Lehet mondani, az egészet Pep Guardiola zavarta meg. A karizmatikus tréner 2013-ban érkezett a Bayern Münchenhez, és a bajor csapat átállt a tiken-takenre, a német labdarúgás a példának tartott Pepball felé fordult.
Ha azt nézzük, hogy 2014-ben, a világbajnokság elődöntőjében a német válogatott 7-1-re verte Belo Horizonte (Szép kilátás) városában Brazília együttesét, akkor ki kell jelenteni, nem tette rosszul. Az a bámulatos eredmény még a berni csodát, a magyar Arany- (vb-n csak Ezüst-) csapat 3-2-es legyőzését is a második helyre utasította. A bravúr úgy 500 évre szól, legközelebb akkor várható – ha várható – efféle hetedik mennyország (illetve, pokol).
Tehát bőven van fedezet, még tíz esztendő sem telt el a fél ezerből. Ám Németország a 2014-es arany óta epizódszerepet játszott két vb-n – mindkettőn már a csoportkörben kiesett, hamarabb csak 1938-ban, az egyenes kieséses rendszerű világbajnokság első fordulójában búcsúzott –, ráadásul a 2021-ben megrendezett Eb-n ugyancsak csalódás érte: azon a nyolcaddöntőben hangzott fel az „auf Wiedersehen”.
A német válogatott megszűnt tornacsapat lenni, a három legutóbbi világ-, illetve kontinensvetélkedő tíz meccséből csak hármat nyert meg, kettőt döntetlennel zárt, ötöt elvesztett. Úgy maradt alul Katarban Japánnal szemben, hogy négy-öt góllal győzhetett volna, tönkre passzolta vetélytársát (több mint 700 átadása volt), és 1-2-vel vonult le a pályáról.
Kellett oda Guardiola?
Japántól először kapott ki a német válogatott. Ahogyan Dél-Koreától és 2021-ben Észak-Macedóniától. Tavaly Magyarország legjobbjai is nyertek Lipcsében (1-0). Szintén rendkívüli megrázkódtatás volt 2020-ban a spanyoloktól Sevillában elszenvedett 0-6. Ekkora blamázs 1931. május 24., az osztrákok 6:0-s berlini diadala óta nem érte Németország együttesét.
Legutóbb pedig – a válogatott ezredik mérkőzésén – az utolsó pillanatokban 11-esből sikerült döntetlenre menteni a brémai meccset a honvédő háborút vívó Ukrajna csapata ellen (3-3).
Azért az utóbbi 150 mérkőzés mérlege sem mutat rosszul. A 850. találkozó az osztrákok elleni 6-2 volt 2011-ben. Azóta 88-szor nyert, 35-ször döntetlent ért el, 27-szer alulmaradt a német együttes. Ez 67,11 százalékos teljesítmény, nem feltétlenül maga a krízis.
Harald Lange professzor, a Würzburgi Egyetem Sporttudományi Intézetének vezetője is úgy véli: „Nem minden rossz. De homok került a fogaskerekek közé már hosszú ideje. A hangulat nagyon szomorú. A futball vonzereje továbbra is töretlen, a labdarúgásban megvan a potenciál, hogy elbűvölje az embereket, ösztönözze őket a futballozásra, a futball nézésére, a beszélgetésre a futballról. Ám az emberek elégedetlenek a vezetői szinteken tapasztalható fejleményekkel.”
Olyannyira így van ez, hogy egy felmérés szerint a megkérdezettek 79,9 százaléka nem tud azonosulni a német szövetség elöljáróival. A Deutscher Fussball Bund imázsértékei még a FIFÁ-éinál is rosszabbak, a testület és a közönség kapcsolata az 1-től 10-ig terjedő skálán 2,8-as értékű.
A szurkolók az egymást követő második vb-kudarc után kritikus, sőt könyörtelenül őszinte elemzést vártak, amely megmagyarázta volna a történteket, miután kivizsgálta azok okait. A drukkerek egyúttal víziót reméltek a 2024-es Eb-re, amelyet Németország rendez.
Szembenézés és jövőkép sem mutatkozott.
De a 2000-es és a 2004-es Eb blamázsa után sikerült újjászervezni a válogatottat, amelyet több százezren ünnepeltek 2006-ban a bronzéremért a Brandenburgi kapunál. Pedig hát a két kontinenstornán egyetlen meccset sem nyert a német csapat, sőt a kegyelemdöfést előbb a portugál (0-3), majd a cseh cseresor (1-2) adta meg neki a csoportkör záró fordulójában.
A játékosokat most sem felcsúti vagy modern kispesti hatékonysággal nevelik. Az U17-es Eb-t nemrégiben Németország fiataljai nyerték, és az utóbbi tizenkét évben döntősök voltak még háromszor, elődöntősök kétszer. Az U21-es Európa-bajnokságon 2017-ben és 2021-ben szintén Németországé lett a pálma, 2019-ben be kellett érnie az ezüsttel, 2015-ben a négy közé jutással. Igaz, az U19-es Eb-vel ugyanaz a helyzet, mint a felnőtt vb-vel: legutóbb 2014-ben vitte el a pálmát a német együttes.
De a válogatott keretben ott sorakozik a 18 éves Youssoufa Moukoko, az egyaránt húsz esztendős Jamal Musiala és Florian Wirtz, aztán Karim Adeyemi (21), Nico Schlotterbeck (23) vagy a bevetés előtt álló Milan-védő, a finn mamától és szenegáli papától származó Malick Thiaw (21).
Ki merné mondani, hogy Németország válogatottja végképp eltűnt az elitből, nincs semmi esélye?