Az ukránok már megint kibabráltak az oroszokkal. Annyit beszéltek a várható nagy ellentámadás idejéről és lehetséges irányairól, a nyugati harckocsikról és rakétákról, hogy közben feltűnés nélkül tudtak taktikát váltani. Átfogó páncélos hadműveletek, a Donbászban, Herszon és Zaporizsje megyékben kiépített mélységi állások áttörése helyett az ellentámadás első fázisa a határhoz közeli orosz települések ellen irányul. A oroszok erre sem katonai, sem lélektani értelemben nem voltak felkészülve.
A hadsereg bevethető egységei eleve Ukrajnában vannak, a vezérkar aligha gondolt a hatalmas terület védelméhez szükséges tartalék visszatartására. Vagyis ha az ukránok tényleg orosz területeket akarnának megszerezni, most valószínűleg megtehetnék. De nem ez a logikus forgatókönyv. Nem arról van szó, hogy Ukrajna most megfordítja az árapályt és lerohanja Oroszországot. A 6800 kilométeres Belgorod-Vlagyivosztok távolság repülőgépen is tekintélyes, de az ukránok még Belgorodtól is odébb vannak, legfeljebb a tüzérségük és a drónjaik érik el a határtól 40 kilométerre lévő, 340 ezres várost. Se erejük, se szükségük nincs a nagyobb központok elfoglalására, de a céljuk anélkül is elérhető.
A háború legalább annyira a fejekben dől el, mint a csatatéren. Néhány hónapja még kinevették az ukrán oldalon szervezkedő orosz szabadcsapatokat, a határon túlra tett mostani „kirándulásaik” nyomán viszont látható, hogy a projektet tudatosan építették fel. Azt üzenik vele, hogy itt nem orosz-ukrán ellentétről, hanem ellentétes társadalmi berendezkedésekről, kibékíthetetlen ideológiákról van szó. Pont ez lehet az egész háború egyik valódi oka: a Kreml joggal tartott attól, hogy egy sikeres, Európába integrálódó Ukrajna túlságosan vonzó példa lehet saját, a világ dolgait illetően nagyjából sötétben tartott lakosságának. Ezt azonban nem lehet bevallani, Putyin és köre ennek az elleplezésére használta az ukrán nemzet létét és államalapító jogát tagadó, az orosz ideológusok egy része által már régóta hangoztatott, ám bűnösen téves teóriát.
A diktátor két dolgot tud adni népének, amivel elütheti a demokráciára (a hatalom leválthatóságára) vonatkozó kérdéseket: jólétet és biztonságot. Oroszország esetében a pénzügyi tartalékok még kitartanak, a kőolaj és földgáz eladásából elég pénz folyik be az életszínvonal összeomlásának megakadályozásához. Más kérdés a biztonság, amely körül a robbanások nyomán joggal sokasodnak a kérdőjelek a határ menti falvak vagy akár a moszkvai Profszajuznaja utca lakosainak fejében. Ha a háborúnak az orosz civilek körében is vannak halálos és sebesült áldozatai, Putyin már nem sokáig tudja fenntartani a „különleges katonai művelet” szómágiáját, előbb-utóbb kénytelen lesz háborúnak nevezni a háborút, fokozni a mozgósítást – és vállalni mindennek a politikai következményeit.
Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-zsoldosok vezetője szerint ebből még 1917-es típusú forradalom is lehet. Először a katonák lázadnak fel, majd a rokonaik, végül a többség. Ez még nem reális. De az is igaz, hogy még senki sem látta harc közben a Leopardokat.