Kozmopolitának vallja magát, jelenleg három idegen nyelven beszél felsőfokon – angolul, németül és franciául – Tóth Edina. Küldetésének tartja, hogy minél több embert vezessen rá arra, hogy megtapasztalják: egy idegen nyelv elsajátítása sokkal több annál, mint egy tudás megszerzése. „Ha a tudásba pénzt fektetek, és minőségi oktatást veszek magamnak, az egy befektetés – fejtette ki a nyelvi mentor. – Egyrészt nyitottabbá teszi a személyiségemet, lehetővé teszi külföldi csatornák megértését, nem korlátozottan tud valaki híreket fogyasztani, hanem kitárul számára a világ. Aki idegen nyelven beszél, ért, az szakirodalmat fog tudni olvasni, el tud menni Erasmusszal külföldre, képes lesz előadást tartani, publikálni. Az egész életminőségét tudja javítani.”
Tóth Edina 2000-ben végzett nyelvtanárként, és sokáig dolgozott a közoktatási rendszerben, valamint foglalkozott magántanítványokkal is. A munkája során azzal szembesült, hogy mind a diákok, mind a felnőttek körében óriási problémát okoz az, hogy bár évek óta tanulnak németül, sőt akár nyelvvizsgával is rendelkeznek, mégsem mernek megszólalni éles helyzetekben. Ez lehet egy állásinterjú, de akár egy olyan egyszerű, hétköznapi szituáció is, hogy például az utcán egy külföldi turista útba igazítást kér. „A magántanítványaim mindig azt mondták, hogy velem milyen könnyű beszélgetni, nincs bennük egy gát. De az iskolákban, ahol tanítottam, ugyanerről számoltak be a diákjaim. Elkezdett érdekelni, mi az oka ennek. Bújtam a külföldi szakirodalmat is, és ezek, valamint a személyes tapasztalataim alapján összeállt bennem egy kép, hogy ez milyen okokra vezethető vissza. Alapvetően hat pillért derítettem fel. Igazából az emberek 90 százaléka azért fél megszólalni idegen nyelven, mert attól tart, hogy nem fogja megérteni, amit a másik mond. Ez egy nagyon jellemző probléma, hogy túl sokat várnak el maguktól az emberek., pedig még C2-es szinten is előfordulhat, hogy valamit nem sikerül megérteni. Senki sem két lábon járó szótár! Egyébként is a szókincs egy másik memóriaterület, mint az a készség, hogy meghallom és képes vagyok dekódolni azt, amit mondanak.”
A nyelvtanulással kapcsolatban az egyik mítosz a szakértő szerint a nyelvérzék. „Igen, létezik olyan, hogy nyelvérzék, de ez csak azt mutatja meg, hogy ki mennyire gyorsan vagy lassan tanul meg idegen nyelveket. Ennek négy pillérje van, és ez nagyon egyéni, hogy kinél melyik mennyire erős, és mennyire képes változni. Én bevezettem a növekvő nyelvérzék szemlélet fogalmat. Ez azt takarja, hogy ha valaki beleteszi a kellő energiát, akkor biztosan el fog jutni arra a szintre, amire neki szüksége van. Nincs olyan, hogy valaki képtelen megtanulni egy nyelvet! Fél év alatt látványos fejlődést lehet mérni mindenkinél – de nagyon fontos, hogy mindenkit a saját szintjéhez mérünk. Teljesen felesleges máshoz hasonlítani magamat. A gátlások jó része ebből ered, azt gondoljuk, biztos, hogy a másik jobban beszél. Ez abból fakad, hogy egy bizonyos társadalmi referenciacsoporthoz akarunk tartozni, és attól félünk, hogy ha ott rosszul nyilvánulunk meg, akkor sérül az a kép, amit mutatni akarunk magunkról. Ha hibázom, akkor majd nem fogadnak be abba a csoportba. Sajnos a magyar társadalom ezt nagyon alá tudja támasztani, mert itt az az általános, hogy bármilyen közszereplő megszólalásait azonnal mindenki elkezdni cikizni, mintha itt 10 millióan beszélnének C2-es szinten angolul. Ez más emberekbe beleépíti azt a gátat, hogy nem fognak engem elfogadni, ha nem vagyok képes tökéletesen kifejezni magamat.”
