Teher alatt egy életre eltorzulhat a pálma – Segítség nélkül a bántalmazott gyerek képtelen feldolgozni a traumákat

Ha egy gyereket szívtelen módszerekkel próbál egy felnőtt nagyobb teljesítményre sarkallni, az akár ideig-óráig működhet is, a hosszú távú hatásai azonban lesújtók. Egy hódmezővásárhelyi ügy kapcsán kérdeztük arról a pszichológust, mit gondol az éheztetésről, a megaláztatásról. Ördögi kör, mert segítség nélkül a bántalmazott gyerek képtelen feldolgozni a traumákat, továbbviszi a mintát. Beszélni kell erről, minél többet főleg így, a közelgő bizonyítványosztás idején.

– A lelki terror súlyos bántalmazási forma, gyakran mégis nagyon nehezen lehet felfedezni az erre utaló jeleket. A fizikai bántalmazást könnyebb tetten érni, hiszen törést, zúzódást, testi jeleket látunk, míg az érzelmi bántalmazás ennél alattomosabb.

Az erőszak bármely formájától szenved a gyermek, olyan trauma éri, ami a későbbiekben az élet különböző területeire kihathat, és ennek feldolgozása évekig is eltarthat. Magyarországon sajnos sokak szerint elfogadható például a nevelési célzattal adott pofon. Sokan szemet hunynak afelett, ha a szülő nyilvánosan szidalmazza, rángatja vagy megalázza a gyereket. De éppúgy elfogadhatónak tartják a folyamatos kritizálást, a gúnynevekkel illetést vagy leértékelést és a büntetést rossz eredmények esetén – Édl Zsuzsanna pszichológus beszélt erről lapunknak egy hódmezővásárhelyi eset apropóján.

Nem motivál a szidás

Sajtóhírek szerint a Hódmezővásárhelyi Járási Ügyészség vádat emelt egy nővel szemben, aki oly mértékben várt el kitűnő sport- és iskolai teljesítményt gyermekeitől, hogy azzal súlyosan veszélyeztette a sértettek testi, érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlődését. A vádlott éveken át egyedül nevelte a lányait. Az irreális elvárásai között az is szerepelt, hogy az iskolából csak ötöst hozhattak haza, ha ez nem így történt, megalázta, bántotta őket.Bár a szakemberek gyakran találkoznak bántalmazott gyermekekkel, a nyilvánosságot kapó esetek gyakran csak a jéghegy csúcsát jelentik, Édl Zsuzsanna szerint a hódmezővásárhelyi ügy a súlyosságát tekintve egyedi. „Egy gyermek testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődését szakemberek sora kíséri figyelemmel, nekik szakmai tudásuknál fogva fel kell ismerniük, ha egy gyermek vagy szülő segítségre szorul” – érdeklődésünkre ezt válaszolta a megyei kormányhivatal. Azt, hogy hazánkban gyermekvédelmi szempontból megfelelő a jogszabályi háttér, a pszichológus megerősíti, de azzal árnyalja, hogy szűkös a szakemberbázis, amely a törvények betartását segíthetné. A Szegeden és Makón tevékenykedő szakember úgy tapasztalja,

Arról nem is beszélve, hogy a teljesítményorientált oktatási rendszerben a jó tanulókat, jó sportolókat díjazzák, azonban az, hogy a gyerek hogyan jut el a kimagasló teljesítményig, csak részben látható. Lehet, hogy azért akar jól teljesíteni, mert a felnőttek elvárásainak szeretne megfelelni, más attól retteg, hogy megszégyenül vagy büntetést kap.

Az sem egészséges, ha a gyerekek számára azt közvetítjük, hogy értékességük a teljesítményüktől függ. Ahogy arra a pszichológus rávilágít: a probléma sokszor abból fakad, hogy a felnőtt nem látja a gyermek valós képességeit, akinek emiatt teljesíthetetlen elvárásoknak kell megfelelnie.

Legyőzhető az erőszakos szülő

– Ha szeretnénk, hogy a fiatal minél jobb eredményt érjen el, akkor fontos ügyelni a megfogalmazásra, ugyanis van különbség a bátorítás és a leértékelés között. Motiváló és ösztönző, ha a fiatalok érzik, hogy elfogadható a hibázás, és azt hallják, hogy „segítek, próbáld meg újra”. A „semmirekellő vagy”, a „nem igaz, hogy ezt sem tudod megcsinálni”, a „semmi sem lesz belőled” viszont azt üzeni, hogy nem a teljesítményével vagy a próbálkozásaival nem vagyunk elégedettek, hanem hogy ő maga nem elég jó. A minősítés, megalázás mély nyomot hagy. Ha a diák sokszor rosszul van órák előtt, hangulatingadozásai vannak, lehetetlen megnyugtatni, ha folyamatosan feszült, gyomorideggel, émelygéssel, alvási nehézségekkel küzd, el kell gondolkodni, hogy tényleg reális dolgokat várnak-e el tőle – magyarázza szakmai szempontok szerint a jelenséget.Az is általános tapasztalata a szakembereknek, hogy a gyerekek nem mernek segítséget kérni. Félnek attól, hogy nem hisznek nekik, vagy nem tudja megvédeni őket senki az erőszakos szülővel szemben. Az ilyen szülők úgy gyakorolják a gyermekük felett a hatalmukat, hogy elbizonytalanítják őket. Ilyenkor nagyon sok gyerek egyedül marad a nehézségeivel, problémáival.

Az is nehezíti a beavatkozást, hogy a lelki terrort alkalmazó szülő együttműködőnek tűnhet, hiszen a gyerek jól halad, szépen szerepel, hozza az eredményeket, de figyelni kell az árulkodó jelekre. Beszédes lehet, ha – a vásárhelyi esetben éppen ez történt – nem vehet részt szabad programokon, osztálykiránduláson, beszűkülnek a kapcsolatai.

Beszélni kell róla ahhoz, hogy változzon

A bántalmazást elszenvedett gyermekek számára kulcsfontosságú, hogy támogató közegbe kerüljenek. Kellenek olyan felnőttek, akikben megbízhatnak, és akik segítik őket. Lehet ez egy pedagógus vagy más segítő szakember. Olyanok, akik képesek kísérni a gyereket a feldolgozásban, akiktől mintákat tanulhat a megküzdéshez. A traumák bármely formája éri a gyermeket, az az életét alapjaiban határozza meg. Az átéltek mélyebb feldolgozásához valójában felnőttként juthat el az ember, amikor képes lesz szembenézni a történtekkel.A jelenségről minél többet kell beszélni, hogy elinduljon valami lassú változás, véli Édl Zsuzsanna. Akit traumatizálnak, annál a sérelmek megmaradnak, és félő, hogy bántalmazó partnert fog választani, mert az az ismerős helyzet a számára. És ami ismerős, szögezi le a szegedi szakember, az jelenti a biztonságot, emiatt pedig nagyon nehéz lesz egy másfajta kapcsolatot, akár munkahelyi szerepet kialakítani. Foglalkozni kell a gyerekekkel, mert ők viszik majd tovább a társadalmat –mutat rá az ügy fontosságára.