Fél évszázadon átívelő pályafutásának talán legfontosabb értéke, hogy Török Ádám három műfajban – blues, progresszív rock, fúziós jazz –, illetve azok (sokszor igen keskeny) határmezsgyéjén tudott maradandó értéket felmutatni, közvetíteni.
A blues magyarországi fejlődése azért sajátos, mert az Amerikából és Nyugat-Európából átvett zenei alapokhoz jellegzetes külvárosi életérzés (Kőbánya, Angyalföld) és politikai színezetű szövegek társultak.
Török Ádám viszont – aki magát „belvárosi ficsúrnak” nevezte – nem ezt az irányt választotta: művészi igényű, bonyolultabb hangszeres szólókat is magában foglaló, kompromisszumok nélküli zenei megvalósításra törekedett. A rockzenében a hozzá hasonlóan énekes-fuvolista Ian Anderson vezette Jethro Tull és az Eric Clapton nevével fémjelzett Cream volt számára az etalon. Itt viszont éppen abban jeleskedett, hogy az importált zenei elemeket mindig képes volt magyar társadalmi-kulturális kontextusba átültetni. A jazz és a rock házasságából létrejövő fúziós zenével pedig megelőzte korát: már a hetvenes évek közepén felvette a versenyt a műfaj legjobbjainak – Chicago, Weather Report, The Mahavishnu Orchestra és mások – produkcióival. Fiatalkori törekvéseinek egyfajta összegzése, legsikeresebb alkotása az 1978-ban megjelent Vissza a városba című album.
Török Ádám életműve három másik szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt olyan hangszert (fuvola) választott, amelynek korábban a klasszikus zene fogalomkörén kívül marginális szerepe volt. Pályáját saját bevallása szerint „rock-ordibálással” kezdte, s csak 22 évesen kezdett fuvolázni, de játéka hamarosan nemzetközi rangra emelkedett; fuvolás felvételeit Ázsiában és a tengerentúlon máig keresik a gyűjtők. Másrészt idejekorán felismerte, hogy Bartók Béla művészetének nem csak hagyományos hangversenytermekben és operaszínpadokon van létjogosultsága. A bartóki ritmus- és harmóniavilág számos kompozíciójában nyomon követhető, a szerzői jogok lejárta, 2015 óta eltelt időben pedig új Bartók-projekteket is megvalósított. A harmadik szempont már nem tisztán zenei: Török Ádám és a Mini – úgy is, mint a Bem Rockpart, a Tabán és az Ifipark rezidens együttese – jelentősen formálta a hetvenes-nyolcvanas években felnövő nemzedék ízlését, társadalomszemléletét. Éppen ez az, amiért – művészi jelentőségén túlmenően is – a magyar rocktörténet legnagyobbjai közé emelkedett.
