Bankrablás fényes nappal, ami az NB I-ben, a labdarúgás legmagasabban jegyzett osztályában folyik, de ez nem büntetést, hanem közpénzmilliárdokat érdemel a NER-ben. Talán csak a Ferencváros vehető ki a halmazból, mert a liga kevés csapatainak egyikeként képes értelmezhető bevételt termelni, és költségvetésének több mint fele az UEFA-tól, a hirdetőktől a jegybevételből képződik. A liga többsége azonban piaci alapon megszűnne, mivel szignifikánsan többet költ, mint amennyit megtermel. Ehhez képest több klub büdzséje is meghaladja, legrosszabb esetben karcolja a tízmilliárdos lélektani határt. Valahogy mégsem ezek a csapatok írják a szezon történetét, a Felcsút álmainak netovábbja a dobogó, speciel most még ez is csak álom, a Fehérvár pedig egyenesen a NER állatorvosi lova. Ami ott történik, az a hozzá nem értés, a kivagyiság és a nemtörődömség olyan egyvelege, amelyből egyenesen következik, hogy a tulajdonos hiába tűnik fel a miniszterelnököt nemzetközi futballmérkőzésekre szállító magángépen, a fedélzeten valószínűleg ő az ügyeletes kókler a társaságban, akit kiröhögnek a NER-es kollégák.
A tucatnyi NB I-es csapat kétharmadát ilyen-olyan módon konkrétan az állam üzemelteti, de nem sorminta, hanem baráti alapon. A már bajnok FTC mögött második Kecskemét és harmadik Paks láthatóan a brancs perifériáján lavírozik, de ez nem zavarja az ottaniakat: sőt, talán örülnek is annak, hogy csendben tehetik a dolgukat és nincsenek bekötve ebbe a társaságba. Költségvetésük ennek megfelelően töredéke a NER-kedvenceknek. A második helyen álló Kecskemét azonban bónuszként másodszor is megverte a hétvégén az FTC-t, de esetében nem is ez a truváj: hanem az, hogy egy átlagpolgárnak se a tulaj, se az alapító neve nem mond semmit. Pont így vagyunk ezzel a Felcsút esetében is.