Jogod van táncolni, kérdezni

A Talpuk alatt című előadásban egy fiktív táncegyüttes konfliktusaiba vonják be a nyolcadikosokat. Mindent meg lehet beszélni.

Mi jut eszedbe erről a kalapról? Ezzel a kérdéssel indul el a Káva Kulturális Műhely, a Duna Táncműhely és a Nemzeti Táncszínház koprodukciójában létrejött komplex színházi nevelési előadás, Sereglei András rendezésében. A táncszínházi nevelési előadássorozat harmadik darabja, a 2022-es Kaposvári Assitej Biennálén díjazott Talpuk alatt ezúttal a néptánchoz fűződő viszonyt és a generációváltás nehézségét járta körbe.

A bemelegítő, asszociációkra épülő játékok során Bori Viktor és Milák Melinda már rutinos módon tartja kezében az irányítást anélkül, hogy a nyolcadikosok egy pillanatig is kételkednének abban, hogy szabad akaratuk van a válaszadásban.

Aztán kezdődik a színház. Az Oázis című műsor részesei leszünk, amelyben Kardos János színész-drámatanár műsorvezetőként mutatja be nekünk a most Varga Tamás és Ági szerepébe bújt Borit és Milákot. Ebben a show-ban hírt kapunk a Kanadába emigrált és ott megházasodott Varga Tamásról, a családjáról és kinti, nagyhírű néptáncegyütteséről, a Rezedáról.

Kardos műsorvezetőként nem emel falat a közönség és a színpad között, hanem stúdióvendégekként kezeli a gyerekeket. Nekik nem kell eljátszaniuk, hogy nincsenek is ott, Kardos pedig nem kelti ezt az illúziót. Ez is segíti azt, hogy vele azonosulva később a gyerekek részt vegyenek egy „ad hoc” létrejött körtáncban.

Az ezután következő jelenetek a Romankovics Edít által írt darab konfliktusát vezetik fel. Bori és Milák játszótársai ezúttal a Duna Táncműhelyből kerülnek ki. Bódi Dávid, Kovács Anett, Kolumbán Norbert és Reszneki Virág alakításán olykor érződik, hogy az ő játéknyelvük inkább a tánc, ezzel együtt teljes összhangban, az előadás szövetébe hitelesen belesimulva játszanak a kávásokkal, később pedig a gyerekekkel. Az esetleges hangsúlyhibákat vagy kevésbé kifejező mondatokat ellensúlyozzák elképesztő tánctudásukkal, amit Dj Panda népzenén alapuló, a techno és a drum’n’bass világával vegyített zenei világa még inkább kiemel. Az ő technikájuk és lelkesedésük az, ami megmutatja, hogy a néptánc képes érvényesen megszólítani a mai fiatalokat, ha a hagyományt nem mindenáron ápolni akarjuk, hanem építünk rá.

Merthogy a Rezeda fennállásának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség köré épült jelenetek fókuszában a hagyomány és az innováció kérdése áll. Ehhez kapcsolódnak még olyan témakörök, mint a szakmából való kiöregedéstől való félelem, magyarként létezni külföldön, az utókor viszonya a gyökerekhez, „a tiszta forráshoz”.

A konfliktus Bori Varga Tamása és Kanozsai fiatal és számos díjjal rendelkező koreográfusa között húzódik. Bori nagyon árnyaltan, rengeteg színt és érzelmet felszínre hozó módon formálja meg Varga Tamást, akinek vehemenciája és magyarságtudata még inkább kiéleződik Milák Melinda finoman, de határozottan megformált feleségkaraktere mellett.

Az előadás során szerepben, majd vállaltan kibújva a szerepből, két kiscsoportban beszélik meg a látottakat, tárgyalják meg a látható és érezhető konfliktusokat a közönséggel. A nyolcadikosok lassan feloldódva osztják meg véleményüket és meglátásukat a Varga családról, a fiatal koreográfus hozzáállásáról, családi örökségről és megújulásról. A színész-drámatanárok és a táncosok is nagyon finoman terelgetik a diákokat a gondolatfolyamban.

Az előadás gyönyörűen és gondolatébresztő módon kivitelezett fináléval zárul. S bár a záró jelenet mindig fix a Talpuk alatt-ban, minden más változó tényező, kezdve a gyerekek táncra való hajlandóságuktól a véleményükig. Az állandóan változás mégis biztos cölöpökön történik, amiből a legfontosabb, hogy gyereknek, felnőttnek egyaránt van joga kérdezni, véleményt megosztani, aktívan részt venni a történésekben, és táncolni, mozogni csak úgy, mert jól esik. A Nemzeti Táncszínház színpadán és az életben egyaránt.