Juhász Gábor;

2023-02-12 18:32:00

Kopernikusz, Galilei és a bolygók szimbolikája jelenik meg egy vadonatúj, kiemelkedő jazzalbumon

Bolygók együttállása.

Juhász Gábor gitárművész-zeneszerző a hazai jazz-szcéna talán legintellektuálisabb alkotója és előadója. Ez nem azt jelenti, hogy játékából és kompozícióiból hiányozna a jazzre mindenkor jellemző szabad rögtönzés, szárnyalás, a pillanat varázsa. Az intellektuális megközelítés abban rejlik, hogy nála nemcsak a témáknak, hanem a ritmusképleteknek és az improvizációknak is tartalmuk, mélységük, szavakkal kifejezhető mondanivalójuk van. Különösen igaz ez Planets (Bolygók) című új konceptalbumára, amelyhez az adta az ihletet, hogy a járvány kényszerű bezártsága alatt gyakran kémlelte az égboltot, s ezeket a tapasztalatokat összekötötte irodalmi, esztétikai, filozófiai élményeivel. A lemez központi alakja Kopernikusz, akiről feltételezik, hogy Juhász Gábor észt édesanyjának szülővárosában, Tartuban is tanított. A másik felbukkanó csillagász Galileo Galilei, aki a gitáros-zenekarvezető kompozíciójában könnyeit hullatja – éppen úgy, mint egykor Németh László drámájában. További öt szerzemény már konkrét bolygók karakterisztikáját ülteti át zenébe.

Juhász Gábor állandó triójával rögzítette az albumot, amelyben Kovács Zoltán nagybőgőzik és Jeszenszky György dobol. Ők ketten nemcsak megbízható ritmus-szekciót alkotnak, hanem az évtizedes közös munka nyomán érzékenyen és stílusosan reagálnak Juhász újabb és újabb ötleteire. Pontosan tudják és érzik, hogy mikor léphetnek kissé előtérbe, mikor szegődhetnek a zenekarvezető társául, s mikor kell visszahúzódniuk, a legprecízebb kísérők funkcióját betöltve. A trióhoz ezúttal két vendégszólista csatlakozik, akik közül a Németországban élő szaxofonost, Tony Lakatost senkinek sem kell bemutatni – napjaink legelismertebb magyar jazz-zenésze a nagyvilágban. Minden stílusban otthonosan mozog, így a Juhász-féle intellektuális kamara-jazzhez is remekül alkalmazkodik. A másik szólista, Karosi Júlia énekesnő viszont felfedezés lehet azoknak, akik a vokális jazzből eddig inkább a swinges vagy fúziós (tehát populárisabb) áramlatokat ismerték. A klasszikus képzettségű Júlia – akinek édesanyja Pászthy Júlia operaénekesnő – a bátran kísérletező, elsőre talán nehezebben befogadható kortárs jazzt képviseli, elkötelezetten, a legmagasabb minőségben.

A zenei matéria mellett különlegesek a felvétel elkészültének körülményei is. Az elismert audiofil szakember, az album kiadója, Koscsó Ferenc ötlete volt, hogy a kvintetté kibővült trió minimális létszámú közönség előtt adjon egy stúdiókoncertet, amit mindenféle vágás és utómunka nélkül megismertetnek a publikummal. Ez a verzió hallható az első CD-n, sőt a kozmetikázatlan változatból még analóg szalagos sztereófelvétel is készült, a legmagasabb szintű hangzásélményt kereső high end-rajongók kedvéért. A második CD ugyanennek az anyagnak a modern zeneipar által elvárt, profi digitális utómunkával módosított változata, amely alkalmassá teszi a Planets kompozícióit arra, hogy a nagy streaming-forgalmazók kínálatában is megjelenjenek. E második verzióban sincsenek azonban mesterséges „ízfokozók”, azaz utólag beillesztett effektek és hangsávok.

Senki ne gondolja, hogy a Planets csak az audio-technikában elmélyült tudással rendelkező, vájt fülű zenebarátok érdeklődésére tarthat számot. Azok is felfigyelhetnek rá, akiket nem különösebben érdekel a technika, viszont jazz alatt nem feltétlenül csak Frank Sinatra, Louis Armstrong és Ella Fitzgerald világát értik. A rejtett társművészeti utalások, a csipkefinoman szőtt szólamok a szó jó értelmében vett „értelmiségi” produkciót eredményeznek, amire érdemes odafigyelni mindenkinek, aki nem csak a harsány színeket és a csillámport kedveli.