Nagyjából egy év múlva választunk. Választunk EP-képviselőket és önkormányzatiakat (2024. június 9.). Tudjuk már egy ideje, mint ahogy azt is, hogy a Fidesz miért hozta össze a két szavazást. Mindegy, hogy mit mond Orbán és vele az egész társasága, hozzászokhattunk, hogy hazudnak. A mondataikkal eltakarják a valóságot, az igazi szándékot. Itt is azt állították, hogy spórolni akarnak, ezért nem várják ki az őszt, amikor lejár a mandátumuk a helyi képviselőknek. Természetesen nem igaz, hogy a spórolás vezérelte a szándékot, szó sincs róla; egyszerűen nehéz, majdnem lehetetlen helyzetbe akarták hozni az ellenzéket. A Fidesz ugyanis egymagában van – jó, ott van mellette a Mi Hazánk, de azt fél kézzel (pénzzel) megsegítik, míg a szétszóródott ellenzék áll, mint Bálám szamara. De mondhatnám azt is – mint az a bibliai történetben áll –, hogy ordít, mint Bálám szamara. Mert egyelőre nem futja többre; egy esztendő még sok idő, mondja, pedig nem sok, pláne, hogy nem is tudja, mit csináljon. Nem tudja, mire koncentráljon és főként milyen büdzséből: költsön az EP-választás kampányára, vagy az önkormányzatira? És legyenek együtt, noha utálják egymást, vagy maradjanak szanaszét abból a kis pénzből, amit a hatalom nekik juttat.
Nincs jó megoldás.
De nem is ezért vettem elő most ezt a témát, a gyorsan lejáró időt. Hanem azért, hogy beszéljünk egy kicsit arról: mi lesz azután? Mi lesz októberig? Mert hogy erről alig esik szó, pedig az a szűk fél év, amit kilop az időből a Fidesz, sokkal nagyobb skandalum. Nagyobb skandalum lehet. Mi meg simán lenyeltük, igaz, mi mást tehettünk volna. Miért pont ez okozna gondot ebben az országban, ennek a társadalomnak? Miért zavarna itt bárkit, hogy olyan helyzetet zúdít ránk a kormányzat, amilyennel még sosem találkoztunk? És azért nem, mert ezt még a magasságos Orbán jogi furfangjai sem tudták megoldani. Azt tudniillik, hogy mi lesz azokkal a polgármesterekkel, akik veszítenek, vagy mi lesz azokkal, akik nyernek, de kicsúszik alóluk a többség.
Sok mindent lopott már ez a hatalom az elmúlt tizenhárom évben, de időt még egyszer sem. Most erre is sor került, ezt is megoldották. Bár, tegyük hozzá, eléggé kacskán. Mert azzal nem tudtak mit kezdeni, hogy az öt évre szóló mandátumot lerövidítsék, ekkora pofátlanságra még ők sem merészkedtek, inkább meghagyták a szolgálati időt. Csak éppen magát a szolgálatot lehetetlenítették el; sok-sok béna kacsa fog ott üldögélni a székében, tehetetlenül vergődve. Vagy azért, mert már valójában nem is ő a polgármester vagy képviselő, vagy azért, mert a többségét veszítette el. Vajon mennyi pénz fog ez alatt a szűk fél év alatt eltűnni vagy feleslegesen elköltődni? Hányan próbálkoznak majd még gyorsan egy-két jól fizető szerződést megkötni, vagy ahogy a mai magyar valóságot ismerjük, néhány havert, párttársat helyzetbe hozni?
Számít? Nem számít? Összeszámolja valaki? Á, dehogy. A demokrácia, mondják majd, drága műfaj. De igazában mondani sem kell, úgysem érdekel senkit. Simán elinalnak az ellopott időnkkel vagy másként: a szavazatunkkal. És a pénzünkkel.
Nincs jó megoldás.
De nem is ezért vettem elő most ezt a témát, a gyorsan lejáró időt. Hanem azért, hogy beszéljünk egy kicsit arról: mi lesz azután? Mi lesz októberig? Mert hogy erről alig esik szó, pedig az a szűk fél év, amit kilop az időből a Fidesz, sokkal nagyobb skandalum. Nagyobb skandalum lehet. Mi meg simán lenyeltük, igaz, mi mást tehettünk volna. Miért pont ez okozna gondot ebben az országban, ennek a társadalomnak? Miért zavarna itt bárkit, hogy olyan helyzetet zúdít ránk a kormányzat, amilyennel még sosem találkoztunk? És azért nem, mert ezt még a magasságos Orbán jogi furfangjai sem tudták megoldani. Azt tudniillik, hogy mi lesz azokkal a polgármesterekkel, akik veszítenek, vagy mi lesz azokkal, akik nyernek, de kicsúszik alóluk a többség.
Sok mindent lopott már ez a hatalom az elmúlt tizenhárom évben, de időt még egyszer sem. Most erre is sor került, ezt is megoldották. Bár, tegyük hozzá, eléggé kacskán. Mert azzal nem tudtak mit kezdeni, hogy az öt évre szóló mandátumot lerövidítsék, ekkora pofátlanságra még ők sem merészkedtek, inkább meghagyták a szolgálati időt. Csak éppen magát a szolgálatot lehetetlenítették el; sok-sok béna kacsa fog ott üldögélni a székében, tehetetlenül vergődve. Vagy azért, mert már valójában nem is ő a polgármester vagy képviselő, vagy azért, mert a többségét veszítette el. Vajon mennyi pénz fog ez alatt a szűk fél év alatt eltűnni vagy feleslegesen elköltődni? Hányan próbálkoznak majd még gyorsan egy-két jól fizető szerződést megkötni, vagy ahogy a mai magyar valóságot ismerjük, néhány havert, párttársat helyzetbe hozni?
Számít? Nem számít? Összeszámolja valaki? Á, dehogy. A demokrácia, mondják majd, drága műfaj. De igazában mondani sem kell, úgysem érdekel senkit. Simán elinalnak az ellopott időnkkel vagy másként: a szavazatunkkal. És a pénzünkkel.
