Örömünnep van a Vármegye utcában, amiért az NB I átlagnézőszáma immár 3284-re emelkedett. (Alighanem inkább a propaganda, mint a tényleges érdeklődés miatt.) Zalaegerszegen 2496 a jelenlegi középérték.
Bezzeg, amikor először szerepelt az első osztályban a ZTE!
Annak immár ötven éve. Az átlagos zalai látogatottság 15 533 volt, miután hazai pályán kiváltképp remekelt az újonc csapat. Legyőzte a Szeged (4-0), a címvédő Újpest (1-0), a Salgótarján (2-1), a Pécs (1-0), a Honvéd (4-1), a Győri ETO (2-1), a Komló (3-1), a Csepel (3-0) és az MTK együttesét (4-0), döntetlent játszott az Egyetértéssel (2-2), a Videotonnal (0-0), a Diósgyőrrel (1-1), és csak a Tatabányától (0-1), valamint a Vasastól (1-2) kapott ki.
Az FTC elleni mérkőzésre 1973. április 26-án kezdődött a jegyárusítás, és a hónap végére valamennyi belépő elővételben elkelt. A meccset napra pontosan ötven éve, május 6-án rendezték. A Ferencvárosban Engelbrecht Zoltán volt a balszélső, és Mucha Józsefet visszavonták a középpályára, mert Kű Lajos, az 1972-ben az Európa-bajnokság legjobb négy csapata közé kerülő válogatott felfedezettje még mindig eltiltás alatt állt.
Zalaegerszeg előtt öt hónappal, 1972. december 6-án rendezték a Honvéd–FTC rangadót. A ferencvárosiakat együtt tartotta a vezérkar a pesti Aero szállóban, ám Albert Flórián nem bírta a bezártságot, és azt javasolta Kűnek, szökjenek ki az éjszakába. A két futballista zöld melegítőben jelent meg a Maxim mulatóban, ahol hétköznapi ruházatban is feltűnést keltettek volna, majd a derbin 1-0-s kispesti vezetésnél Kű négy méterről az üres kapu fölé emelte Mucha labdáját.
Az FTC 2-0-ra kikapott, a „kisebbet” meg elővették, az ötszázadik ferencvárosi díjmérkőzését játszó Flórián „Császárhoz” nem mertek hozzányúlni. Kű, aki az évad addigi valamennyi meccsén szerepelt, legközelebb csak a következő szezon elején, 1973. augusztus 25-én térhetett vissza az NB I-be, és a Népstadion 9580 fizető nézője előtt a hatodik percben gólt rúgott a Csepelnek (4-1).
Aztán 1974. május 19-én benne volt abban a zöld-fehér csapatban, amelyet az Üllői úti stadion emlékezetes újjáavatásán 1-0-ra legyőzött a Vasas. Kűt a bűnbakok közé sorolták, soha többé nem futballozott az FTC-ben. Mivel ismét lemondtak róla, az őt a válogatott szakvezetőjeként felkaroló Illovszky Rudolf a Vasashoz hívta, majd a BEK-döntős FC Bruges-ben tűnt fel, miután „dobbantott”.
Zalaegerszegen még a tartalékcsapatban sem játszhatott, alighanem tévén nézte a találkozót. Hacsak ki nem kapcsolta a készüléket már az első percben. Mert a 25. másodpercben Józsi György elindította Szimacsek Tibort, aki hat méterről az FTC hálójába gurított. Több mint 22 ezer néző ájult el a boldogságtól...
Szegény Szimacsek még tizenegy percet töltött a pályán, aztán sérülés miatt le kellett cserélni. Olyan ováció kíséretében ballagott le, amilyen üdvrivalgásról Hévízi Ottó játékvezető nem álmodhatott, kiváltképp azután nem, hogy Branikovits László műeséséért 11-est adott a vendégek javára. Papp Antal, az állítólagos vétkes nem akart hinni a szemének, amikor a sípos sporttárs a büntetőpontra mutatott, ám Déri László kapus nem omlott össze az ítélettől, és hárította Juhász István lövését.
Déri a Népsport osztályzatai alapján az évad legjobb kapusa volt 6,56-os átlaggal. Az 1972/73-as szezon tizenegyébe még két zalai labdarúgó fért be: Filó László és Szabó Rezső. A legkiválóbb érdemjegyű együttes így festett: Déri – Török József (MTK), Kovács József (Videoton), Bálint (FTC), Filó – Juhász (FTC), Karsai (Videoton) – Szabó György (Tatabánya), Bene (Újpest), Szabó Rezső, Nagy László (Újpest).
A második csapat összetétele ez volt: Bicskei (Honvéd) – Török Péter (Vasas), Bánfalvi (Szeged), Mihalecz (ZTE), Magyar (Győri ETO) – Komjáti (Vasas), Kocsis Lajos (Honvéd), Tóth András (Újpest) – Bartos (Csepel), Dunai II (Újpest), Buronyi (Csepel).
