A lányok és nők biztonságát veszélyeztető súlyos, rendszerszintű hiányosságok jellemzik Magyarországot, aggasztó a nők elleni erőszak elterjedtsége. Ezt állapította nemrég az ENSZ nőjogi ellenőrző testülete. Mit is jelent ez a mindennapokban, hogyan „kezelik” a nőket? Ha egy férfi meghízik, azt mondják rá, megemberesedett. Ha egy nő szed fel pár kilót, akkor ő elhagyta magát, és jobb, ha vigyáz, mert mackós férje okkal nézhet csinosabb partner után. Ha a nő vitatkozik, akkor hisztis, megjött neki, esetleg klimaxol. A férfinek ilyenkor saját véleménye van. A munkájában céltudatos nő karrierista, szüljön inkább gyereket, ha már van, akkor még egyet. A férfi viszont szépen halad a ranglétrán. Ha a nő várandós, de a magzatot nem szeretné megtartani, kizárólag ő kerül megalázó helyzetbe. Csak őt kínozzák a magzati szívhang meghallgattatásával, mintha a férfinek köze nem lenne az egészhez. Ha a nő menekülne a pofonoktól, vagy a gyerekét félti a láthatáson, a bíróság arra kötelezheti, hogy egy mediátor segítségével béküljön ki a bántalmazójával.
És melyek a legrosszabbul fizetett szakmák? Persze, hogy azok, amelyekben inkább nők dolgoznak, az ápolóké, a gondozóké, a tanítóké, az óvónőké. Ha ezeket jobban megbecsülnék, az már egy pici jelzés lenne a nők elismerésére. Na, de mit várunk, amikor a genderideológia veszélyeitől félő, a keresztény gyökereket óvó kormány kedvenc internetes portálján, az Origón azt a hírt, hogy a magyar családpolitikai és gyermekvédelmi intézkedések példaként szolgálnak, hat „tangás fenekét mutogató”, „gigantikus melleivel őrjítő” nő keretezi? Vagy, amikor lovagkeresztet kaphat egy olyan orvos, aki szerint a lúggal megcsonkított nő lehet, hogy saját magát forrázta le kamillateával. Az ország miniszterelnöke meg ugye nőügyekkel nem foglalkozik. Az nem közügy. Még csak nem is ügy.