Nagy visszhangot váltott ki, hogy Romániában a napokban lefújtak egy bajnoki futballmeccset lelátói rasszizmus miatt. Eszébe jutott erről az a tíz évvel ezelőtti Nógrádsáp-Diósjenő futballmérkőzés?
Rögtön.
És még mindig dühöt érzett?
Azt.
Miután 2013-ban lefújta a megye II-es meccset rasszista bekiabálások miatt, azt mondta: ahelyett, hogy kibeszélnék az ügyet, ellehetetlenítették. Ennyi év elteltével is úgy látja, hogy ez az eset törte meg bírói karrierjét?
Tíz évem volt átgondolni a történteket, de mára sem változott a véleményem. Ami tény: az eset előtt nem sokkal szinte csak felnőtt mérkőzést vezettem, a vizsgákat mindig sikeresen letettem, később viszont az ifikhez küldtek, ott is csak a legalacsonyabb osztályban tevékenykedhettem.
Ma is állítom, hogy azért igyekeztek ellehetetleníteni, mert lefújtam azt a meccset. Sikerült nekik. Évek óta nem volt síp a számban.
A foci volt a mindenem, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék a játékvezetésre. Benne van a véremben. Édesapám 31 éven át fújt. Az öccse 18, én pedig 20 évet húztam le bíróként. A fiam már biztosan nem viszi tovább a hagyományt.
A meccs 2013-ban volt, miközben a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) már két évvel korábban meghatározott egy hosszú távú stratégiát, amelynek fő célja a rasszizmus elleni küzdelem. Pont, hogy kapóra jöhetett volna nekik a meccs félbeszakítása.
Abban az évben Magyarországon járt az UEFA, az Európai Labdarúgó-szövetség akkori elnöke, Michel Platini. Pletykát hallottam csak – igaz, az MLSZ egyik akkori vezetőjétől –, hogy "fentről" kiadták az ukázt: nem juthat el hozzá semmilyen rasszista incidens híre. Inkább a szőnyeg alá söpörték az ügyet. Persze ezt bizonyítani nem tudom.
Volt olyan bíró kollégája, aki kiállt ön mellett?
Kevesen, és ők is csak négyszemközt mondták el a véleményüket. Nyilvánosan senki sem mert megszólalni azóta sem. Már nem is fognak. Emlékszem, nem sokkal az eset után volt egy közös játékvezetői ebéd, ott voltak főemberek is, akik mindenkivel lekezeltek, kivéve velem és az édesapámmal.
Nem félt, amikor lefújta a meccset?
Időm sem volt rá.
A félbeszakítás után 60-70-en vártak az öltözőknél, üvöltöttek, fenyegettek, menekülnöm kellett a pályáról.
Aki kicsit is ismeri a futballt, főleg a magyar vidéki meccsek világát, biztos lehet benne, hogy az ominózus eset előtt is számos olyan meccset vezettem, amelyet lefújhattam volna ugyanilyen okok miatt. Korábban nem tettem ezt meg. Akkor viszont elegem lett. Sok volt. Egyszerűen úgy éreztem, hogy emberileg én ezt nem tűröm, és nem maradok tovább ezen a pályán. Érdekes egyébként, hogy a lefújás pillanatában azt sem tudtam, hogy a szabályok szerint járok-e el. Arról ugyanis korábban nem kaptunk semmilyen előzetes tájékoztatást a szövetségtől, hogy az UEFA-nak volt egy akkor már érvényben lévő rendelkezése, amely szerint egy játékvezető ilyen esetben azonnal félbeszakíthatja a meccset. Én ott a pályán csak azt tudtam, hogy förtelmes dolgokat kiabálnak, huhognak, banánt dobnak be, nem azt mérlegeltem, hogy van-e jogom félbeszakítani a meccset. A fegyelmi ülésen viszont utóbb azt állapították meg, hogy helyesen jártam el. Később viszont már azt hallottam vissza, hogy azt terjesztik a szövetségen belük, csak szerepelni akarok, különleges eset vagyok.
