„Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak” (Heinrich Heine: Almansor, 1821)
Az antipolitikus a Machtergreifung évében és a Bücherverbrennung havában született – így utal magára Konrád György, aki a végzetes „hatalomátvétel” és „könyvégetés” idején jött a világra 1933 tavaszán. Hitler január végén lett birodalmi kancellár, rohamléptekben számolta fel a köztársaságot. Az új „népfelvilágosítási” minisztériumból áradt az uszító propaganda, hamarosan máglyák lobogtak szerte Németországban.
Az úgynevezett „nem-német” (undeutsch) szellem elleni hisztériát spontán népi kezdeményezésnek állították be, de a csőcselék akcióit központilag szították-szervezték, teherautókról és tüzelőről az államhatalmat megszálló nácik gondoskodtak.
Tizenkét pontban foglalták össze, mely művek tekintendők népellenesnek, bomlasztónak, dekadensnek; tetszés szerint listázhatták bármelyik írót, tudóst.
Tekintélyes és eklektikus a névsor, többek közt Heine, Kafka, Brecht, Werfel, Joseph Roth, Klaus Mann, Erich Kästner, Ödön von Horváth, Marx, Freud, Lukács György. Remarque regénye, a Nyugaton a helyzet változatlan – úgymond – elárulta a hős katonákat; nyilván mert a szenvedésükről szól. A nem németül írók közül Hašek, Hemingway, Jack London, Babel, Majakovszkij könyveit is tűzre vetették. A nagy autodafét májusban rendezték Berlin közepén, szemközt az Operaházzal, a prominens vendégeknek lelátót ácsoltak. A „gleichschaltolt” közrádió élőben tudósított a 25 ezer könyv elhamvadásáról. Goebbels gyújtó beszédet mondott a nemzet megtisztulásáról, elénekelték a Horst Wessel-dalt, és fáklyásmenetet tartottak a Reichstagnál. Vagy száz városban égettek Drezdától Braunschweigig.
Erich Kästner – az indexre tett szerzők közül egyedül – ott állt a tömegben, tehetetlenül nézte a pusztítást. A külföldre menekült bajor elbeszélő, Oskar Maria Graf Bécsből követelte, égessék el az ő műveit is. A füstbe ment weimari „zsidó intellektualizmus” helyett a hatalom Julius Streichert – a Der Stürmer hecclap kiadóját, majdan Nürnbergben halálra ítélt háborús bűnöst – emelte az ünnepelt író rangjára. „Jönnek, csúsznak-másznak elő minden lyukból az irodalom kis provinciális kurvái. Végre-valahára nincs több zsidó konkurencia – na majd most! … Az új hősök élettörténetei. Azután alpesi mámor és havasi gyopár. Bársonyos gyep, barázdák, koszorúk, májusi virágocskák – szóval meg sem erőltetik magukat, a színvonal nulla” – írta a kiátkozott és állampolgárságától megfosztott emigráns, Kurt Tucholsky.
A máglyák közt Rubin Mass (1894–1979) könyvkereskedőnek eszébe jutott Heine próféciája: ha égetnek, nem fognak megállni a könyveknél. Kivándorolt Palesztinába, és magával vitte azt a két oldalt, amit egy óvatlan pillanatban a parázsból mentett, mementóul. Az elszenesedett lapokat az Izraeli Nemzeti Könyvtárban őrzik – egy szexuális felvilágosító műből valók. Szerzője, Magnus Hirschfeld dekriminalizálni akarta a homoszexualitást; a jámbor orvos a századfordulón még naivan hitte, hogy a tudomány legyőzi a sötétséget.