Nem tudom, mit is várok egy köztársasági elnöktől, talán azt sokkal inkább, hogy mit nem. Tényleg nem zavar, ha bowlingozni kezd szlovén vendégével, sőt, fontosnak látom erősíteni a népből vett elnök képét. (Arról nem szólt a sportlap tudósítása, hogy ki nyerte meg a párharcot, ki gurított jobban, mindenesetre a kép tanúsága szerint Novák Katalin, hisz róla van szó, igen lendületes mozdulattal engedte el a golyót, már ha így hívják szaknyelven…) Nem zavar az sem, ha az elnök hangsúlyozza női mivoltát, vagy családanya létét, végül is ezért tette oda, arra a sándorpalotai posztra Orbán Viktor. Mert ebben ugye nincs vita közöttünk, noha jól tudom, hogy formálisan a parlament szavazta be abba a pozícióba.
Mivel nálunk a köztársasági elnök egy formális tisztség, ráadásul, amióta a Fidesz jelöltjét választják meg, különösen azzá vált, nem is várhatok semmi jelentős lépést a megválasztottól. Nem várhatom tőle, hogy egy-egy, amúgy indulatokat kiváltó törvényt ne fogadjon el azonnal – lásd az orvosi kamara kivégzésére alkotott jogszabályt, és azt sem várhatom tőle, hogy az időnként – főleg külföldi útjain – ne játssza el az önálló, saját véleménnyel rendelkező elnököt. Pontosan tudhatjuk ezekről is, hogy nem kell odafigyelnünk a tartalomra, arra sem, ha látszólag ellentmond a Fidesz álláspontjának. Nem kell odafigyelnünk, mert, mi itthon látjuk, elegendő ismeretünk van róla, hogy a valóság nem ez, a valóság az, hogy nála is minden előírás szerűen történik. Azaz, amit a pártközponttól utasításban kap, az tükröződik vissza a szerepléseiben. A pártközpont pedig a tényleges első számú vezető, azaz Orbán Viktor igényeit elégíti ki. Talán még ezzel sincs, nem lenne különösebb bajom. Ha egyszer a kormánypárt határoz meg mindent, ezen belül, illetve ezek fölött a miniszterelnök, akkor tudomásul kell vennünk, hogy egyetlen politikus, de még a köztársasági elnök sem képviselhet önálló státuszt.
Így aztán nem várom Novák Katalintól, hogy utcai harcosként viselkedjen, szembe menjen az igazi főnök akaratával, azt azonban igen, hogy a megszólalásaiban legalább legyen kiegyensúlyozott és következetes. Most ugyanis, a szlovén elnökasszony vizitje során, túl a már említett bowling-partin – újra dicsérem: kiváló reklám-fogás – meg is szólalt, az orosz-ukrán háború kapcsán. És míg korábban – igaz, ezt is ismétlem: nem itthon – kihangsúlyozta az oroszok agresszióját, ezúttal a kormánypárti, orosz-barát, ukrán-ellenes álláspontot hangsúlyozta. Azt mondta, hogy mi magyarok nem akarjuk a frontra küldeni férjeinket, fiainkat, ami abból a szempontból külön kiemelendő, hogy a férj a közelmúltban lett tartalékos katona. Novák tehát nem akarja a férjét a frontra küldeni, ami érthető házastársi óhaj – lenne, ha lenne ilyen valós veszély. De nincs. Viszont van ijesztgetés, amelyet Orbántól már a háború első hónapja óta hallhattunk; erre építették az egész választási kampányukat (via Márki-Zay Péter…). És ehhez a mondathoz még azt is hozzátette Novák, hogy nem szabad Ukrajnát arra bátorítani, hogy túlzott elvárásai legyenek.
Lefordítom: Ukrajna minél hamarabb adja meg magát.