– A pesti Kis Fecske presszóban ülünk, ez a hely meghatározó pontja az Egységes Diákfront történelmének. Milyen események történtek itt?
– A legfontosabb talán az, hogy itt alakult meg a szervezet, amelynek ekkor még Diákok a Tanárokért (DAT) volt a neve. Személyes kapcsolódásom is van a helyhez, itt volt a felvételi elbeszélgetésem. Emlékszem, hosszú időn keresztül csak ültem, mert nem mertem odamenni hozzájuk, volt bennem egyfajta szociális szorongás. Aztán, miután írtam nekik Instagramon, ők jöttek oda hozzám, és onnantól kezdve már minden gördülékenyen ment. Azt, hogy ez a szorongás elmúlt, teljes mértékben az EDF-nek köszönhetem.
– Mi motivált arra, hogy csatlakozz a szervezethez?
– Példának okáért az, hogy az iskolánkban beomlott a plafon felújítás közben, ebben valaki súlyosabban meg is sérült. Ez az élmény erősen hatott rám. Továbbá a túlterheltség, amit természetesen én is érzek, és nagyon sok, a közelemben lévő fiatal átél nap mint nap. Voltak, akik azzal hívtak fel, hogy csak véget szeretnének vetni az egésznek. Lehetséges, hogy nem az oktatási rendszer az ő életükben a legnagyobb probléma, de az iskolának segítenie kellene ilyenkor, nem mélyebbre taszítani. Változásra van szükség, engem ez motivál.
– Január 31-e fontos dátum, ekkor volt 2016 óta az első országos szintű tanársztrájk. Mit tervez erre a napra az EDF?
– Országos ülősztrájkot hirdettünk meg, amelynek a lényege, hogy a diákok akár egy vagy több órában nem vesznek részt az oktatásban, hanem kiülnek a folyosóra tiltakozásul. Nem ragaszkodunk ehhez a módszerhez, ha a vidéki alapszervezeteinkben, amiket mi bázisoknak hívunk, inkább az élőláncot preferálják, vagy egyenesen ki akarnak vonulni az iskolából, azt is teljes mértékben támogatjuk. Számunkra az a legfontosabb, hogy minél többen álljanak ki az oktatás ügyéért.
– Hogyan értékeled az ellenállás elmúlt egy évét?
– Abszolút pozitívan. Amikor júniusban beléptem a DAT-ba, még úgy éreztem, hogy nem fogunk elérni semmit, ennek ellenére több fontos dolgot is sikerült. Számomra például a tény, hogy a közmédiában pozitívan jelenhettünk meg, hogy többször bemondták a pontjainkat, nagy eredmény. Ráadásul a kormány most már több pontunkat is támogatja, köztük a pedagógusbér-emelést is. Az elmúlt 13 évben talán csak a netadós tüntetések tudtak ekkora hatást gyakorolni a hatalomra. Szerintem egyre közelebb vagyunk a céljaink eléréséhez, bár jelenleg a tél miatt úgy tűnhet, kicsit csökken az érdeklődés, és megértem, hogy ez demotiválóan tud hatni sokakra, de úgy gondolom, tavasszal újra életre fog kelni a mozgalom.
– Szerepet fog kapni az Erasmus-botrány is a demonstrációkon a közeljövőben?
– A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) küldtünk megkeresést ebben az ügyben, ugyanakkor nem kaptunk semmilyen pozitív választ, hogy, mondjuk, szeretnének felszólalni valamelyik tüntetésen. Mi a középiskolásokat képviseljük, csak ők lehetnek nálunk aktív tagok, szóval mi úgy gondoljuk, hogy ezt a csatát elsősorban az egyetemistáknak kellene megvívniuk.
– Beszéljünk akkor az ország talán legismertebb középiskolásáról. Pankotai Lili múlt héten bejelentette, hogy beperli előző iskoláját, mert szerinte pszichológiai hadviselést folytattak ellene. Mennyire tudjátok támogatni őt ebben a helyzetben?
– Pankotai Lilinek jó kapcsolata van az Egységes Diákfronttal, tüntetésünkön is lépett már fel egyebek mellett. Amióta eljött Pécsről és az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumba jár, szoros kapcsolatban van a Grund alapbázissal, hiszen ők szinte teljes egészében AKG-s diákokból állnak. Ugyanakkor semmilyen jogi és pénzügyi segítséget nem adtunk neki, hiszen nem igényelte, mert a TASZ a kezdeményezése mögé állt, az ő képességükben pedig teljes mértékben bízunk.
– Sok szülő egyfajta gyermekmegőrzőként tekint az iskolákra, a kormánykommunikáció is ezt sulykolja a tanári szakma becsületének rombolásával. Vannak terveitek a szülők aktív bevonására?
– A szülőkkel nagyon szerencsés dolgunk van, hiszen nem is kell azon dolgoznunk, hogy megszólítsuk őket. Nagyon sok nagyon lelkes szülő van, heti szinten alakulnak új szülői szervezetek. Szellemi tőke és anyagi forrás, csak hogy két dolgot említsek a sok közül, amivel támogatnak minket. Továbbá a támogatásuk nélkül sok 18 év alatti diák nem is tudna részt venni például egy ülősztrájkban, hiszen jogilag a szülő rendelkezik felette. Ha valamit mindenképpen ki kellene emelnem, amivel a szülők bevonásán dolgozunk, az az, hogy ilyen fiatalon kiállunk ezért az ügyért, ez inspirálja őket is.
