költészet;prométheuszi forradalom;szingularitás;

- Magolcsay Nagy Gábor: Szingularitáriánus elégiák

Transz; Hikikomori

Transz

Krakéler idők gyűrődnek a naptárban.
A férfiak a pénzre gondolnak, és elveszítik
a semmit sem birtoklás szellemi előnyét.
A nők élet-halál harcot vívnak,
és az aranymetszés homályában
egymás nyakába teszik a kötelet.
Én a személyes identitás metafizikáját ízlelgetem,
és azt hiszem, ebben az életben már nem
tudom meg, azért távolodok-e Istentől
mert közeledek a valláshoz
vagy azért közeledek a valláshoz
mert Joy Wolfram felizgatta a biokonzervatívokat,
mert már nem foglalkoztatnak az emberi lét titkai,
          hogy ki vagyok én,
ha nem csak egy entropikus molekulagyűjtemény,
ha a Prométheuszok pártján állok,
ha leteszem a poszthumán hulahoppkarikát.

Hikikomori

Fejest ugrunk a mátrixba, és vissza se nézünk.
Virtuális csecsemőt gondozunk, úttörők vagyunk.
A pszichológia és a lehetőség úttörői.
A népvándorlás úttörői. Hogy megérintsd a lényeget,
nem kell, hogy kiszabadítsd a vágyat.
A sejtemlék sötétkamrájában mégis a dopamin diktál,
és az ember testéből nyílik a valódi ismeretlen:
az ígéret, a Second Life, a bölcsőben rothadó tetem.
S bár nem így akartam, magabiztos és úttörő vagyok,
mert minden trip, ami tragédiából fakad, a kultúra
és az innováció motorja – a pszichózis mentelmi joga.

„Inkább szabályszegő vagyok, nem szabálykövető – és nem azért, mert nem tudom, hogy kell szabályos verset írni, hanem mert nem érdekel a szabály!” – mondja Sopsits Árpád, aki első verseit ugyan még 1968-ban írta, ám csak fél évszázad múltán, 2019-ben szánta el magát az első verspublikációjára. A színházi és filmrendező tavaly, 70 éves korában aztán válogatott kötettel, érett költőként mutatkozott be a közönségnek. A költészet négy evangélistájáról is szót ejtettünk vele beszélgetve.