A legendárium szerint sajátos módszerrel motiválta annak idején Gattyán György pornómilliárdos a netes kukkoldánál dolgozó munkatársait: egy szép napon közölte velük, hogy A-tól Z-ig mindenki ki van rúgva. Aki meg mégis dolgozni akar, azt másnap várja egy motivációs levéllel.
Jelek szerint ilyesmivel kísérletezik a magyar hadseregben a pártközeli vagyonkezelőből és kaszinómenedzserből a honvédelmi tárca élére ejtőernyőztetett Szalay-Bobronoviczky Kristóf is. A miniszter láthatóan nem érti, hogy mi a különbség az üzleti versenyszféra rendvédelmi szervek működése között. Röviden: a „mundérban” dolgozók általában elfogadják, hogy nem fognak annyit keresni mint mondjuk egy bankmenedzser, ám szolgálatukért cserébe a hivatásuk szakmai-egzisztenciális biztonságot nyújt nekik. Elvégre az nem járható út, hogy egy katona úgy védje a hazát, hogy közben a hátországból bármikor közölhetik vele, hogy kirúgták a testületből és lesz szíves kiüríteni a szolgálati lakást. Ahogy ez most történt. Előbb a miniszter „fiatalítás” jegyében több száz, tapasztalt honvédtisztnek adott egyik napról a másikra útilaput. Most meg a Gattyán motivációs technika jegyében visszafoglalkoztatná az elküldött „öreg” tiszteket, csak előtte egy részletes önéletrajzot kell benyújtaniuk, benne olyan sült marhaságokra kell válaszolniuk, hogy például milyen „titkos társaság” tagja? Mármost a kérdés ez: vajon a több évtizedes szolgálat után megalázóan kirúgott, majd a hátsó ajtón újra felvett katonatiszt ezek után mennyire lesz önálló, innovatív? Mert a katonaság ma már nem geometriai alakzatokban menetelő hústömeg. Nem: a modern hadviselés innovatív, csúcstechnikához értő katonákból álló kisebb, önállóan mozgó egységek összfegyvernemi egysége, ahol a legalább annyira szükség van rugalmasságra, önálló problémamegoldásra, innovativitásra. És az is kérdés, hogy ezek után egy fiatalnak ugyan miért lesz vonzó a katonai hivatás, ahol több évtizedes honszolgálat után bármikor feltörölheti vele a padlót néhány nyeszlett pártpolitikus? Költői kérdések.