- Jogi szappanopera a jogállamiságról

Különös politikai szappanopera nézői a lengyel polgárok. Az országot irányító jobboldali-nacionalista Jog és Igazságosság (PiS) párt évek óta azt magyarázza nekik, hogy bírósági átalakításaival megszabadítja őket a bírók önkényétől, s alárendeli a törvényszékeket a politikai többség akaratának. Ezt a programot el is indították, semmibe vették az ellenzék és a bírók ellenkezését, a nemzetközi bírálatokat. Most azonban kiderült: a „reformok” túl drágára sikerültek, az Európai Unió csak akkor folyósítja a helyreállítási alapból Lengyelországnak járó 158,5 milliárd zlotyt (nagyjából 12 660 milliárd forintot), ha a maradéktalanul érvényesül a bírói függetlenség. Ehhez egy sor korábbi átalakítást, intézményt meg kell szüntetni.

A PiS fanyalogva, de visszavonulót fújt, ám eközben igyekeztek látszatintézkedésekkel megőrizni a lényeget, a bírók politikai alárendelését, megfélemlítésének intézményeit. Az Európai Bizottság (EB) átlátott a szitán, s a lengyel kormány többszörös korrekciókra kényszerült. Ennek a huzavonának az egyik eleme volt a bírók megfélemlítésére szolgáló fegyelmi tanácsok létrehozása. Ezeket szinte kizárólag olyan lojális jogászokkal töltötték fel, akiket már a PiS kormányzása idején neveztek ki hivatalukba. Az EB egyik fő követelése volt, hogy ezeket a zsandártestületeket szüntessék meg. Ezt az igényt úgy elégítették volna ki, hogy új fegyelmi testületeket hoztak volna létre „szakmai felelősségi tanácsok” néven, ahová bonyolult módszerekkel, de többségében szintén lojális bírókat nevezett ki Andrzej Duda köztársasági elnök. Ez a megoldás egyébként is az ő szellemi terméke volt. Az elnöki ötlet azonban visszapattant a brüsszeli falakról. Varsónak értésére adták, hogy más megoldással kell előállnia. A háttértárgyalásokon egy olyan kompromisszum született, amely szerint a lengyel bírók fegyelmi ügyeivel a jövőben a Legfelső Közigazgatási Bíróság foglalkozik. A PiS-nek sikerült ezt a megoldást – némi ellenzéki segédlettel – végighajtania a szejmen. Úgy látszott, most már elhárult a brüsszeli pénzeső előtti utolsó akadály. Közbelépett azonban a feltehetően igen sértett államfő, akit kihagytak a tárgyalásokból. Nem írta alá a törvényt, hanem előzetes kontrollt kért az alkotmánybíróságtól. Ha kicsit kevésbé durcás, megtehette volna azt is, hogy aláír és utólag alkotmányos ellenőrzésre kéri fel az alkotmánybíróságot. Elvileg vétózhatott volna, de akkor megkockáztatja, hogy a kormánypárt és ellenzék együttesen utasítja el vétóját.

A Duda által választott megoldás mélyütés a pénz- és sikeréhes lengyel kormánynak. A lengyel alkotmánybíróság általában is híres arról, hogy igen lassan hoz döntéseket. Most pedig az országnak sürgős szüksége van a helyreállítási támogatásra. Nem csak a koronavírus-járvány következményeinek orvoslására, hanem azért is, mert az Ukrajna elleni orosz agresszió, az energiaproblémák következménye alaposan megterheli a lengyel gazdaságot és társadalmat. Egyebek között az ország gyorsított tempójú átfegyverzése, hadseregfejlesztési programjai is súlyos euromilliárdokba kerülnek.

A varsói alkotmánybíróság egyébként ma már kizárólag a kormányzó jobboldalhoz hűséges jogászokból áll, az elmúlt években a kormánytöbbség a maga képére formálta a korábban független 15 tagú testületet. Most azonban a bírók egy csoportja fellázadt az eddigi elnök, Julia Przylebska ellen. Azt állítják, hogy megbízatása lejárt tavaly decemberben. Ma már csak arra van joga – a lázadó hatok szerint - , hogy összehívja a bíróság teljes ülését, ahol új elnököt választanak. Przylebska viszont azt állítja, hogy amikor ő elnöknek kinevezeték, akkor még nem volt hat évre korlátozva hivatali ideje, s bizony ő elnökösködni fog a kilencéves alkotmánybírói mandátuma lejártáig vagyis 2024 végéig. Nem tudni, miként oldódik meg ez a vita. A hatok vitatják, hogy Przylebska egyáltalában szignálhat ügyeket. Az államelnöki vétóról a teljes ülésnek kellene tárgyalnia, ez minimum 11 bíró jelenlétét követeli meg. Ha az elnöknő státuszát vitató bírók távol maradnak, nem lehet tárgyalni.

A helyzet enyhén szólva is bizarr. A konfliktus most teljes mértékben a kormányoldalon zajlik. Korábban a PiS koalíciós partnerével a Szolidáris Lengyelország nevű szélsőjobboldali EU-szkeptikus párttal huzakodott a törvénymódosításon. Ezt megoldották centrista ellenzéki képviselők segítéségével. Utána a jobboldali államfő tett keresztbe, most pedig az egyszínűen keresztény-nemzeti alkotmánybíróság képtelen a kormánynak kedvező irányba fordítani az ügyeket.

A lengyel-EU vita még egyszerűbbnek is tűnik, mint az Orbán-kormány és Brüsszel konfliktusa. Az utóbbi a teljes államéletre kiterjedő autoriter és korrupciós struktúrákat veszi célba, míg a lengyel vita kizárólag az igazságszolgáltatásra fókuszál. Az, hogy Jaroslaw Kaczynski pártja milyen elkeseredetten ragaszkodik a bíróságok minél teljesebb megszállásához, mutatja, hogy demokratikus állam megszállása csakis akkor lehetséges, ha a populista erők alárendelik napi politikai és üzleti céljaiknak ezt az intézményt. A lengyel példa arról is szól, hogy az alkotmánybíróság, a törvényszékek befolyásolása nemcsak a rendszerszintű korrupciót teszi lehetővé, de a polgárok életét is alárendeli a rezsimnek. Ilyen lépés volt az, amikor a varsói alkotmánybíróság teljesen ellehetetlenítette Lengyelországban a művi vetélést, akkor is, ha erőszak következménye a magzat, vagy, ha súlyosan sérült, életképtelen a születendő gyermek.