Rendeltetésszerű használat

Elbúcsúzott a Benne vagy, a Neptun Brigád előadása, de a belőle született trilógia nemsokára teljessé válik a Jurányiban.

Kettős érzés épp a független színházi támogatások nagy arányú csökkentésének idején egy kiváló függetlenszínházi előadás darabtemetését látni, a közönség egyszerre félti és tiszteli az alkotókat. A Neptun Brigád Benne vagy című előadása 2019 áprilisa óta fut a Jurányi Ház felső emeleti termeinek egyikében, mára trilógiává fejlődött, a Benne vagy folytatásai – a Kánon és a március 10-én debütáló Dehogy van jól! – különálló történetek, de áthallásokkal kapcsolódnak az első opuszhoz, valamint a két előadás létrehozói és az alkotó munkamenet ugyanaz. Érthető az összetartás, a Benne vagyot az elmúlt évek 10 legjobb kortárs drámája közt említik, a szövegkönyvet a színészek (Messaoudi Emina, Chován Gábor, Jankovics Péter és Ficzere Béla) improvizációi alapján az előadás rendezője, Kovács Dániel Ambrus írta. A játszók további elismerésben részesültek, a Vidor Fesztiválon Messaoudi Emina a legjobb női epizódalakításért Smeraldina-Díjat, Ficzere Béla pedig ugyancsak epizodistaként Brighella-Díjat nyert. A hétfői darabtemetéssel korántsem zárult le a trilógia és a közös munka története.

A Benne vagy egy vegetáló dágványi lábtörlőgyártó kisüzemben játszódik. Tulaj Szilvi próbálja életben tartani a céget, Gépkezelő Tibivel kitermelni legalább a hitelre valót. Roland, rangját tekintve ügyvezető, egy örökké lerobbanó furgonnal szállít javarészt a környékieknek. A törzsvásárlók már több évtizede kuncsaftjai a kisüzemnek, Szilvi cégalapító apját tisztelve és megszokásból rendelnek lábtörlőket. A negyvenes éveiben járó Rolandnak egykoron voltak komolyabb elképzelései: digitális súlymérő lábtörlő meg ilyesmik, de be kellett látnia, hogy a cég nem kíván fejlődni. Roland egy osztálytalálkozón összefut kamaszkori haverjával, Endrével, aki korrupcióra csábítja őt és a dágványi lábtörlőgyártást. El kell költeni pár milliót területfejlesztési projektként, miért ne törne ki Roland eddigi életéből, miért ne jutna pillanatok alatt rengeteg pénzhez, miért ne lenne benne az üzletben? Benne van.

A Benne vagy sikeréhez nem kell sok: elég egy szedett-vedett tér két járással, és persze négy felszabadult, kifogyhatatlan játékkedvű színész. A Jurányi Ház termét pár otromba, kilencvenes évekbeli lábtörlő díszíti, egy asztal rozoga számítógéppel, jobb napokat látott kávéfőző, elaggott irodai székek, semmi egyéb. Ehhez hasonló agonizáló vállalkozásokat talán mindenki ismer, túlnőtte őket a világ, túlnőtték őket a multik, hiszen sosem tudtak volna komolyabban versenyezni. Bár Dágványt nem látjuk, nevekből, félmondatokból is tudjuk, hol járunk. A kisbüdösként emlegetett helyi kocsma, a kátyús út vagy az ottlakók mindenki által ismert napirendje tökéletesen megeleveníti az isten háta mögötti magyar falut. (A dágvány szó amúgy is mély sarat, mocsaras területet jelent.)

A játszók egytől-egyig csodálatosak, a darab sziporkázó humora mellett a kisszerűségből, a ragaszkodásból, a nagyravágyásból eredő drámát is megszólaltatják. Ficzere Béla imádnivaló az egyszerű, jó szándékú Tibi szerepében, Chován Gábor és Jankovics Péter kettőse is nagyon erős, „öröm nézni”, ahogy Endre (aki pufi mellényéből és gyanús megfogalmazásaiból ítélve az állammal hozható kapcsolatba) szép lassan aljasítja egykori haverját a teljes morális nihilig. A legdrámaibb szerep Messaoudi Emináé, de talán az első öt percben vitte a prímet, mikor a visszaesett lábtörlőrendelést a száraz időszakkal magyarázva, kétségbeesett sírás közepette csak annyit nyögött: „kurva tavasz”.

Mivel megvolt a fekete komédia darabtemetése, így a történet egyéb pontjait is el lehet árulni: egy röpke félreértés után Tibi több mint kétezer piros-fehér-zöld lábtörlőt készít. Endre hatalmas dörgedelmet kap megbízójától az üzlet lebonyolítása miatt, hiszen nemzetiszín zászlóba törölni a lábunkat minimum nemzeti jelkép megsértésének vétsége. Nem egészen érthető a felmerülő probléma, hiszen a lábtörlő rendeltetésszerű használata az, hogy az ember beletörli a lábát, nem mindegy, milyen színű? Endre végül eléri, hogy a nemzetiszín lábtörlőkkel egy stadiont tapétázzanak ki, hiszen „gálameccs lesz, most fogják megnyerni”, de végül ez az üzlet is dugába dől, mikor Tibi a vállalkozást féltve, bűnbánatból egy éjjel alatt lemetszi a nemzet színeit a lábtörlőkről. Szilvi számára a posványból csak külföld jelent kiutat.

Az előadás pont azt bizonyítja, mennyire érvényes és létfontosságú a független színházi hang, annak szókimondása, mássága, kísérletező kedve. Nem lehet elmenni mellette, mert amiről beszél, abban mind benne vagyunk.