Összesen 131 esetben ítéltek el 12-14 év közötti gyereket Magyarországon 2013 óta – közölte a Népszava érdeklődésére az Országos Bírósági Hivatal. Ez a korosztály 2013 nyara óta büntethető, akkor csökkentették le a korhatárt 12 évre bizonyos – szándékos, személy elleni – bűncselekmények elkövetése esetén. Ilyen bűncselekmény például az erős felindulásban elkövetett emberölés, a testi sértés, a rablás, a kifosztás vagy a terrorcselekmény. Ezek esetében is csak akkor büntethető a 12-14 éves korú gyerek, ha az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. A belátási képesség megállapítására a törvény nem tartalmaz rendelkezést, ezt minden elkövető esetében egyedileg vizsgálja a bíróság. Ha a gyereket büntethetőnek találják, akkor épp olyan büntetőtárgyalás vár rá, mint a fiatalkorúakra, vagy a felnőttekre.
Az Országos Bírósági Hivataltól kapott adatokból kiderül, hogy az érintett gyerekek túlnyomó többségét rablás és kifosztás bűncselekménye miatt ítélték el. Összesen 123 alkalommal született ítélet ilyen bűnesetek miatt. A második legtöbb esetben hivatalos és közfeladatot ellátó személy elleni erőszak miatt született elmarasztaló ítélet, hat alkalommal. 2021-ben egy, tavaly öt ilyen eset volt. A lapunknak küldött adatok alapján emberölésért csak 2022-ben ítéltek el 12-14 éves fiatalokat, összesen két alkalommal. Ami a büntetéseket illeti: a legtöbbször, 88 alkalommal javítóintézeti nevelésre kötelezték a gyerekeket.
– Ezek a számok önmagukban és az összes jogerősen befejezett büntetőeljárás számához viszonyítva is nagyon alacsonyak. Annyira alacsonyak, hogy az évenkénti változások alapján biztonsággal statisztikai következtetéseket sem lehet levonni – mondta lapunknak Krámer Lili, a Magyar Helsinki Bizottság büntető igazságszolgáltatás program kutatója és projektkoordinátora. Ezzel arra utalt, hogy miközben tíz év alatt összesen 131 esetben ítéletek el 12-14 éveseket, addig csak 2020-ban 53 ezer jogerősen befejezett büntetőeljárás volt Magyarországon az Országos Bírósági Hivatal adatai szerint.
A 12-14 éves korosztályt érintő ítéletek száma akkor is alacsonynak számít, ha a fiatalkorúakat érintő esetekkel vetjük össze. A 14-17 éves vádlottak száma 2016-ban 4065, 2020-ban pedig 2327 volt.
A számok tehát nem igazolják a törvény bevezetésének szükségességét, és a nemzetközi, valamint hazai, a gyermekek jogaival foglalkozó civil szervezetek sem támogatják ezt a szigort. Krámer Lili szerint az minden szereplő számára világos, hogy valamilyen megoldást kell találni arra, ha 14 éves kor alatti gyerek súlyos bűncselekményt követ el, de erre a büntetőjogi felelősség alsó határának leszállítása helyett a gyermekvédelmi intézményrendszer továbbfejlesztése indokoltabb és hatékonyabb megoldás lenne. – Így jobban érvényesülhetne a gyermekek védelmének érdeke is – hangsúlyozta a szakértő.
– Ezt a módosítást arra hivatkozva vezették be, hogy a gyerekek egyre erőszakosabbak és egyre több büntetendő cselekményt követnek el. Ezt azonban semmilyen módon nem támasztott alá a statisztika, ugyanis évek óta stagnáló-csökkenő tendenciát mutatott a gyermekkorú elkövetők száma – ezt már Gyurkó Szilvia gyermekjogi aktivista, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója és vezetője nyilatkozta a Népszavának. A jogszabály változása – folytatta Gyurkó –, tehát inkább egy bűnügyi fertőzöttséggel kapcsolatos érzetre, illetve egy morális pánikra reagált, és nem a valóságra.
Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága egyébként a kezdetektől kifogásolta ezt a szabályozást, és már két Magyarországnak szóló dokumentumban is felszólította a döntéshozókat a büntethetőség alsó korhatárának felemelésére.
Gyurkó szerint a módosítással további probléma, hogy a gyermekkori kriminális deviancia alapvető jellemvonásait figyelmen kívül hagyja: nincs tekintettel arra, hogy a gyerekek döntően nem személy elleni erőszakos, hanem vagyon elleni cselekményeket követnek el, nem egyedül, hanem csoportosan (kortársak vagy idősebbek hatása, befolyása alatt), és gyakran a belátási és beszámítási képességük is korlátozott. – Hiszen az életkor nem csak egy kronológiai tény, nagyon nagy különbség lehet két 12 éves között aszerint, hogy milyen családból érkezik, milyen hatások érték, milyen konfliktusmegoldási technikákat, mintákat tapasztalt addigi életében – fogalmazott a szakértő. A szabályozás ugyan kötelezővé teszi az eljárás alá vont gyerekek pszichológiai vizsgálatát, ezzel kapcsolatban azonban Gyurkó Szilvia szerint érdemes kiemelni, hogy Magyarországon vannak megyék, ahol nincs megfelelő pszichológus szakértő, aki ezeket a belátási és beszámítási képességgel kapcsolatos vizsgálatokat megfelelő módon el tudná végezni.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója a törvény elleni érvként említi azt is: az igazságszolgáltatási rendszer kapacitásai korlátozottak, például túlterheltek a pártfogó felügyelők, valamint a próbára bocsátás során a magatartási szabályok betartásának nyomonkövetése csak korlátozottan megoldható emberhiány miatt.
– A javítóintézetekben zajló szakmai munka pedig minőségét tekintve széles spektrumon mozog, nem tudja a gyerekek számára a szükségletük szerinti ellátásokat biztosítani minden esetben. Ehhez még érdemes hozzátenni azt is, hogy egy ilyen életkorú gyereknél az elsődleges referenciaközeg a család, majd a kortársak, tehát még egy fantasztikusan hatékony javítóintézet után is, a gyerek a saját családjába, vagy gyermekotthoni közegébe visszakerülve jó eséllyel oda illeszkedik vissza, ahonnan kiemelték – vélekedett a szakértő. Gyurkó összegzése szerint hatékony családsegítés és rendszerfejlesztés nélkül az igazságszolgáltatás és a javítóintézetek nem tudnak sikereket elérni – mármint ami a büntetés törvényben meghatározott célját illeti, azaz, hogy se az elkövető, se más ne kövessen el újabb bűncselekményt.
”Mi itt a cél valójában?”
A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja az, hogy a pszichés és szociális problémák kezelésére nem a büntető igazságszolgáltatás a legalkalmasabb eszköz. A veszélyeztetett gyermekek ellátására megfelelően finanszírozott és jól képzett, megbecsült szakemberekkel működtetett gyermekjóléti alapellátást és gyermekvédelmi rendszert kell fenntartani olyan módon, hogy csak minél kevesebb gyermek kerüljön például a speciális gyermekotthonok, javítóintézetek látókörébe – csak azok, akiknek az esetében más nem működik. Gyurkó Szilvia kérdésekbe foglalta kétségeit: Valójában milyen üzenete van annak a szabályozásnak, amely 12 éveseket ültet vádlottak padjára? Vagy annak, hogy jellemzően kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekek ellen indul ilyen eljárás? Mi itt a cél valójában, és azt hogyan lehetne hatékonyan elérni?