Májusi délután. A Kálvin tér mellett, a Baross utca 10 alatt található Főfotóban kiállításmegnyitóra gyűlnek az érdeklődők, az alkotó, Kiss Tibor már-már fogalommá vált neve sokakat idecsábít a nem mindennapi alkalomra. A tér hamar csordultig megtelik, a műalkotások gyűrűjében mintegy százan zsúfolódnak össze. A késve érkezőkről az ajtó szomorkás nyikorgása árulkodik csupán, a legtöbben egy gyors pillantást követően, csalódott beletörődéssel továbbállnak, s csak az igazán elhivatottak préselik át magukat a résnyire nyíló bejáraton.
A képzőművész mintegy negyven darab, régi és új alkotásait felsorakoztató “Nem vagy egyedül” címet viselő összeállításának megnyitója egy Horváth Gergely rádiós műsorvezető, podcaster, kreatív producer által moderált mentálhigiénés panelbeszélgetéssel indult, ahol Bérczes Ádám, mentálhigiénés segítő szakember és zeneipari szakember, Oláh Péter, a Megálló Csoport kuratóriumi elnöke, terápiás programvezető, közösségi ellátásban gondozó, valamint Füstös Kiberov felépülési coach számolt be saját tapasztalatairól a zenészek és szakmabeliek mentális egészségét illetően. A témáját tekintve tabudöntögetőnek ígérkező diskurzus javarészt inkább csak közhelyek puffogtatásából állt, újabb kérdéseket vetett fel anélkül, hogy aztán megválaszolta volna azokat.
A fekete falakra függesztett művek minden szónál többet árulnak el.
Színes, szédítően kaotikus, mámoros filozófiai mélységeket karcolgató, a kábulat démonjainak alakot adó és a hétköznapok egyszerűségét megelevenítő kivételes alkotások, amelyeket nézve egyszerre formát ölt és új értelmet nyer megannyi dalszöveg, sőt, maga a tárlat címe is: Nem vagy egyedül. Néhányon szavakba öntött gondolatok: “Ak(m)itől félünk az erősebb lesz”, “Az igazság szeretet nélkül elviselhetetlen”.
Külön-külön és így csokorba szedve is már-már zavarba ejtően csupasz, őszinte tükrei a lélek és az elme legmélyebb bugyrainak, útvesztőinek. S noha épp “szótlanságuk” teszi őket különlegessé, mégis hiányzik az a picit részletesebb iránymutatás, vagy néhány történet, ami kapaszkodót ad a káoszban való eligazodáshoz, a választott műveket összefűző gondolati szál kibontakozásához. Kiss Tibor azonban csak nagyon röviden köszöntötte a jelenlévőket, kicsit mintha zavarba lenne, hogy nem gitárral a nyakában áll közönsége előtt: “Ez egy speciális szerep. Sok az ismerős arc, igazán megtisztelő. Kérdeztem mit kell mondani mikor az ember ilyen helyzetbe kerül, és ott a wc előtt azt mondták, minimum azt, hogy örülök, hogy itt lehetek. Beszéljenek helyettem a képek, azért is próbáltam mindenféle ilyen formában kifejezni azt, ami esetleg bennem van, vagy a világról gondolok.”
“A képeiden és az alkotási folyamaton keresztül mersz és tudsz olyan témákról beszélni, amelyek itt vannak velünk, borzasztóan fontosak, átszövik a várost és mégis kevés alkalmunk van erről nyilvánosan beszélgetni” - teszi hozzá Gáspár Máté kulturális menedzser. “A kiállítás erre ad lehetőséget. A cím, amit adtál - “Nem vagy egyedül” - egy olyan üzenet, amit nagyon szeretnék kihangosítani, ami a városnak a DNS-éhez tartozik. Ezért szervezünk a Tavaszi Fesztiválon és azon kívül is olyan programokat, amelyek bátran szólnak azokról a másságokról, kisebbségekről, azokról a problémákról, nehézségekről amikkel mi magunk is együtt élünk és amiknek feltárásához, megismeréséhez mindig hozzá tud tenni egy-egy ilyen alkalom.”
A megnyitó végszavát Tibi édesapja, Kiss Kálmán, mondta el, aki aznap befejezett költeményével köszöntötte az alkotót “viharon túl, szélcsenden innen”.
Infó
Nem vagy egyedül
Kiss Tibor kiállítása
Főfotó Galéria
nyitva: május 14-ig
