Fontos bejelenteni valóm van: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a jövőben nem nyújt be éjszakánként törvény-javaslatokat. Persze ezt így, ebben a formában, epressis verbis nem közölte a nyilvánossággal, viszont a pápa-látogatás után mégiscsak tett egy fogadalmat. Azt nyilatkozta lapunk kérdésére válaszolva, hogy a „maga részéről hajlandó ellenségeskedés helyett értelmes párbeszédet folytatni. És, ha csak ennyit ért el Ferenc, már többre jutott a demokratikus rend helyreállításáért, mint az Európai Unió, vagy a hazai ellenzék.
Természetesen jól tudja az olvasó, hogy a fentebb idézett mondat valódi tartalma nem az, amire én következtettem. Semjén a jövőben is szorgalmasan nyújtja be az éj leple alatt a törvényeket; nagyjából olyan ez, mint az éjszakai szoborállítás- lehetőleg ne lássa előzetesen senki. Szóval nem lesz itt egyeztetés, nem lesz vita az új szabályokról, mint ahogy a rendeleti kormányzással sem hagy fel a kabinet (Orbán). Nagyon szép és emelkedett volt, amit a hét eleji nyilatkozatában mondott, az pedig külön jól esett, hogy nem csak a magyar társadalmat, az újságírókat is megdicsérte. Azt is mondta, hogy az egész magyar társadalom megérezte a látogatás jelentőségét, majd hozzátette: napjaink üdvtörténeti eseménye volt a pápalátogatás.
Nincs is vele semmi vitám, túl azon, hogy nem egészen értem, hogy mit is jelent e helyütt az üdvtörténeti esemény, de ezt tegyük az én oktondiságom mellé. Mindenesetre az biztos, hogy például Kocsis Mátéra egy napig sem hatott ez az üdvtörténet – illik ide ez a szó? - hiszen már a keddi parlamenti ülésen így szólt az ellenzék egyik képviselőjéhez: „Maga egy Magyarország felforgatásán dolgozó, békétlenséget szító, külföldről támogatott, tőről metszett kommunista, drága barátom.” Mindezt azért üzente Jámbor András ellenzéki képviselőnek, mert ő szóvá tette, hogy a Szikra mozgalom egyik tagját a kormánypárt heteken át gyalázta, vádolta, s mint kiderült igazságtalanul. Jámbor szerette volna, ha ezért megkövetik a mozgalmárt – helyette ezt a szép ívű mondatot kapta. Igaz, a drága barátom odabiggyesztése a felszólalás végére mindjárt más színben tünteti fel, szelíddé teszi a kommunistázást.
Nem tudom, hogy ott ült-e a parlamentben Semjén Zsolt, és ha igen miként reagált e szavakra. Félek – akár ott volt, akár nem – elégedett volt velük, arcára most is kiült az áhítat. Az az áhítat, amely eleddig kizárólag Orbán Viktornak járt, de neki mindig. Mellesleg ez a Magyarország felforgatása gondolat nem Kocsis találmánya, valami hasonlót nyilatkozott a napokban Varga Judit is. Amiből egyenesen következik, hogy ez a Fidesz-műhely új kommunikációs terméke, a dollárbaloldal immár bejáratott frazeológiája mellé. Szóval ez a napjaink üdvtörténeti eseménye tényleg csak néhány napra szólt, és lehetséges, hogy – ahogy Semjén mondta - az egész társadalom megérezte a pápai látogatás jelentőségét, de Kocsis Máté és a Fidesz-KDNP tagjai, a kormányzati emberek biztosan nem. Ezzel együtt: igyekszem hinni Semjén Zsoltnak, ezért aztán a jövőben minden rebbenésére figyelni fogok. És felírom azt a mondatát is, hogy van fontosabb, mint a pártpolitika.
Ámen.