Meglehet, sokak nem fognak egyetérteni azzal, amit most írok, de annyi baj legyen. Ott kezdeném, hogy az erőszak minden formáját elutasítom, visszataszítónak tartom, függetlenül attól, ki és milyen okból kezdeményezi azt. Különösen olyan helyzetekben, amikor agresszív viselkedésre semmi szükség, még önvédelemből sem, így az nyilvánvalóan teljesen céltalan. Ezért sem tartom helyesnek, ami hétfő este a budai Várban, a Karmelitánál történt.
Késő délután tanárok, diákok, szülők tüntettek a Belügyminisztériumnál, jogosan felháborodva a kormány újabb tervein, amelyek nem kínálnak megoldást a közoktatás problémáira, sőt inkább tovább mélyítenék azokat. A demonstráció végén egy diákaktivista javaslatára a tüntetők nagy része felsétált a Várba, ahol “valakik” (ellenzéki képviselők) már kordonbontásba kezdtek Orbán Viktor hivatalánál.
Bevallom, én azért drukkoltam, nehogy a javarészt tanárokból, szülőkből, középiskolásokból álló, száz-kétszáz fős tömeg elkezdjen kordont bontani, rendőrökkel dulakodni. Ráadásul ellenzéki politikusokkal karöltve. Abban bíztam, valakinek lesz annyi esze, hogy azt mondja, gyerekek, ezt most így nem kellene, mert semmi értelme, viszont egy ilyen, egyértelműen politikai akció árthat az ügyünknek, az elmúlt évben felerősödött társadalmi szolidaritásnak, szimpátiának, az alulról építkező civil összefogásnak. Nyilvánvaló volt, hogy ennyien nem fogják “bevenni a várat”, de még az Orbánt védő ketrecet sem fogják tudni lebontani – ha ez egyáltalán cél volt a botrányokozáson kívül.
Néhány perccel később pár diák és felnőtt, köztük politikusok is, már nyomták a kordon egy darabkáját a rendőröknek. Azok meg nyomták vissza, majd valamelyik fakabát indokolatlanul, ész nélkül könnygázt kezdett fújni, láthatóan nemcsak a tüntetőkre, de még saját kollégáira is. Komédiába illő jelenet lehetne. Tragikomédiába. Az egésznek annyi értelme volt, hogy a sajtóban megjelenhetett néhány látványos fotó és drámai nyilatkozat.
Hadházy Ákos képviselő – akinek már-már szokásává vált, hogy felfűtött pillanatokban, többé-kevésbé fedetlen hassal egyenruhás férfiak elé vesse magát, fokozva a tragikomédiát – szerint a kordon szimbólum, a Fidesz korrupt, antidemokratikus rendszerének szimbóluma. Lehet benne igazság. Ugyanakkor a kordon nem az ország háza, a Parlament, de nem is a nemzet főtere, a Kossuth tér köré épült, hanem Orbán diliházát veszi körbe, amely jelenleg a Miniszterelnökség álnév alatt működik a dombtetőn. Azért építtette oda, mert fél a kritikus sajtótól, fél mindenkitől, aki nem akar kezet csókolni neki. Az a kordon ezt is szimbolizálja: egy, a saját népétől is rettegő miniszterelnököt. Így nyugodtan békén lehetne hagyni. Nem biztos, hogy ki kell szabadítani Orbánt a saját rácsai mögül.
Az ellenzéki politikusoknak pedig azzal kellene foglalkozniuk, hogy saját támogatókat, szimpatizánsokat, követőket, szavazókat szerezzenek, velük szervezzenek saját tüntetést, velük bontsanak kordont. A diákok, tanárok megmozdulásaitól pedig jobb lenne, ha távol tartanák magukat.