– A kisfiam ezen tanult meg csúszni. Nagyon szerette, soha nem történt semmi baj. Szerintem ügyesebben is játszott rajta, mint a többi eszközön, megtanult magára vigyázni. De ha már így esett, hogy nem lehet használni, inkább vigyék el, vagy kerítsék körbe – vélekedik egy kétgyermekes édesanya.
– Nehéz állandóan győzködni a gyerekeket, hogy ne menjenek rá – fűzi hozzá a két kislánnyal érkező, Antal néven bemutatkozó édesapa. – Meg hát minek az a felirat? Egy ötéves el tudja olvasni? Most már azt mondom, vigyék inkább múzeumba.
– Egy nagyobb gyerek elolvassa, talán meg is érti, mi a tiltás oka. De joggal teszi szóvá, hogy a kicsi, akit viszont nehezebb meggyőzni, miért megy fel rá – osztja meg a tapasztalatait Perepelicza István.
– Érdekes, hogy eddig nem volt baja senkinek ezzel az eszközzel. Lehet, hogy tényleg veszélyes? Ha az, akkor kerítsék be.
A szülők a hódmezővásárhelyi Népkert játszóterén felelnek a kérdéseinkre; az érdeklődésünk tárgya az egyik eszköz, a kőcsúszda. Az árnyas liget a város egyik legszebb része. A 2006-ban felavatott játszótér az indulása pillanatától a legnépszerűbbek között van. Nem csoda, hiszen a környezet és az eszközök olyan harmóniát alkotnak, hogy felnőtt és gyerek is szívesen tölt el ott órákat. A kezdetektől ott áll a csúszda, ami miatt odalátogatunk, és ami manapság szóbeszéd tárgya a dél-alföldi városban. Olyan, mint egy műalkotás, gondolhatja az arra vetődő idegen. Nem téved, valóban az: Pannonhalmi Zsuzsa Ferenczy Noémi-díjas kerámiaművész alkotása. Ezt közel két évtizeden át minden vásárhelyi büszkén vette tudomásul, hiszen mégse mindennapi, hogy valaki használatra alkalmas műtárgyat álmodjon meg egy közösségnek. Az évek azonban teltek, változtak a szabályok.
Sár állott, most játszótér
A hódmezővásárhelyi önkormányzat a kötelező felülvizsgálatok után azzal szembesült, hogy az engedélyező hatóság szerint – ahogy nevezik – a sárkánycsúszda nem felel meg a ma hatályos szabványnak. Nincs mellvédje, az esési és a szabad terek átfedik egymást, a lépcső mellett nincs kapaszkodó, a bejárati nyíláson nincs lezuhanás elleni védelem, egyszóval nem felel meg az előírásoknak, olvassuk a szigorú ítéletben, amelyet a városházára küldtek.
A dolog feladta a leckét a város vezetésének.
Tájékoztatót helyeztek ki, hogy a csúszda egy műalkotás, nem szabad rámászni. A felirat rendszerint a kerítésen kívül vagy a közeli szökőkútban kötött ki. Körbeültették növényekkel, hátha akkor nem tekintik majd a gyerekek játszóeszköznek. Nem így történt, a virágok sem vették el a kicsik kedvét attól, hogy megközelítsék a mesebeli lényt. Felmerül olyan ötlet, hogy körbekerítik, vagy kezdjen a csúszdával az azt felállíttató egyesület, amit akar, végső esetben maga a helyhatóság viteti el. Menet közben mindenki számára kiderült, bármelyik utat választják, rögös lesz.
– Ez egy vasalt, feszített alkotás. Biztos, hogy nem bírná a mozgatást, tönkremenne – érvel Pannonhalmi Zsuzsa, hogy mi lenne, ha egy kiállítóhelyre próbálnák átköltöztetni a sárkányt. A nevét is ő magyarázza meg: amikor készült, ott kíváncsiskodtak a környékbeli gyerekek, akik a még félkész tárgyban fejet, lábakat, farkat láttak, ők kezdték így emlegetni a még félkész műalkotást. Az alakzatot a Magyar Formatervezési Tanács felhívására találták ki, újszerű technológiákat, új tárgyakat vártak egy pályázatra.
– Engem nagyon izgatott a lehetőség. Készítéskor figyeltünk az anatómiára, a csúszás szögére. Létezik a hímeskő nevű gyönyörű technológia, amely egy speciális keverékű műkő. Fehér cementből készül kőzúzalékkal, úgy láttam jónak, hogy oltatlan meszet is tegyünk bele. Gránitot, márványt lehetett kapni jó áron, ismerős szobrászoktól, sírkövesektől vettem, a formának és a funkciónak megfelelően használtuk ezeket az alapanyagokat. A vásárhelyi majolikagyár aulájában hoztuk létre a negatívot, azt a helyszínre szállítottuk, a Népkertbe. A talaj nagyon ingoványos volt, fel kellett tölteni előtte homokkal, egyszer rossz helyre léptem és combközépig süllyedtem a mocsárba. Az átadáskor felnőttek is kipróbálták, igaz, ők állva csúszkáltak rajta – idézi fel derűsen az emléket.
