Ez már padlássöprés. A kormány filozófiájától nem áll messze a direkt intézkedés, és nála a meggyőzés rendszerint a retorzió kilátásba helyezésével párosul. Így most is rásegít némi adóemeléssel, hogy maga felé terelje a lakossági megtakarításokat és intézményi befektetéseket. Konkrétan, hogy senkiben fel se merüljön: az állampapíron kívül más befektetési lehetőség is létezik. Eddig a kamatnyereséget 15 százalékos elvonás terhelte, aki ezután is bankbetétben tartaná a pénzét, annak további 13-at kell befizetnie az államkasszába. A menekülő utat jelentő értékpapír-befektetési alapokra is gondolt a kormány, ezeknek eszközeik 95 százalékával kell az államot hitelezni július 1-je után.
Összességében a tervek szerint az intézmények 1800 milliárd forinttal emelhetik az állampapírok iránti keresletet, a lakosság 8000 milliárdnyi látra szóló betétjéből 5-10 százalék mozdulhat meg. Az alacsony kamatok miatt lekötött betét alig van. A kormány azt sem bízza a véletlenre, hogy értesülnek-e a pénzek tulajdonosai a lehetőségről: kötelezi a bankokat, hogy a számlát vezető ügyfeleiket tájékoztassák arról, mennyi pénzt kaszálhattak volna, ha állampapírt vásárolnak a lekötetlen, vagy betétben levő pénzükön. Hogy nyomatékot adjon az előírásnak, a kabinet a különadó mérséklését is az állampapírvásárlás intenzitásától teszi függővé.
Mi végre a megtakarítások ilyen erőszakolt becsatornázása az államhoz? Eddig is voltak állampapír-akciók, nem is sikertelenek. A rendületlenül növekvő államadósság finanszírozására, a kamatok fizetésére azonban ez is kevés, különösen, hogy a kormány költekezése folytatódik, és az uniós pénzek érkezésének ideje is még a ködbe vész. Úgy tetszik, a kormány nem szeretne mostanában válaszolni az eddig nyakló nélkül finanszírozott NER-barátokban felmerülő kérdésére: Mi lesz, ha elfogy a pénz?