Sztrájk idején

Korábban is volt pedagógussztrájk: két órás figyelmeztető és egész napos is. A Gyurcsány-kormány idején még az is előfordult, hogy a két pedagógus szakszervezet, a PSZ és a PDSZ együtt lépett fel. A rivalizálás dacára érdekeik egybeestek, hiszen a kötelező óraszám emelése és a pótlékelvonás miatti tiltakozásnak egyaránt szószólói lehettek. Sokan hitték el akkoriban, hogy a tehernövekedéssel párosuló fizetéscsökkenést majd az életpályamodell fogja orvosolni.

Emlékszem, iskolánkban a pedagógusok a tanáriban ültek, órát nem tartottak. Az egyik igazgatóhelyettes egy kollégával portaszolgálatot látott el; az újságírókat, érdeklődőket is tájékoztatták. Igazgatóként a sztrájkban nem vehettem részt, bár a céljaival egyetértettem, és lehetőség szerint támogattam. A fenntartó debreceni önkormányzat pedig kijelölt néhány iskolát gyermekfelügyeletre, az elégséges szolgáltatás biztosítására.

Nem biztatták az iskolaigazgatót törvényszegésre, éppen ellenkezőleg. A fenntartó abban volt érdekelt, hogy az iskolai rend a törvényesség maximális betartásával valósuljon meg. Nem tiltotta az iskolák igazgatóinak a sajtónyilatkozatokat, az iskolavárosi fenntartásnak éppenséggel érdeke volt a nyilvánosság. Az igazgatók pedig emiatt a kollégákat is inkább a médiumokban való szereplésre ösztönözték. A büszke fenntartói szemléletet a nyitottság, az innováció és az egyéni iskolai arculat erősítette. A pedagógus, az igazgató és a fenntartó érdekei, ha eltértek is egymástól, de nem voltak ellentétesek.

A mai helyzet gyökeresen eltér a korábbitól. A sztrájkjogot az Alaptörvény formailag biztosítja ugyan, de az új törvények valójában ellehetetlenítik, amit csak súlyosbít a fenyegetettség. Az intézményvezetővé vált igazgatót és a tiltakozó pedagógust egyaránt állásvesztés fenyegeti. A munkabeszüntetés megakadályozása érdekében a tankerület még a törvénysértéstől sem riad vissza, és erre ösztönzi az intézményvezetőt is. A magasabb fizetésért csinovnyik magatartást vár el, miközben a tanárok kirúgásának lehetőségét az egész tanévre kiterjeszti. Ez kizár minden korábbi sorsközösséget.

Néhány éve már akadtak igazgatók Debrecenben, akik azért nem kaptak újabb ciklusra kinevezést, mert nem látszottak kellően lojálisnak. Az egyik elit gimnázium sikeres igazgatója például nem tudta megakadályozni, hogy egy-két tanára esernyős tüntetésen vegyen részt, és nemhogy nem nevezték ki újra, de még tanórát sem tarthatott a saját iskolájában. Talán nem véletlen, hogy tavaly a legnagyobb jutalmat éppen a debreceni tankerület vezetője kapta. Azóta ez a kinevezési gyakorlat az országban általánossá vált.

Még az átkosban volt ismert a vicc, hogy mi a különbség a szocialista és a kapitalista igazgató között. A válasz az volt, hogy a kapitalista igazgató ül a széken, és szeme a gyáron; míg a szocialista igazgató ül a gyáron, és szeme a széken! Ez ma is aktuális, csak gyár helyett iskolát és igazgató helyett intézményvezetőt kell mondanunk.