A többi között erről beszélt Radó Péter oktatáskutató a Republikon Intézet rendezvényén. Szerinte a minőségi oktatási rendszernek olyan készségek fejlesztését kellene szolgálnia, ami az életben való eligazodását segíti, ám ezekről „lemondott a kormányzat”. A gyerekek sorsa pedig hat évesen eldől, mivel az előrejutás lehetősége a családi és anyagi háttértől erősen függ, miközben az iskolák már harmadik világbeli problémákkal is küzdenek.
„Magyarország nagyon kórházközpontú, marékszámra szedjük a gyógyszert, közben elhanyagoljuk az alapellátást, a prevenciót. Ameddig ez így marad, a magyar egészségügy lejtmenetben lesz” – erről már Kóka János korábbi gazdasági és közlekedési miniszter, a Doktor24 Medicina Zrt. elnöke beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy az állam sokkal kevesebbet, a GDP 6,4 százalékát költi az egészségügyre, mint az Európai Uniós átlag, ami 10 százalékok körül mozog. Miközben – folytatta – a kormány a magán- és az állami egészségügy szétválasztásáról beszél, a fejlődés egyik feltétele pont az együttműködés volna, mivel a magánszektornak sem jó, hogy kényszerűen vesz át az államtól feladatokat.
Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója szerint a civil szektor esetében a kormány kijelölte a civilek szerepét, ami kimerül a karitatív tevékenységben, a programszervezésben, a hagyományos feladatokban. Ha a tradicionális funkciókon túlnyúlik egy szervezet, kritikát fejt ki, akkor „a jó civil kategóriából átkerül rossz civil kategóriába”.
