Hódolat
dongók napoznak a kerítésosz-
lopon és tulipánok szirmait be-
cézgeti a szél mint ősi alkimista
a tavasz megannyi rügyből kisza-
badítja az aranyzöld gyönyört a
birsalmafáról gyümölcsmúmiák
hullnak és a szomszédban már
csengenek a burkolók ipari hang-
szerei adrienn teste kibomlik a
kabátból szép mint a forradalom
jácintvirágok bólogatnak neonkék
reménységgel elmúlt a tél és nek-
tek vadfiúk hódolat a legendáért
Kezdetben csupán
a felhők anarchista századként
nyomulnak az égen és árnyékot
vetnek a csonka erdőre amely-
nek szélén ülök mellettem edit
a lázadás szelleméről olvas ám
szoknyája alatt mint buzgó nagy-
bácsi kotorászgat a szél tudá-
lékos szöcskék ugranak a könyv
lapjaira és furcsán piruetteznek
míg az ösvényen a száműzött jé-
zus közeleg akit rigózsoltárral
köszönt a természet a harmadik
évezred elején mikor a városok-
ban kamaszlányok metszik át a
csuklójukat és génkezelt árpá-
ért az etióp éhezőknek a mul-
tik számlát küldenek beteges
humorérzékű a korszak amely-
ben létezünk a lelkek teljességre
várnak mint katicabogarak fél-
gömbjei a cipőmön és tudom
hogy kezdetben csupán egyete-
mes forradalomra van szükség
Jézus éjjeléből
gerillavers
jézus éjjeléből rezzenek
fel petúniák vagy nár-
ciszok lövészárkából s
mint őszülő gerillahar-
cos nyakamban enge-
dékeny gitárral a pá-
lyaudvart bámulom így
mögötte csaknem óha-
tatlanul srácok imbo-
lyognak a visszarendelt
ünnepig melyen a forra-
dalom belendülése gya-
nánt ötödször a tévé-
híradó nézettség hiányá-
ban elmarad és irénnek
egy bálnafejszerű lég-
balont hozok nászaján-
dékba amit zsineggel a
presszó előtti lucfenyő-
höz köthetek ám alatta
majd olykor öntudatla-
nul a srácok vasredő-
nyökön csendülő in-
dusztriális zenére hajla-
doznak ugyan markuk-
ból kalasnyikov többé
nem pofázza rafraf s
én pedig íróasztalom-
nál kigombolt selyem-
kabátban mint függő-
leges nyitott koporsó-
ban tanulmányozom
a gébicsek filozófiáját
