A kutyatej balladája
Éjszakára a kutyatej
végül összecsukja a szirmát.
Láb záródott így be, amely
egy papagájé volt: a „viszlát!”
De nincs viszontlátásra inkább.
Eltűnünk innen, mint a pára.
Talán nem így lesz… És a titkát
őrzi kutyatej éjszakája.
Csalogányként dalolva kell
kivájni még az égi sziklát,
a holdat, még akármivel.
Szél dobálja csak kint a hintát,
míg madárnak egy kéz ma sírt ás
a kerti nagy tuják alá, a
földbe, majd betemeti, s titkát
őrzi kutyatej éjszakája,
miként bezáruló kehely.
A tóban nem szólnak az unkák,
vajon hová tűnhettek el?
Az unkogást is elunták.
Nem szoríthat már több ülőfát
ennek a papagájnak lába.
Csak a Semmit, minek a titkát
őrzi kutyatej éjszakája.
Ajánlás
Ott bírhatatlan mind a bírvágy,
de széles itt a földi skála,
dimenzióidnak a titkát
őrizd, kutyatej éjszakája!
Csalogány-dal
Csalogány fütyörész tiszafán,
vele zeng univerzumi táj.
Dala tengeri vízözönét
csigaház nyeli el, a sötét.
Szive mágnese vonzza a dalt,
mit a vágyteli csőre kihajt.
Kicsi lába a csillag, az est,
követem sugarát örömest.
Szava térerejét befogom,
a zsebemben a lét-telefon.
Autó robog el, tavaszunk,
vele pár sebet is bekapunk.
Jön a bolt, hova menni be kell,
kosaramban a vaj, meg a tej.
Hazaindulok én ezután,
kit az élete épp ide szán.
Velem indul a néma teher,
velem lépdel a szív meg a fej.
Tovavillan a fény a kukán,
leszek itt fütyülő csalogány.