A nyelviskola-igazgató 2012 óta dolgozik azon, hogy egyrészt tanácsadóként segítse leküzdeni ezeket a gátlásokat, másrészt speciális, digitalizált módszereket vezetett be az oktatásban. „Tipikus kérés az idegen nyelvi állásinterjúra való felkészítés, de prezentáció, előadás tartása is, vagy akár egy üzleti meetingen való részvételre történő felkészítés. A tanuláspszichológiai hátteret átadom a tanáraimnak is – ma már 25 kollégával dolgozom együtt, akik az általam kidolgozott módszertan szerint oktatnak –, ami ahhoz szükséges, hogy oldott légkört tudjanak teremteni. A nyelvtantanítást nagyon másképp kezelem, mint a hagyományos, konzervatív oktatási módszerben, de a szókincstanulást is. Az a fontos, hogy a diák át tudja élni, hogy képes használni a nyelvet.”
Fontos különbséget tenni az online és a digitális nyelvoktatás között – hívta fel a figyelmet a nyelvi tanácsadó. Az online oktatás gyakorlatilag azt jelenti, hogy a frontális oktatást áthelyezem az online térbe, a tanár leadja az anyagot, semmi más különbség nincs, csak az, hogy a diák nem élőben van jelen, hanem a képernyő előtt ül. „A digitális módszertan része egyrészt az online felületen végzett személyes oktatás, de két ilyen alkalom között digitalizált anyagokkal dolgozunk, például önjavítós könyvekkel, felületekkel. Így a diák azonnal kap visszajelzést az önálló munkája során. A mi oktatási formánkban óriási szerepe van az önálló munkának, amit segítünk, mentorálunk és személyre szabunk. Ha valaki komolyan veszi ezt a módszertant, fél év alatt egy nyelvi szintet is lehet ugrani. A személyre szabás azt is jelenti, hogy annyi anyagot állítunk össze a diáknak, amennyi ideje van erre. Ha valaki azt mondja, hogy napi hat órát tud és akar tanulni, akkor annyit.”
A legfontosabb természetesen a motiváció, amit azonban nem a tanár ad a diáknak, azt neki saját magában kell felfedeznie. Ez lehet akár egy jobb állás reménye, akár egy külföldre költözés kényszere, de van, akit vonz valamely ország, nép kultúrája, és a nyelv megismerésén keresztül szeretne közelebb kerülni az adott néphez. „Úgy gondolom, hogy óriási szerepe lehetne a közoktatásban is a digitalizációnak. Ehhez állami vagy alapítványi segítséggel meg kellene teremteni az infrastrukturális hátteret. Így lehetőség nyílna azokra a helyekre is tudást exportálni, ahol nem elérhető a modern tudás, vagy nincs olyan tanári képzettség. Nekem ez egy nagyon nagy álmom, hogy Soprontól a Nyírségig minden egyes kisgyerek megkapja ugyanazt a lehetőséget. Tudom, hogy idealista vagyok, de képtelen vagyok ezt feladni” – tette hozzá Tóth Edina.
Messze az EU-átlagtól
2007-ben Magyarországon a 25–64 éves korú népességből csak minden negyedik ember beszélt legalább egy idegen nyelvet. Bár 2016-ra ez az arány 42 százalékra nőtt, még mindig messze elmarad az Európai Unió átlagától (65 százalék). A legfeljebb 8 osztályt végzettek 8,9 százaléka beszélt a magyaron kívül más nyelvet, a középfokú végzettségűeknél ez az arány már 35 százalék. A diplomások körében a legmagasabb (79 százalék) az idegen nyelvet ismerők részesedése, több mint egyharmaduk pedig kettő vagy annál több idegen nyelven is képes kommunikálni.
