszik, hogy azok az egyetemi bizottságok, ahol erről döntenek, illetve bizonyos oktatók nem támogatják, hogy a kurzusaikat máshol végezzék el a hallgatók, csak a saját maguk által meghatározott tartalommal, szakirodalommal, vizsgatípussal teljesített képzést fogadják el. Sajnos ez egy létező oktatói hozzáállás, ami nem erősíti a mobilitási kedvet.

Ha a kormány nem tud megegyezni az EU-val, azt ígéri, átvállalja az Erasmus költségeit. Ennyivel meg is lehet oldani?

A finanszírozási oldal rendezése az ügy egyik része, de azt feltételezzük, teljes mértékben nem oldja meg a problémát. A külföldi egyetemek számára az Erasmus nemcsak pénzkérdés, hanem egyfajta presztízs lehetőség is. Például a Freiburgi Egyetem, aminek évtizedes együttműködése van a Semmelweis Egyetemmel, lehet, hogy azt mondja, továbbra is várják a semmelweises hallgatókat, de mondjuk a Hágai Alkalmazott Tudományok Egyeteme meg úgy dönt, nem szeretne a jövőben olyan egyetemekkel együttműködni, amelyeket az EU nem tart szerződésre alkalmas partnernek. Ezen felül itt olyan keretszerződésekről van szó, amelyeket, ha az érintett magyar egyetemek nem vehetnek részt a közös programban, egyesével kellene megkötni, ami szintén nehezítheti a helyzetet.

Egy hallgató esetében mekkora összegekről van szó?

Az Erasmus+ program régiókra osztja az EU-t, a résztvevők a különböző régiók szerint kapnak ösztöndíjat arra az időszakra, amíg külföldön tanulnak. Ennek az átlaga körülbelül 400-600 euró havonta, amit a hallgatók arra kapnak, hogy fedezzék külföldi tartózkodásuk kiadásait. Ugyanakkor azt látjuk, sok esetben a hallgatóknak ehhez még hozzá kell tenni, például munkavállalással vagy valamilyen hazai, kiegészítő ösztöndíjjal, vagy a család, a szülők is besegítenek. Attól is függ, mi a célország, más költségei vannak egy féléves kint tanulásnak Csehországban, mint például Hollandiában.

Ez is lehet visszatartó erő?

Igen, sajnos előfordulhat. Nyilván az lenne a legszerencsésebb, ha minél több hallgató tudna hozzáférni a programhoz, hiszen amellett, hogy külföldön tanul, rengeteg szakmai tapasztalatot szerezhet, nemzetközi kapcsolatokat építhet ki azon a területen, ahol el szeretne helyezkedni. Emellett a nyelvtanulás, a nyelvi kompetenciák fejlesztésében is nagy szerepet játszhat, különösen, hogy a hazai nyelvi kompetenciák sajnos nem kiemelkedőek.

Eddig a diploma alapfeltétele volt egy vagy több középfokú, esetenként felsőfokú nyelvvizsga. A kormány változtatott ezen, már nem kötelező. Ennek milyen hatása lehet a nyelvtanulásra?

Vitás kérdés, hogy a nyelvvizsga előírása jó vagy rossz dolog. Az egyetemeknek gondoskodniuk kell arról, hogy a hallgatók minél magasabb szintű, értékes diplomával rendelkezzenek. Ugyanakkor egy nyelvvizsga önmagában nem garancia arra, hogy a hallgató olyan nyelvtudással rendelkezik, amivel a piacon is meg tudja állni a helyét. Az egyetemnek elsősorban az lenne a feladata, hogy az adott képzési területhez tartozó szakmai szinten fejlessze a nyelvi kompetenciákat, az ehhez szükséges alapok megtanítása, egy középszintű nyelvtudás biztosítása inkább a közoktatás feladata lenne. Legtöbbször egy állásinterjún sem az az elsődleges kérdés, milyen típusú nyelvvizsgája van a jelentkezőnek, hanem hogy hogyan beszél a pozíció betöltéséhez szükséges idegen nyelven.

