A Momentum EP-képviselője, Donáth Anna levélben kérte az Európai Bizottság elnökét, valamint az oktatásért és költségvetésért felelős biztosokat, hogy a testület szabja az uniós pénzek kifizetésének egyik feltételéül az átfogó oktatási reform elindítását, mégpedig a pedagógus- és diákszervezetek érdemi bevonásával.
Milyen eredménnyel járhatna megvalósulása esetén a politikus ötlete? Kétlem, hogy Donáth a Belügyminisztériumtól remélné a közoktatás - mert elsősorban erről van szó - rendbetételét; tehát ha a reménybeli egyeztetés kimenetelére vagyunk kíváncsiak, a másik fél elképzeléseit kell megvizsgálnunk.
Sajnálatos, de a szakmai és civil szervezetek sem szolgálnak konkrét megoldásokkal a közoktatás korszerűsítésére. Ez leszűrhető saját vagy közösen elkészített kiadványaikból (9 pont, Kockás könyv, CKP 12 pont, Agóra Oktatási Alapvetések, etc.). Az oktatási modernizáció élcsapatának tekintett mozgalmak, szervezetek (Tanítanék, CKP, Oktatói Hálózat, stb.) - az általánosan megfogalmazott követeléseken, célokon túl - pusztán a 2010 előtti, korántsem ideális állapotok visszaállításáról rendelkeznek elképzelésekkel.
Ezt irányozta elő az ellenzék Oktatási Minimum címmel közreadott közös programja, amelyet a 2018-as választások előtt az említett szervezetek kezdeményezésére, szakértőik részvételével dolgoztak ki, és a tavalyi választásokra hasonló felállásban készített oktatáspolitikai elképzelés (ELEGY-100 pont) is. Holott nem arról van szó, hogy a regnáló hatalom elrontotta a korábban jól működő rendszert - amit elegendő rekonstruálni -, hanem arról, hogy a közoktatás a rendszerváltás óta nem felel meg a megváltozott követelményeknek.
A szakmai és civil szervezeteknek nincsenek megfelelő válaszaik az évtizedek óta létező problémákra, a felzárkóztatás eredménytelenségére, a tanulók, pedagógusok túlterheltségére. Nincs megoldásuk a személyre szabott képzés megvalósítására. Nem mondanak semmit az oktatás tartalmáról sem.
Hiányoznak a közoktatás korszerűsítését célzó megoldások, konkrét javaslatok a pártok saját kínálatából is. Példa erre a Momentum sokat dicsért oktatási programja, amelynek néhány elemét fel is sorolja tervét beharangozó írásában Donáth Anna. Megállapítja, hogy a mai közoktatás hatalmas terhet ró a diákokra és a tanárokra, miközben gyenge eredményeket produkál, és azonmód elő is áll a nagyvonalú "megoldással": kisebb terheléssel kell jobb eredményt kihozni.
Ilyen egyszerű lenne? Nem valószínű! A diákok két okból kényszerülnek hiábavaló erőfeszítésre. Egyrészt az általános iskolai felső tagozat és a középiskola tananyagában meglévő párhuzamosságok miatt, másrészt a számukra felesleges tartalmak miatt, amelyek mennyisége legalább egyharmada az összes megtanulandónak (persze egyénenként másik harmada). A fennálló 8+4-es struktúra keretei közt lehetetlen az egyes diákok számára hasznavehetetlen tartalmak kiszűrése, mert azokra másoknak szükségük lehet. 2010 előtt négyszer próbálkoztak - a terhek csökkentését is célzó - tantervi reformmal, azóta még kétszer, a problémákat mégsem tudták megszüntetni.
Rokonszenves célkitűzés az is, hogy minden magyar fiatal tanuljon meg hatékonyan tanulni, egy problémát logikusan megoldani, érthetően kommunikálni, de hogy miként lehet ezt elérni, azzal a program adós marad. A hatékony tanuláshoz az írás-olvasás készségének olyan fejlettségére lenne szükség, amit a négy éves alsó tagozat a diákok legalább harmadánál képtelen biztosítani. Az adaptív készségek - alkalmazkodó képesség, egyéni és társas problémamegoldás, kritikus gondolkodás, kreativitás, vállalkozószellem, kommunikáció és együttműködés másokkal - fejlesztését a meglévő közismereti tárgyak keretében képzelik el a párt szakértői. Harminc éve gondolják így a tudorok - mint a dolgok állása mutatja, alighanem tévesen.
Az intézményi, pedagógusi autonómia, szabad tankönyvválasztás - amelyeket szintén megoldásként említ Donáth - 2010 előtt létezett, mégsem volt jó a közoktatás. A kimeneti követelményeket előíró, de a módszertanban szabadságot adó keretrendszer létrehozása a diákok felesleges terhelését nem csökkentené, mert az elvárások mindenkire egyformán vonatkoznának. Függetlenül attól, hogy humán, vagy műszaki pályára készülnek-e, ugyanoda kellene eljutniuk tanulmányaikban, mint most, és az sem valószínű, hogy a felsőoktatási intézmények enyhítenek a felvételi követelményeken.
Nehezen megvalósítható elképzelése ugyanakkor a Momentum programjának, hogy legyen minden állami iskolában gyógypedagógus, logopédus, fejlesztő pedagógus és pszichológus. Ettől a személyre szabott képzés megvalósulását remélik, de ez hiú remény, hiszen - mint már írtam - a követelmények továbbra is egységesen vonatkoznának minden tanulóra.
Abban azonban igaza van Donáth Annának, hogy átfogó reformra lenne szükség. A korszerű oktatásnak két kritériuma van: korszerű tartalom és személyre szabott képzés. A két feltétel csak a tartalom és az iskolaszerkezet egyidejű átalakításával biztosítható. De a 10+3-as (6+4+3-as) struktúra létrehozása nem szerepel az ellenzéki pártok, szakmai és civil szervezetek terveiben, sőt az előbbire sincsenek megfelelő javaslataik. Szomorú tény, hogy alkalmas elképzelések híján sem a fennálló hatalommal történő megegyezés - aminek esélye amúgy is csekély -, sem a soron következő választásokon aratott esetleges ellenzéki győzelem nem kínál megoldást a magyar közoktatás problémáira.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.