Mivel foglalkozik most?
Biztonsági őrként dolgozom egy kórházban. Sok aktív játékos megfordul itt, meg persze követem a focival kapcsolatos híreket is. Kibújni azért nem tudok, és nem is akarok a bőrömből. Arról is értesültem természetesen, hogy az MLSZ fegyelmi bizottsága Ricardo Monizt, a ZTE FC holland vezetőedzőjét egy hónapra eltiltotta, mert lehívta a pályáról a csapatát, mivel a bíró nem volt hajlandó félbeszakítani a meccset a folyamatos rasszista megnyilvánulások miatt. Ez is sajnos azt mutatja, hogy jobb biztosan nem lett semmi az elmúlt tíz évben, sőt talán még romlott is a helyzet.
És ha csak nem hallotta a bíró a rasszista kiáltásokat?
A játékvezetőn kívül vannak a meccseken asszisztensek, negyedik játékvezető és ellenőrök is. Olyan nincs, hogy senki sem hall semmit. Ebben a futball mai világa nagyon hasonlít a politikára. A mai hatalomnak az a hozzáállása a világhoz, hogy ha nincs igazam, akkor is igazam van. Minden szép és jó, mindenkinek jó munkahelye van, nincs mélyszegénység, nincsenek éhező gyerekek. Az MLSZ szerintem ugyanezt képviseli. Minden oké, hiszen van egy focibajnokságunk, hétről hétre lejátsszuk a meccseket, de ha egy szikrányi probléma is előjön, akkor hallgatnak, bezárkóznak, jobb esetben a látszat kedvéért kiadnak egy komolytalan közleményt.
Elindították „A gyűlölet nem pálya!” kampányukat, és akad példa arra is, hogy rasszizmus miatt szabnak ki büntetést.
Szép. Még én is vezettem meccseket, szóval nem ma volt, amikor „A gyűlölet nem pálya!” feliratú molinókat kértem, hogy kirakhassam a megyében és ezzel kicsit irány mutassak, de az ígérgetések után hamar csak elutasítást kaptam. A bírságoknak pedig semmi értelme: a klubok könnyedén összeszedik a pénzt, kifizetik és ennyi, az MLSZ meg egy kicsit növeli így a bevételeit. Ettől nem változik semmi sem. Ráadásul szerintem nem is a klubok a hibásak a lelátói rasszizmusért, a szurkolókat azonban valamiért nem szankcionálják. Mintha félnének tőlük, ők pedig így egyre agresszívabbak lesznek. A gyerekekkel is kellene foglalkozni, csak oktatással lehet előrelépni. Akár már óvodában, de iskolában biztosan kellene előadásokat tartani, beszélni az elfogadásról. Mert senki sem születik rasszistának.
A lelátói rasszizmus létező jelenség volt korábban, jóval a mostani hatalom előtt is.
Szerintem keményebben léptek fel a jelenség ellen. Édesapám azt mesélte – aki nem csak bíróként, hanem előtte futballistaként is bejárta az országot –, hogy a megyei labdarúgásban például nem volt jellemző az, ami most van. Egyébként is azon a véleményen vagyok, hogy mindig az adott hatalomé a felelősség és hiba mutogatni. Én keresztény emberként azt vallom, hogy van jó és van rossz. Gondolom a hatalom is azt gondolja, hogy a rasszizmus rossz. Akkor miért nem lépnek fel ellene keményebben?
Külföldön bevált a szurkolók elleni szigor, ott jobb a helyzet?
Igen. Persze, előfordulhatnak rasszista esetek bárhol, de talán nem annyira rendszeresen, s nem annyira a mindennapok részeként, mint Magyarországon.
Mintha már nem csak a lelátói rasszizmusról beszélne.
A felmenőim között vannak romák, megkapom én is a mindennapokban a rasszizmust. De miért? Dolgozom, semmilyen balhém nem volt, soha nem volt büntetve egyetlen családtagom sem, rendesen nevelem a gyerekeimet. És meggyőződésem, hogy a sípot is tisztességesen fújtam.