A zalaegerszegiek közül posztján a harmadik helyet érdemelte ki Molnár László, negyedik lett Papp Antal és Bita József, ötödik Józsi. Az „ezüstérmes” Mihalecz István a világválogatott Szűcs Lajost előzte meg, Bita maga mögött hagyta Újpest és Angyalföld egyaránt legendás balszélsőit, Zámbó Sándort és Várady Bélát...
Az FTC ellen pedig sikerült megőrizni a mindjárt a kezdés után megszerzett előnyt. A Zalai Hírlap emelkedetten írta: „Szűnni nem akaró tombolás fogadta a ZTE újabb győzelmét. Magával ragadta a közönséget az egerszegi játékosok határtalan lelkesedése, sokszor csillogó, szellemes játéka.” A lap hozzátette: a hazaiak „fegyelmezettségben, elgondolásban, erőnlétben, egyszóval mindenben felülmúlták a fővárosi zöld-fehéreket”.
A Képes Sport is áradozott az 1-0 hőseiről: „Déri kifogástalanul védett, Molnár hajszálpontosan keresztezett, Józsi Juhász semlegesítése mellett a támadásokat is jól szervezte, Szabó hátulról indulva is veszélyes helyzeteket dolgozott ki, elöl Bita a mezőny összes válogatott csatáránál gólveszélyesebb volt.”
A Népsport viszont nekiment az FTC-nek és aranylabdás etalonjának is: „A Ferencváros vergődik, a népszerű zöld-fehérek képtelenek a feladathoz méltóan játszani. Május elsején Déván vendégszerepeltek, ott is kikaptak 1-0-ra, kiábrándító játékkal. Úgy látszik, az a kiruccanás megviselte Albertékat. Apropó, Albert! A Ferencvárosnak – és a csapaton belül Albertnak – Zalaegerszegen is óriási varázsa van (volt?). S ahogy teltek a percek, úgy tünedezett el az áhítat, a varázs. Őszintén sajnáljuk az »aranycsapat« óta eltelt idők legnagyobb magyar labdarúgó-egyéniségét, hogy még saját múltja sem ösztönzi jobb, hasznosabb, ha nem is jó, de legalább elfogadható teljesítményre. Gyenge játékát még az sem mentheti, hogy a Ferencváros egésze sem volt képes felnőni az újonc Zalaegerszeghez.”
A Szentmihályi – Noskó (Kellner), Harsányi, Horváth, Juhász – Dunai III, Tóth András – Fazekas, Bene, Dunai II, Zámbó összeállítású Újpest ellenben sziporkázott: 5-1-re nyert Székesfehérváron a Videoton ellen. A másik rivális, a Tamás – Török, Fábián, Vidáts, Ihász – Komjáti, Müller, Lakinger, Kovács Ferenc – Tóth Bálint (Gass), Várady összetételű Vasas pedig a Fáy utcában szórta meg a Diósgyőrt (4-1). A forduló után a tabella élcsoportjában ez volt a helyzet: 1. Újpest 38 pont, 2. Vasas 35, 3. FTC 31, 4. Honvéd 29.
A ZTE a hetedik helyen állt, a bajnokság végére felzárkózott hatodiknak. Az utolsó találkozón a mesterhármast szerző Szabó Rezső vezérletével tömte ki az MTK-t. Ám nem minden papsajt: a záró 4-0 után az új szezon első hazai mérkőzésén 0-4 következett, a virtuóz Kocsis Lajos főszereplésével a Honvéd zalai felvágottat csinált ellenfeléből.
Azt is 18 ezren látták. Az augusztusi forduló átlagnézőszáma 11 625 volt, 10 ezresnél kisebb közönséget csak a Győr–Tatabánya (2-1) és az Egyetértés–Szombathely mérkőzés (0-0) vonzott. Mindkettőt hétezren tekintették meg.
A kisalföldiek és Szőnyi úti albérletbe költöző soroksáriak nem győztek keseregni: vajon hová tűntek a szurkolók?
ZTE–FTC 1-0 (1-0)
Bajnoki mérkőzés, 1973. május 6., Zalaegerszeg, 22 000 néző. Jv.: Hévízi.
ZTE: Déri – Papp Antal – Molnár, Gáspár, Mihalecz, Filó – Tóth Gyula (Soós, 75. perc), Szabó, Józsi – Szimacsek (Tóth József, 12.), Bita.
FTC: Géczi – Martos, Bálint, Vépi, Megyesi – Juhász, Mucha – Szőke (Ebedli, 64.), Branikovits, Albert, Engelbrecht.
Gól: Szimacsek (1.).
