Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját – ki ne emlékezne a migránsozós propagandahadjáratot felvezető plakátokra, amelyekkel még 2015-ben szórta tele az országot a kormány. Miután ezek ékes magyar nyelven íródtak, nyilvánvalóan nem a bevándorlóknak, hanem a magyaroknak üzentek: bölcs kormányunk megvéd téged és a munkahelyedet. Valami hasonlót igyekszik most is előadni a kormány, miközben szélesre tárja az ország kapuit a vendégmunkások előtt. Ha nincs elég munkavállaló, a gyárak nem bővítenek Magyarországon, veszélybe kerülnek a magyarok munkahelyei – érvelnek. Van ebben igazság, hiszen a magyar munkaerőpiac a Covid, majd a háború okozta gazdasági nehézségek ellenére továbbra is munkaerőhiánnyal küzd. Ennek részben demográfiai okai vannak: évről évre kevesebben állnak munkába, mint ahányan nyugdíjba mennek. Fájón érződik ugyanakkor annak a többszázezer magyarnak is a hiánya, akik a jobb fizetések és munkakörülmények miatt vándoroltak ki külföldre. Helyettük most olcsóbb vendégmunkások jönnek - a Távol-Keletről vagy a Fülöp-szigetekről. Mert a szomszédból jövők még akkor sem szívesen maradnak nálunk, ha hazájukban történetesen háború zajlik.
Ha viszont ennyire nehéz Magyarországon olcsó munkaerőt találni, miért hoz ide a kormány újabb és újabb, munkaerőigényes gigaberuházást? Miért nem a magasabb hozzáadott értéket teremtő iparpolitikát támogatja? A tanár- és diáktüntetések megadják erre a választ: ahhoz az oktatásba kellene befektetni. Annak ára pedig egy gondolkodó társadalom lenne, amely talán le is váltaná ezt a kormányt. Így nem marad más út, mint esztelenül hajszolni a gazdasági növekedést, s ha ehhez nyugatról már nem érkezik befektető, befogadni az előretolt európai állásaikat épp kialakító kínai beruházókat. A GDP így ugyan csak papíron nő - a hasznot kiviszik az országból -, ám a kormánynak ez is épp elég ahhoz, hogy a magas hiányt és államadósságot alacsonyabbnak láttassa. A hitelezők és a hitelminősítők talán bedőlnek a trükknek, amellyel a kormány épp elzálogosítja a jövőnket.