Na, ennyire azért nem rossz a helyzet. Szerencsétlen büféseknek, kocsmárosoknak, presszósoknak név szerint nem kell leadniuk a vendéglistát. (Pedig milyen szép lenne: Lendvai Ildikó, tejfölös lángos kevés sóval. A megjegyzés rovatban: ma már másodszor! Ahelyett, hogy a vonalaira vigyázna.)
Név nélkül azért számon fogják tartani, a pénztárgépen és adóbevalláson túl is, külön jelentésben, újabb hivatalnak. Nem tudni, miért. Csak. Hogy rend legyen, meg információ. A Nemzeti Turisztikai Adatkezelő Központ megelégelte, hogy létéről csak a szűk szakma bír tudomással. Jelezte fontosságát, különben mire jó a hatalom. Egy salátatörvény szerint júliustól minden vendéglátóipari egységnek le kell adnia, pontosan miből mennyit mikor adott el, és mi van neki raktáron. Az adóhivatalnak eddig is adózott, pénztárgépe mindennel összekapcsolva, amivel kell, de eddig nem kellett az árusítással együtt azonnal („valós idejű adatközléssel”) lejelentenie az Adatkezelőnek, milyen fajta ételt-italt vettek épp tőle. Én még a szálkákat köpködöm a halsütőnél, ő meg már a sorban állók nagy örömére elkezdi adminisztrálni, keszeg volt vagy hekk, és melyikből van még a hűtőben. Kivéve a munkahelyi menzát és a mozgóárust. Úgyhogy semmi meglepetés, ha kedvenc cukrászdájuk vagy sörözőjük júliusra kerekeket szerel az üzletére.
Kicsi dolog, nem is akarnám átpolitizálni. Csak a szokott frocli, amely bekalkulálja: muszáj engedelmeskedned. Azt írják, a cél az, hogy a turisztikai térségek, települések teljesítménye jobban látható legyen. Ha már annyit hőzöng mindenki az átláthatóságért. Más kérdés, hogy egy érintett szilárd meggyőződéssel hangoztatja:
a tűzközeliek ki akarják nézni maguknak, mit és hol érdemes megszerezniük, hol és miből van különösen jó forgalom. Tudjuk, mi szokott utána történni: visszautasíthatatlan vételi ajánlat, adóügyi és egyéb kellemetlenkedéssel nyomatékosítva, a megszokott régi helyett csili-vili új, de sokkal drágább étterem
egy ismerős tulajdonú üzletláncból. „Nem bírják ki, muszáj hízniuk, terjeszkedniük” – magyarázza az ismerős.
Nem hiszem, hogy ez volna a cél (attól még járulékos haszon lehet), de jellemző, hogy tapasztalataink ezt láttatják a szimpla hülyeség, fontoskodás, agyoncentralizálás mögött is. Mert valóban: terjeszkednek. Kis és nagyobb tételekben egyaránt. Pedig már rég eljutottak Bicskéig. Minden meg van hosszabbítva odáig. De nem toporoghatnak ott örökké: tovább kell hosszabbodniuk. Még jobban regulázni, még többet megszerezni, legyűrni. Juszt is megmutatni.
A terjeszkedés kisebb lépései már fel se tűnnek: megszoktuk. Ha épp erre nyomulnak, behúzzuk a lábunkat, ne tapossanak rá. Hiába idéztem József Attilát, ez még messze van a totális, levegőtlen uralomtól. Lehet benne élni. Legfeljebb a gyerek, az unoka majd külföldre megy. Jó, hogy van skype, meg majd fapadossal egy-egy vizit. Nem kell levegőért kiabálni, van még, legfeljebb szennyezett. De van. Az is valami.
Azért minden héten tovább ritkul egy kicsit. Most talán nagyobb tempóban: a miniszterelnök mintha vérszemet kapott volna nemzetközi várakozásaitól. Hátha újra többen lesznek a hasonszőrűek a világban. A zászló Erdogannak áll, és Trump is nekigyürkőzött. Nívós szövetséges, büszke lehet rá bárki, legutóbb párton belüli előválasztási riválisát küldte el ilyen felülmúlhatatlanul finom eleganciával: „Ron DeSanctimonius pedig megcsókolhatja a szép, nagy, 2024-es elnöki seggemet.” De jó lesz újra ebbe a ligába tartozni! Sokat lendít az ember modorán, ha jó társaságban van. Csak remélni tudom, hogy a főpolgármester-jelölés körüli (tökéletesen értelmetlen, mert egyirányú utcában zajló) ellenzéki huzakodásban idáig nem jutunk el. Bár mintha itt-ott volna rá igény. „Kis magyar snassz és neociki” a mi házunk táján is, hogy ellopjam Szalai András építészeti albumának címét.
Persze a lényeg a nagyobb magyar snassz, ami a rendszer sajátja. A kis ellenzéki snasszok ennek csak szerény részecskéi. A nagy rendszerben amúgy is minden elsnasszul, szép fokozatosan. Nem nagyon feltűnően, nincs égszakadás, földindulás, de a fejeden van egy-egy koppanás. Szaladj te is pajtás, ne állj az utamba – így a hatalom. Most már lehet a kamaszok ellen könnygázazni – Pintér erre eddig vigyázott, jó rendőr, nem akart balhét. Már akarnak, illetve tudják: ez sem az, amiből nagy balhé lesz. Az első könnygáz még lehetett az ilyenkor nehéz helyzetben lévő rendőrök túlzott reakciója, de amikor a második demonstráción került rá sor, azt már nyilván legfelső szintű mérlegelés, döntés előzte meg. Aztán megszületett a verdikt: lehet. Ezt is lehet. Továbbmehetnek Bicskéről.
Továbbmentek a választási trükközésben is. Hogy átrendezzék a terepet, ahhoz 2022-ben még a volt jobbikos-mihazánkos-mindenfélés Volner János készséges módosító indítványát használták faltörő kosként. Már nem szemérmeskednek. Minek, kinek? Hasonlót beadnak ők maguk.
Ami kellemetlen, ahonnan ordít a lopás, azt eddig letagadták, összehazudták. Most simán ledarálják. Miért ne, akár meg is etethetnék velünk a papírokat.
Nem baj. Lángos még van, persze 1500-ért. Számontartva.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.