Változó idők és szabványok
A csúszda akkor még minden hatósági előírásnak megfelelt. A tökéletesre csiszolt felület remekül siklik, nyáron nem forrósodik fel. Különlegeset szerettek volna alkotni, és az is lett, véli a művész. Egy igazi bravúr, ünnepelt alkotás volt, nagyon szeretné, ha fennmaradna. Az, hogy egy remekművet nemcsak nézegetnek, hanem használnak az emberek, nem szentségtörés, ez volna az alkotók törekvése, felel felvetésünkre. Más országokban bevált szokás, hogy például bronz állatfigurákat helyeznek ki játszóterekre, válaszol gyorsan egy példával. De megemlíti Benkő Ilona kerámiaművésznek a legalább 30 éves kígyóját, amely szintén csúszda, és amelyet egy óvodában használnak azóta is nagy örömmel a gyerekek.
A tájékoztatásból, amelyet az önkormányzat lapunknak küldött, az derül ki, hogy
a sárkánnyal azért nem volt gond 2021-ig, mert létezett a „részlegesen megfelel” minősítés.
Akkor változott a jogszabály, csak „megfelel” és „nem felel meg” minősítések vannak. Úgy tűnik, a hódmezővásárhelyiek egyelőre abban sem jutottak eddig dűlőre, hogy kié a csúszda. A művész és az önkormányzat úgy tudja, az egyesületé, amely készíttette. Az egyesület azonban egy a városházára írt levélben rámutat: ők rögtön az átadás után a játszóteret csúszdástul további üzemeltetésre írásos megállapodás formájában örökre, visszavonhatatlanul az önkormányzatnak adták. A városháza álláspontja eltér ettől, szerintük csak a működtetés joga az övék, de nem a helyhatóság birtokolja az alkotást.
A remény hal meg utoljára
– Én is próbálok utánajárni, mi lehet a megoldás, mert a legjobban annak örülnék, ha a kicsik arra használnák, amire megálmodtam: játszani – fűzi hozzá szomorúan, de kissé bizakodva Pannonhalmi Zsuzsa. – Lehetne idegen anyagból, például fából magasabb peremet készíteni. De hát az meg már milyen lenne, tarajos sárkány? Bár, mivel ez egy védett műalkotás, amelyen játszani lehet, attól tartok, nem lehet módosítani. Bízom benne, hogy elcsitulnak a dolgok, és a sárkány megmenekül. Abban is, hogy a szabályokon valahogy felül lehet emelkedni. Reménykedni tudok, nincs más eszközöm.
A mai szabályoknak megfelelő játszóterek láncokkal, csavarokkal vannak tele, osztja meg saját tapasztalatát a művész. Számára érthetetlen, miért felel meg jobban a szabványoknak egy drágán elkészített, de utána karbantartás híján tényleg veszélyes fa játszótér. Hisz abban, hogy a gyerek a legokosabb lény: ha ő ösztönösen használ egy játékot, az biztos jó. Pannonhalmi Zsuzsa úgy véli, a vásárhelyi sárkány eszmei értéke 10-15 millió forint lehet. Ha valami különleges, az átlagember szemében sokszor szálka, teszi hozzá szomorúan. Tulajdonképpen ma nincs műtárgyvédelem, tart attól, hogy bárki bármihez hozzányúlhat, így a sárkányhoz is. Ilyen hozzáállással azonban gond lesz a műalkotások sorsával, egy egész korszak ki fog esni, vetíti előre. Sajnálatosnak tartja, hogy ma nálunk alacsony szinten áll a vizuális nevelés, a művészetnél minden előrébb való. De egy nemzet – fogalmazza meg a nézetét – a saját művészete nélkül nem nemzet.
Csak papíron veszélyes?
Azt, hogy valóban balesetveszélyes-e a kőépítmény, vagy csak a papíron leírtak szerint van ez így, nem sikerült kideríteni. Pannonhalmi Zsuzsa egyetlen jegyzett balesetről sem tud. Mi is utánanéztünk, megkérdeztük a vásárhelyi kórházat és a mentőszolgálatot. Az intézmény főigazgatója, Kallai Árpád szabadkozott, amiért nem tudnak válaszolni, de amint írta, nem tartanak nyilván játszóterek baleset-veszélyességére vonatkozó információkat. A mentőszolgálat kommunikációs vezetője, Győrfi Pál szerint az elmúlt években a népkerti játszótérről nem volt hozzájuk érkező hívás gyermeket ért sérülés miatt. Ez persze nem zárja ki, tette hozzá, hogy ott ért baj egy gyereket, de más címre kérték a kocsit.