Biztos, hogy a közoktatás feladata a középszint biztosítása? A nyelvvizsgát sem az érettségihez, hanem a diplomához írták elő.

Sajnos az igaz, hogy azokban az iskolákban, ahol nem elég erős a nyelvoktatás és a szülők sem engedhetik meg maguknak, hogy gyermekeiket különórákra, nyelvtanfolyamokra írassák be, a közoktatás keretei között nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak el addig, hogy sikeresen letegyenek egy középfokú nyelvvizsgát. Ez egyenlőtlenségeket szül, de az sem jó, ha emiatt kiesnek a felsőoktatásból. A nyelvi képzésre az egyetemeknek is nagyobb hangsúlyt kellene fordítaniuk, de úgy látom, ez még nem került fókuszba. Vannak jó példák, amiket követni lehetne, a Budapesti Gazdasági Egyetemen például kiemelt szerepet kap az angol oktatása.

Nehéz lenne ezt máshol is kidolgozni?

Nem szabad, hogy ez csak egy kipipálandó dolog legyen. A kormány ugyan eltörölte a kötelező nyelvvizsgát, de az intézmények saját hatáskörben dönthetnek arról, milyen nyelvi követelményeket állítanak a diploma megszerzéséhez. Abban látjuk a veszélyt, hogy nem a nyelvfejlesztésre fognak koncentrálni, hanem valamiféle belső nyelvvizsgát alakítanak ki, amikor, mint már említettem, a képzés befejezésének nem elsősorban az a lényege, hogy valaki legalább egy nyelven középszinten beszéljen, hanem az, hogy a piacon értékesebb diplomával rendelkezzen úgy, hogy érti, használja a területéhez tartozó szakmai nyelvet.

A kötelező nyelvvizsga eltörlésének célja lehet az is, hogy többen jelentkezzenek és végezzenek a felsőoktatásban. Az utóbbi években lecsökkent a jelentkezők száma, különösen a tanárképzés került mélypontra. Mi lehet az oka?

A pedagógusképzés azért sem vonzó, mert egyrészt hosszú volt a képzés, egy fiatal pedagógus elvben 25-26 éves korára juthatott el odáig, hogy elkezdje az önálló életét. Másrészt az anyagi kilátások sem vonzóak, különösen egy pályakezdő nagyon keveset keres. Emellett már társadalmi presztízse sem nagyon van a hivatásnak. A képzési idő most rövidült egy évet, de a bérek még mindig alacsonyak, egy tanárszakos hallgató még 26 éves korára sem számíthat arra, hogy stabil egzisztenciával rendelkezzen. Nekem is magyar-történelem szakos tanári diplomám van, a szüleim is pedagógusok, közelről ismerem a helyzetet. Nehéz most vonzóvá tenni ezt a pályát.

Próbált tanárként elhelyezkedni?

Egy évig tanítottam gyakorlaton, a képzés utolsó évében, de nem helyezkedtem el tanárként. Magát a tanítást élveztem, de az nem működik, hogy az embernek olyan alacsony fizetésből kelljen megélnie, amiből önállóan még egy normális albérletet sem tud kifizetni. Ez a szakma nagy lemondásokkal jár. Megfontolnám, hogy a jövőben tanári pályára lépjek, ha olyan körülmények között lehetne dolgozni, ami méltó ehhez a szakmához.

A lakhatás sokszor az egyetemisták számára is kihívás. Mi a helyzet a kollégiumokkal?

Egy korábbi kutatásunk szerint 132 százalékos volt a túljelentkezés, Budapesten körülbelül 10 ezer férőhely hiányzott. Az ingatlanpiaci infláció, az árugrások csak fokozhatták a hiányt, ezért is tervezzük, hogy újabb kutatást indítunk, hogy feltérképezzük a helyzetet.

Hol tart a kormány által megígért, 8500 férőhelyes budapesti Diákváros projekt?

Nem tudunk arról, hogy az utóbbi időben történt volna előrelépés az ügyben. Két és fél éve a kormánytól kaptunk ígéretet arra, hogy majd egyeztetésre hívnak minket. Ilyen egyeztetés azóta sem volt.