„Így kell egy tantárgyat ellenszenvessé tenni!”

Az írásbeli érettségi feladatairól és jövő évben várható átalakult érettségiről Arató Lászlót, a Magyartanárok Egyesületének elnökét kérdeztük.

A tavalyihoz képest jóval izgalmasabb szöveg, Máté Andrea A bikavér legendája című írása várta az érettségizőket az első feladatlapon, hogyan értékeli?

Ez a feladat szerintem az elmúlt évek egyik legjobbja, egyrészt, mert a szöveg jó, kellően összetett, ugyanakkor világos, sok adat van benne, de ezek nem üres felsorolások, hanem tényleg összeállnak egy történetté. A feladatsor is igényes, nem csak az információ visszakeresését kéri, hanem gondolkodást is vár a megoldótól, és ami a lényeg: többféle szövegértési részképességet vizsgál. Bár van benne két apró hiba, de ezek ellenére is kimagasló.

A második feladatlap kapcsán tapasztalható volt, hogy többségében a Lázár Ervin-novellát választották az érettségizők, túl bonyolultnak tűnhetett a Petőfi Sándor- és a Tóth Árpád-vers összevetése, avagy azt sem tudhatták biztosan, hogy mit jelent az utóbbi költemény címében szereplő „invokáció”?

Ez is elképzelhető, de én magát a feladatot is elhibázottnak látom, szerintem ez az elmúlt évtizedek során készült legrosszabb összehasonlítási feladat. A két összehasonlítandó versnek például csak annyi köze van egymáshoz, hogy mindkettőben szerepel Csokonai neve. Eleve abszurd egy negyvenkét soros vers mellé egy kilencvenhat sorosat illeszteni. A feladat nem is meri a „vesse össze” utasítást adni, hanem a „térjen ki”, „mutassa be”, „értelmezze” felszólításokkal valójában a két vers külön-külön elemzését kéri. A két vers Csokonai-képe vagy poétikai eszközei között is csak különbségek vannak. A gumiabroncsot és a tulipánt lehet, de aligha érdemes összevetni. Az alkérdések egyike a „két vers lírai énjének magatartására” kérdez rá, pedig a Petőfi-versben nincs a hagyományos értelemben vett lírai én, ez egy történetet – mindenféle kommentár nélkül – elmesélő, anekdotikus vers. Ezzel szemben a választott Lázár Ervin-novella szerintem kiváló, jól elemezhető, bár a hozzá kapcsolódó feladat bírálatot is érdemel: egyrészt túl sok (öt) értelmezési szempont van, másrészt az ördög szándékának értelmezését kéri az egyik rész, mely szerintem megoldhatatlan, hiszen a novella egyik sajátossága, hogy az ördög szándéka nem tudható.

A gyakorlati szövegalkotásnál érvelni vagy ajánlólevelet kellett írni, az érveléshez a Bringázz a suliba! kampánnyal kapcsolatban kellett fogalmazni, a hivatalos levélnél egy iskolai díjra ajánlani egy fiktív jelöltet felhasználva annak csak adatokat tartalmazó önéletrajzát, mit gondol ezekről?

Mindkét feladvány közel állt a diákokhoz, és jó alapanyag az íráshoz. Az olyan szöveg, melyben valami ellen vagy mellett kell érvelni, avagy a panaszlevél, kérvény, ajánlás, motivációs levél stb. mind olyasmi, amire a tanulóknak a jelenben és a jövőben is hatalmas szüksége van és lesz. Ezért is súlyos hiba, hogy a jövő évtől esedékes modell a gyakorlati szövegalkotást, az egyik legkorszerűbb feladatot törli az írásbeli érettségiből.

Lesz helyette műveltségi teszt és memoriter…

Igen, úgy is mondhatnám, ez volt az utolsó korszerű érettségi, és ezután jön valami borzalom, ami szerintem az örökké hangoztatott nemzeti kulturális célokkal éppen ellentétes. Amit ez az új, ismeretközpontú, mennyiségi tudást számonkérő érettségi elvár, az kiválóan alkalmas az irodalom és ezzel párhuzamosan a múlt elidegenítésére is. A nemzeti hagyományt nem elevenen tartja, hanem halott és nyomasztó adathalmazzá degradálja. A szakmánk értelme kezd odaveszni, több kollegám mondta, hogy ha ezt az érettségit bevezetik, ő nem fog középiskolában tanítani, csak általános iskolában. Nem gondolom, hogy az újítások kedveznének majd a diákoknak, ugyanis a szövegértési feladatok mellett nyelvtani feladatok is lesznek, amik eddig érthető módon csak a szóbeli érettségin kerülhettek elő. Csupán irodalomból háromszázhatvan számonkérhető fogalom szerepel a kerettantervben, melyek majd ugyanúgy az írásbeli érettségi anyagát képezhetik. Az irodalomtanítás legnemesebb célját, tehát a szövegek emberekhez való közelhozását, a művekben felkínált ön- és világmegismerést, a gondolkodni és beszélni tanítást lehetetleníti el az új, életidegen érettségi. A műveltségi teszt a legtöbbek számára felesleges adatokat kér számon, memoritert írásban kérdezni ugyancsak értelmetlen. A tesztre való felkészítés kényszere és a kerettanterv hatalmas anyagmennyisége a szövegeknél való elidőzést, a szövegek előterében folyó önmegértést teszi lehetetlenné. Az új érettségi-modell nem halad a korral, nem veszi tekintetbe, hogy egy digitális forradalomban vagyunk, ahol diákok már nem úgy olvasnak, mint száz éve, ha nem tudnak valamit, rákeresnek az interneten pillanatok alatt, az új rendszer pont ezt, a mára már leértékelődött tudáselemet kéri számon. Az új modell bebetonozza a Nemzeti alaptantervet, és végképp elveszi azt a lehőséget a tanártól, hogy igazán odafigyeljen a diákra. Így kell egy tantárgyat ellenszenvessé tenni!