– Hogyan vélekedtek a két tanári szakszervezettel kapcsolatban?
– Mindkét szakszervezettel jó kapcsolatot ápolunk, ez látszik a korábbi rendezvényeinken is. Küldtek felszólalókat a demonstrációkra, többször együttműködtünk velük, amikor köztük esetleg kialakulnak viták, abba pedig természetesen nem nyilvánítunk véleményt, hiszen ez nem a mi feladatunk. Mi a diákokat képviseljük, ők pedig a tanárokat. Nem tudjuk megmondani egymásnak, hogy mit kezdjünk a saját korosztályunkkal, mert nem lenne hiteles.
– Egyes vélemények szerint az Egységes Diákfrontnak még a szakmaiság terén ki kell nőnie magát. Miben látható szerinted a szervezet jövője?
– Ezt én kétféleképpen tudom elképzelni. Az egyik út, amit bejárhatunk, az egy olyan reprezentatív, a mindenkori ifjúságot képviselő szervezeté, mint például a Független Diákparlament volt. Ehhez az kellene, hogy minden iskolából legyen képviselőnk, szervezzünk választásokat. Ez egy lehetséges módja annak, hogy a fiatalok álláspontját képviseljük most még a Belügyminisztérium, remélhetőleg a közeljövőben egy oktatásügyi minisztérium felé. Úgy gondolom, ezzel egy generáció hangja lehetnénk. A másik lehetőség pedig az a társadalmi mozgalmi struktúra, melyet az EDF jelenleg is követ, ebben sokkal inkább ügyekért állunk ki, amelyek az ifjúságot érintik, leginkább természetesen az oktatáson belül. A szervezet útját viszont a jövőbeli elnökségnek kell meghatároznia. Ezek hosszú távú tervek, jelenleg heten vagyunk elnökségi tagok, ebből öten az érettségi évében vannak, tehát nagyban változni fog a vezetőség a közeljövőben.
– Ha választanod kellene, te melyik úton mennél tovább?
– Én inkább a reprezentatív funkciót tartom optimálisabbnak. Számomra az olyan intézmények, mint például a Diákönkormányzat, mindig is nagyon fontosak voltak. Rendkívül közösségorientált ember vagyok, viszont ilyet sajnos nem látok ma Magyarországon. Pedig voltak ifjúsági szervezetek a múltban, még a rendszerváltás előtt, amelyeknek ideológiai töltetük ellenére volt pozitív hatásuk. Véleményem szerint azt a mentálhigéniai és identitásválságot, ami jelenleg kialakult a fiatalokban, ilyen típusú közösséggel lehetne megoldani. Ahogyan egyre jobban atomizálódik a világ, egyre több technológiai eszköz vesz minket körbe, egyre inkább egyedül és magányosnak érezzük magunkat. Erre jelenthet megoldást egy ifjúsági szervezet.
– A beszélgetésünk napján, pár órával korábban írták a nyolcadikosok a központi írásbeli felvételit. Mit üzennél azoknak a diákoknak, akik az idén lépnek be a középiskolai rendszerbe?
– A testvérem is ma felvételizett. Nekem a két évvel ezelőtt írt felvételim elég negatív emlékként él a fejemben, mert nagyon elrontottam. Nagyon féltem attól, hogy egy rossz gimnáziumba fogok bekerülni, nem hallottam előtte róla túl sok jót, egyfajta vészmegoldásként volt bejelölve a jelentkezési lapon. Ugyanakkor amióta oda járok, elképesztően boldognak érzem magam. Ha a nyolcadikos énemnek elmondtam volna, hogy egy-két év múlva ennyire boldog lesz, ekkora öröm lesz az iskolába járás, valószínűleg csak nevetett volna. Hiszen iskolába kell járni, azt kell csinálni, amit nem feltétlen szeret az ember, mégis, nem is alakulhatott volna jobban. Így azt tudom mondani a most felvételizőknek, hogy akármilyen lett a felvételijük, bárhová is jutnak be, álljanak hozzá pozitívan. Tekintsenek az első napjukra a középiskolában úgy, mint egy új esélyre, ahol egy számukra tökéletes közösséget alakíthatnak ki, tiszta lappal.
– Javasolnád-e egy friss gimnazistának, hogy lépjen be a szervezetetekbe?
– Abszolút! Nem is kell feltétlenül középiskolásnak lennie, általános iskolás tagunk is van. Ha valaki arra vágyik, hogy egy pozitív közösség tagja legyen, ahol tud tenni az oktatás jövőjéért, akkor mindenképpen jó döntés a csatlakozás. Az EDF egy makroközösség, ahol van egy közös identitásunk, a kiállás a tanárokért. Rendkívüli katarzisélményt tud adni, mikor valaki fent áll a színpadon, vagy csak biztosítóként terel egy olyan hatalmas tömeget, amit életében nem gondolta volna, hogy lát, nemhogy irányítson is. Úgy vélem, az ilyen szervezetekben életre szóló barátságok köttethetnek, a közös ügy nagyon összefonja az embereket.
