Akik azt mondják, én csak egy bábu leszek ebben a tisztségben, nem feltételezik, hogy egy nő önálló döntésekre képes, szuverén közéleti szereplő lehet – mondta egy éve, tavaly májusi megválasztásakor Novák Katalin, Magyarország első női, s mindezidáig legfiatalabb államfője.
Önérzetes belépője ellenére addigi politikai életútja alapján előre lehetett tudni, hogy jó esetben is csak látszólag kíván majd megfelelni alaptörvényi kötelezettségének, s személyes vállalásának, hogy őrködni fog az állam demokratikus működése felett, s minden magyar köztársasági elnöke lesz, hiszen megválasztásáig nemcsak tetteiben, de a legprimitívebb külsőségekben is folyton-folyvást kihangsúlyozta szemérmetlen elfogultságát. Persze beiktatása előtt azért kivette füléből a narancssárga OV-fülbevalót, s kortesbeszédében a nemzeti egységet hangoztatta, ám amikor túl kellett lépni a hangzatos ígéreteken, azonnal kibújt belőle a narancsos apparatcsik, s rendeltetésszerűn tette a dolgát a pártközpont elvárásai szerint.
Szemrebbenés nélkül írta alá a kata kivégzését, lökte volna süllyesztőbe a kormányzattal dacoló orvosi kamarát, nem okozott neki lelki törést, hogy kirúgja a sámlit a tiltakozni akaró pedagógusok alól, amikor szignózta a sztrájkukat betiltó jogszabályt. Az alaptörvény tizenegyedik módosítása sem váltott ki benne ellenérzéseket, ahogyan a jövő évi EP- és önkormányzati választásokat a Fidesz szájíze szerint összemosó törvényre is skrupulus nélkül bólintott rá, s a terrorizmus miatt elítélt Budaházy György és társai kegyelmi kérvényére is alákanyarította a nevét. Íródeáki feladatai mellett nagy nekibuzdulással próbálta elsimítani a kormányfője és külügyminisztere külhoni ámokfutásait, elejtve egy-egy, a fideszes krédótól eltérő, európainak tűnő gondolatot, persze ügyelve rá, látványosan azért ne szítsa vagy oltsa a tüzet.
Pedig tényleg lehetett volna önálló döntésekre képes, szuverén közéleti szereplő is. Így viszont csak a KFT-dalt idézi: Bábu vagy, bábu vagy, valaki elvakít. Bábu vagy, úgy mozogsz, ahogy ő irányít…