Csalóka érzés, ha a kormány gazdaságpolitikai ámokfutása közepette megszólal egy józannak tűnő hang arról, hogy baj, mi több, nagy baj van. Mert nem mindegy ki és mikor mondja ki ezeket a szavakat. Matolcsy György kimondta - immár másodszor -, amit a független közgazdászok korábban nap, mint nap megtettek, hogy utat tévesztett az ország, pontosabban a kormány, még pontosabban Orbán Viktor. Mert a jegybankelnök egyenlőségjelet tett a két "intézmény" közé, ami új szintre emeli a vitájukat. A nemzeti bank vezetője legutóbbi parlamenti felszólalásában méginkább egyértelművé tette, hogy a monetáris irányítók szerint világos, mérhető cél nélkül, olyan úton jár a kormány, ahol csapdák sora leselkedik ránk.
A dolog szépséghibája, hogy a jegybank és a kormány ezen az úton jó ideig kart karba öltve haladt. Látványos kenyértörésre eddig nem került sor, beszólások voltak, de a jegybank folytatta a kormány gazdaságpolitikáját támogató tevékenységét, a kabinet pedig sorra hozta népszerűségnövelő, a következményekkel nem számoló, növekedést hajszoló döntéseit. Az adósság után fizetendő kamat ugrásszerű növekedése, az alacsony hozzáadott értékű ipar végnélküli támogatása, valamint a makacs hiány és az infláció olyan csapdák, amelyek hosszú időre visszavetik az eddig is csak cammogva haladó felzárkózást a fejlettebb országokhoz. Ezek mellett az ársapkák inflációgerjesztő hatása csupán napi gondnak tűnhet a jegybankelnöki elmondás alapján.
Az emberek a halmozódó gondok közül leginkább az infláció száguldását érzik a bőrükön, és ennek letörési módján bukott ki a Matolcsy-Orbán "elvi" ellentét is. Az elvileg független MNB a fékre, míg a kormány a gázra lépett, és a megegyezés hiánya mutatja, hogy ki is az úr a házban. Más országokban a monetáris politika szava a döntő ilyen kérdésekben, de nálunk pont fordítva van. Matolcsy mentegetőzésnek ható magyarázatára, javaslataira nem figyel Orbán. Régi bevált gyakorlata szerint, aki nem az ő szekerét tolja, arra nincs szüksége. Lehet, hogy Matolcsy már nem is a terv része?